Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-282
220 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. 2. Hajlandó-e az 1908. évi költségvetésbe felvenni azt az összeget, mely a felemelendő özvegyi nyugdíjnak s a nevelési járuléknak fedezésére szükséges? Elnök: Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnök úrral. Ki következik? Hammersberg László jegyző : Polit Mihály! Polit Mihály: T. képviselőház! Az idő előrehaladottsága miatt rövid leszek. Abban a véleményben vagyok, hogy az a kérdés, a melyben interpellálok, sokkal fontosahh, mint mostani tanácskozásunk. Szándékom egy igen fontos, e pillanatban egész Európát nagy mérvben érdeklő és Magyarországot közelről érintő tárgyban pár kérdést intézni az igen t. miniszterelnök úrhoz. Kétséget nem szenved, hogy az európai államok közt Magyarország van leginkább érdekelve a Balkán-félszigeten történt ügyek által. Azért véleményem szerint a magyar kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is éber szemmel kisérni azt, a mi a Balkán-félszigeten történik, mert hiszen Magyarország tőszomszédja neki. Nem régen a delegáczióban a külügyminiszter igen fontos jelentést tett. Arról volt szó, és azt jelentette b. Aehrenthal, hogy monarchiánknak sikerült Konstantinápolyban a szultántól megszerezni az engedélyt a novibazár-szandzsáki vasút tárgyában. A magyar delegáczió egészen simán siklott át ezen a fontos tárgyon, pedig ez egész Európában nemcsak feltűnést, nemcsak meglepetést, hanem felháborodást is keltett. Igaz, a berlini, 1878-iki nemzetközi szerződés állapitja meg és biztosítja monarchiánknak azt a jogot, hogy a szandzsákban joga van helyőrséget tartani, sőt ott utakat építeni. Monarchiánk ezen joggal 30 évig nem élt és épen ezért okozott Eurójmban feltűnést az, hogy monarchiánk most, 30 év után, akar cselekedni a szandzsákban. Tudvalévő dolog, t. ház. hogy az utolsó 10 éven át az egész balkáni politikának az alapja az az egyezmény volt, a mely Oroszország és monarchiánk között 1897-ben Mürzstegben létrejött. Ezen megállapodásnak óriási hatása volt, és óriási auktoritást szerzett nekünk a Balkán-félszigeten. Mert, t. ház, igaz, hogy a többi nagyhatalmak is azon voltak Maczedóniában, hogy reformokat létesítsenek: ott létesíttetett európai zsandárság, létesíttettek különféle európai bizottságok, hogy ügyeljenek fel az ottani állapotokra, de mégis az úgynevezett entente-nagyhatalmak monarchiánknak és Oroszországnak engedték át a rangelsőbbséget. Diplomácziai nyelven szólva: »Ceder le pas«. És mi történt most t. képviselőház ? A külügyminiszter urnak kijelentése óriási felháborodást keltett ugy Oroszországban, mint Erancziaországban, Angliában és egész Európában. És miért t. ház ? Mert a mürzstegi megállapodásnak az az alapja, hogy sem Oroszország, sem monarchiánk egyoldalulag nem járhat el a Balkánkérdésben, pedig Aehrental külügyminiszter ur javaslata szerint nem az történt, hogy monarchiánk Oroszországgal egyetértőleg járt volna el a tekintetben, hogy Konstantinápolyban kieszközölje a szandzsák-vasutnak kiépítését. Oroszországban ugy a közvélemény, mint az újságok, de a diplomáczia is azt mondta, hogy mi most fel vagyunk mentve a mürzstegi megállapodások alól. Erancziaországban szintén nagy felháborodást keltett Aehrenthal urnak ez a kijelentése, mert azt mondják, hogy nem igaz az, hogy Ausztria-Magyarország, hogy monarchiánk eszközölte ki az engedélyt a szandzsák-vasutra nézve, hanem ezt tulajdonképen a nagy Németország eszkölte ki. Tudvalevő dolog pedig, t. képviselőház, hogy Erancziaország nagyon féltékeny Németország hatalmának a megnövekedésére. De még nagyobb volt a felháborodás Angliában, mert, t. ház, Angliában a közvélemény az, hogy a kereszténység javára Angliának akcziót kell kifejteni és azt mondják, hogy az egész reform Maczedóniában nem ér egy fabatkát sem, hanem radikális eszközökkel kell a dolgokhoz hozzányúlni és keresztény főkormányzót kell ott felállítani, a ki nem a szultánnak, hanem a nagyhatalmaknak felelős. Hát persze, ez radikális eszköz. De más is van, a mi Magyarországot egészen közelről érdekli. Kérdem, mire való monarchiánk nagy hadi készülete, mire való lenne az ujonczlétszám felemelése? Kivel fogunk mi háborút viselni ? Bizonyára nem Erancziaországgal, Németországgal, vagy Angliával, mert ez a készület t bizonyára a Balkán-félszigetre vonatkozik. És ezért van ez a felháborodás egész Európában, mert ezt a vasutat nem valami közgazdasági, hanem stratégiai vasútnak tekintik. (Igaz! Ugy van !) Magyarországra nézve különben ezt az akcziót azért is veszélyesnek tartom, mert mihelyt a mi monarchiánk hadserege átlépi a szandzsákot, akkor valószínűleg Bosznia- és Herczegovinában, a melynek háta megett menne hadseregünk, zendülés támadna. Tehát ez az egész akczió, a melyet a mi külügyi hivatalunk inicziált, nagyon veszélyes reánk nézve. De t. ház, miután a mürzstegi megállapodás most nem létezik, a kis Balkán-államok úgyszólván lélegzetet vesznek, mert most már nem kell engedelmeskedniük sem monarchiánknak, sem Oroszországnak. Szabad kezük van. Ez is egy veszély. Az idő előrehaladottságára való tekintettel befejezem beszédemet. Azon véleményen vagyok, hogy Magyarország jövője attól függ, hogyan fognak kifejlődni ezek az uj államalakulások a Balkán-félszigeten. Azért mindig azt mondom, hogy a kormánynak éber szemmel kell kisérnie a Balkánon történteket. Pedig ezt nem teszi. Mikor a mürzstegi megállapodás létrejött,