Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

Ifi 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. elvehetik, illetve akadnak, a kik elragadni merészelik ezt a szent eszközt mitőlünk. T. képviselőház! Nagyobb csend, mint ma nem lehet. Ez a kormány ugyanolyan czélból kavarja ezt fel, a házszabályt ugyanannyiba akarják venni, mint akkor. Miért volt ez akkor szent eszköz, és miért most egy lerombolandó, elpusztítandó valami, nemzeti veszedelem? Honores mutant móres. És nemcsak a szokásokat változtatták meg, hanem egyúttal hátra is hagyják az elmúlt idők cselekedeteit, betűkben és papirosokon, és ezek a fotográfiák mindig élethűek és mindig odatarthatok. Andrássy Gyula gróf legalább az ő irányában és kijelentéseiben meg tudott maradni körülbelül ugyanazon iránynál; a régi és a mostani Andrássy Gyula gróf között csak 6 órai különbözet van. Andrássy Gyula gróf 10 órát kért akkor, és most 16 órát kér. Azonban az akkori és mostani Kossuth Ferencz és Apponyi Albert gróf között egy egész világ van. Akkor mindent elleneztek, akkor szentségnek nevezték a házszabályokat, és ma ugyanazt november 18-ával is összctörhetőnek tartják. Itt van előttem, t. képviselőház, Széll Kálmán beszéde is. Széll Kálmán, az alkotmánypárt elnöke is ugyanezen az állásponton volt. Igaz, hogy ő a harmadik kategóriát képezte, mert akkor volt küzdő ellenzék, volt a kettő között levő rész: a mostani alkotmánypártnak a zöme, és volt egy harmadik frakczió, maga Széll Kálmán, a ki se ide, se oda, se amoda nem tartozott, de mégis kilépett a szabadelvű pártból és lemondott mandátumáról. Széll Kálmán a következőket mondotta (olvassa): »A mikor a képviselőház zavartalan működésére és a többség törvényes akaratának megnyilvánulására hatályos garancziákat keresünk, nem szabad a szólásszabadság alkotmányos nagy kincsét feláldozni; mindkettő egyaránt lényeges alkateleme a parlamentarizmusnak, a kettőt tehát össze kell egyeztetni. A többség törvényes jogait a szólásszabadság megóvása mellett biztosítani kell, de a kisebbséget sem szabad védelem nélkül hagyni.« Azt mondja továbbá, t. képviselőház (olvassa): Nem szabad érinteni a szólásszabadságot, nem szabad megsemmisíteni a parlament ellenőrzési képességét, és az ebben rejlő nemzeti erőt, a melyre az országnak még szüksége lehet. A revíziót tehát, bár gyökeresen bele kell nyúlni a mai házszabályokba, és hatályosnak kell lenni, mégis a mérséklet szellemében kell foganatosítani, óvatosan, bölcs megfontolással kell hozzá nyúlni, végrehajtani is ugyanígy lehet, hogy a közszükségletet kielégítse, és egybeforrjon a nemzet közérzületével.« T. ház! Széll Kálmán nem képviselte a mi álláspontunkat, sem.az akkorit, sem a mostanit. De Széll Kálmán akkor még a mostani házszabályrevízióval szemben is igen nagy mértékben ellentétes állásponton volt, mert hiszen a bölcs mérsékletet hangoztatta és e mellett igazán nem tudom, hogy a 16 órás tanácskozási időt hogyan lehet bölcs mérsékletnek nevezni. T. képviselőház! Ezek az idézetek, ha nem is az egész képét, de mégis egy bizonyos mértékű visszaidézésót jelentik a múltbeli állapotoknak. Nem abból a szempontból olvastam itt fel ezeket, hogy uj dolgokat mondjak. Én csak abból a szempontból olvastam fel, hogy az akkori kisebbségnek követeléseit a mostani többség, sőt — csekély töredék kivételével — úgyszólván az egész magyar parlament vezéreinek szeme elé idézzem és rámutassak arra, hogy a nagy harcz idején mi volt az álláspontjuk, és hogyha a politikai jogfolytonosságnak és a politikai rezonnak eleget akarnak tenni, ha maguk nem akarnak szemben állani azzal, hogy álláspontjukat feladták és megváltoztatták, nekik sem volna szabad ennél az álláspontnál tovább terjeszkedniük. Lehet ebben a házban az a vélemény, hogy nem kell semmiféle házszabályrevizió, de nem lehet az a vélemény, hogy több kell annál, mint a milyen akkor jó volt és nem lehet az a véleménykülönbség, hogy más eszközökkel szabad azt megcsinálni, mint a milyenekkel akkor szabad volt, t. i. vagy a megegyezés, vagy a törvényes tanácskozás és törvényes harcz után. A többségben, ha azt mondja, hogy nemzeti czéljai vannak, legyen annyi erő, hogy tartson ki ebben a küzdelemben, de a vezérei ne hirdessék, hogy törvénytelen eszközök alkalmazására is készek. Bizony Ákos: Nem is hirdetik! Egy hang balfelói: Teszik! (Zaj.) LengyeL Zoltán : Mert avval nem sirt ásnak maguknak, hanem arra a sírra, a mely jórészben ki van már ásva a függetlenségi politika részére, az emlékkövet fogják rátenni, a melyre az lesz ráírva, a mi Bartha Miklós egyik hires czikkének a czime volt: Fűit. Ot perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni, folytatjuk a tanácskozást. Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Halljuk !) Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! Szólottam a mennyire e tárgy keretében szükséges volt, a, nemzetiségi kérdésről, a horvát viszonyokról, a koaliczió vezéreinek megelőző álláspontjáról. Beszédem további részében azzal akarok foglalkozni, hogy minő czélokra akarják ezt a házszabályreviziót . . . (Zaj bal felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán :... És hogy melyek azok a