Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 219 találok, igen szükséges, hogy ezen kérdés a par­lamentben egyszer előhozassák . . . Hódy Gyula (közbeszól). Elnök: Hódy képviselő ur, tessék helyre­menni. Nagy György: . . . s ezért előfogom terjesz­teni interpellácziómat; a kinek nem kell, annak nem kötelessége azt meghallgatni. (Helyeslés.) T. ház! Alkalmat és módot fogok keresni, hogy az 1885. évi XI. törvényczikket, mely az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdij­kérdésével foglalkozik, egyszer bővebb és rész­letesebb fejtegetés tárgyává tegyem, mert az egész törvény a modern állam követelményeinek és a humanizmus szellemének nem felel meg s azon változtatni kötelességünk. Most ezen törvényjavaslatnak csak a legridegebb rendelke­zéseit, a harmadik fejezet rendelkezéseit teszem interpelláczióm tárgyává, azt tudniillik, mely az állami tisztviselők, altisztek és szolgák özve­gyeinek és árváinak ellátásáról intézkedik. A ki nem ismeri ezen törvénynek rendel­kezéseit, az elborzad, ha megismeri ezen lelket­len és kegyetlen intézkedéseket. Ebben van az az intézkedés, hogy az állami tisztviselő özve­gye, ha állandó ellátásra tarthat igényt, a férj beszámítható javadalmazásának hatszáz forintja után ötven százalékot, azontúl húsz százalékot kap, lakbért pedig egyáltalában nem kap az özvegy. Azután csak azon özvegy kap nevelési járulékot, kinek legalább három, anyai ellátás­ban álló gyermeke van. Két gyermek után sem­miféle nevelési járulékot az állam nem fizet. Nem tudom, miféle szivtelen ember lehetett az, ki ezt a törvényjavaslatot megszövegezte, hogy nem gondolt arra, hogy két gyermeket sem lehet az éhenhalás veszedelmének kitenni. Még kegyetlenebb rendelkezés van az altisztek árváira, a hol egy gyermek évi 36 koronát kap, és a szolgák árváira, hol egy gyermek évi 24 koronát kap. Ebből esik egy altiszt árvájára naponkint 5'4 krajczár, egy szolga gyermekére 3'9 krajczár. Ha nem vol­nának is olyan nehéz és szigorú megélhetési viszonyok, akkor is a legelemibb életfeltételekre, a naponkénti száraz kenyérre nem elég az az öt és három krajczár. Miből maradjon ruhára és neveltetésre? így az állam erőszakkal sze­rencsétleneket, koldusokat, az élet bénáit, nyo­morultjait teremti meg. Az özvegyek nem tartanak kongresszust. Az árvák nem tudják felemelni tiltakozó szavukat, a jaj, a nyomor szavát, ép azért szükséges, hogy időnkint akadjon képviselő, ki ilyen szocziális kérdésekkel a ház elé jön. Ha itt lenne a pénzügyminiszte ur, tud­nám válaszát, ő azt mondaná, hogy az ilyen dolgot organicze, szerves rendszerben kell meg­oldani s nem lehet annak egyes részleteit ki­szakítani. De bezzeg, nem ugyanazon a vélemé­nyen volt, mikor a rangosztályba sorozott, czim­és jelleget viselő katonai személyek után hátra­maradt özvegyek és rangosztályba nem sorozott katonai alkalmazottak özvegyeiről volt szó. Ak­kor is megmondottam, mikor még törvényjavas­lat volt a később 1907. évi XVI. t.-czikké vált javaslat, hogy hajlandó vagyok a humanizmus kedvéért azt elfogadni, de csak olyan feltétel alatt, hogyha megnyugtatást nyerek a pénz­ügyminiszter úrtól, hogy az állami tisztviselők özvegyei és árvái ellátására vonatkozó hasonló szellemű javaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. pénzügyminiszter ur a függetlenségi párt értekezletén megigérte, hogy ez gondoskodása tárgyát fogja képezni. Hiszem is, hogy tényleg képezi, de a kö­zött a sok munka között egy ilyen részletkér­dés kikerülte a figyelmét, már pedig ez egy percznyi halasztást nem tür. oly nagy a nyo­mora az állami tisztviselők szegény özvegyeinek és árváinak, hogy sorsukat feltétlenül még az 1908-ik évi költségvetésben kell rendezni, már az 1908. évi költségvetésbe erre a czélra meg­felelő összeget fel kell venni. (Helyeslés bal­A katonatisztek özvegyeinek és árváinak sorsát valahogyan már rendezte a törvény, ott már egy gyermek az özvegyi nyugdij egy ötöd­részét kapja nevelési járulékul, holott a polgá­riaknál csak egy hatodát, ott megszüntette a törvény azt az igazságtalanságot, hogy három­nál kevesebb gyermeknek nem adott nevelési járulékot, ott már az egy gyermek is meg­kapja. A legelemibb követelés tehát az, hogy leg­alább ennek az 1907 : XVI. t.-cz.-nek szelle­mében rendeztessék végre az állami tisztviselők özvegyeinek és árváinak sorsa. Hosszasabban nem is akarom ezt megindokolni, hiszen indo­kolja maga az élet és a pénzügyminiszter ur is ismeri a megnyilatkozott keserűségeket, ennél­fogva csak röviden felolvasom az interpellácziót. (Olvassa): »Interpelláczió a pénzügyminiszter úr­hoz. Az 1885. évi XI. t.-cz. III. fejezetének az özvegyek és árvák ellátásáról szóló fejezetek igazságtalan rendelkezéseinek módosítása érde­kében : Miután az 1885: XI. t.-czikkek az özvegyi nyugdíjra s nevelési járulékra vonatkozó ren­delkezései kegyetlenek, igazságtalanok, emberte­lenek s miután az 1887. évi XX., 1891. évi X. és 1896. évi IV- törvényczikkek módosítá­sával az 1907. évi XVI. t.-cz. a rangosztályba sorozott katonai személyek, a katonai havidija­sok, altisztek és legénységi állománybeli szemé­lyek özvegyeinek nyugdiját és árváinak nevelési járulékát már rendezte, 1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur az állami tisztviselők, altisztek és szolgák özve­gyeinek és árváinak ellátásáról intézkedő tör­vény módosítása tárgyában sürgősen törvény­javaslatot előterjeszteni ? 28*

Next

/
Thumbnails
Contents