Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

275. országos ülés 1908 szabály, a mely törvénytelen utón jött létre, — megmondotta az elnök ur — önmagában semmis és senkire nézve sem kötelező, és az a jogszabály, a mely törvénytelen alapon létesült, jogforráskép tovább nem tekinthető, a mint Andrássy Gyula megmondotta. (Igaz! Ugy van! bal felöl) Nem is hiszem, hogy a többség ide vetemednék, — itt lehet a »vetemedés« szót használni, mert tényleg igy áll — ezt nem is tételezhetem fel. De akkor Apponyi Albert minek fenyegetőzik vele? Azt hiszi talán, hogy megijedünk? Talán jobban tud fenyegetni mint Tisza István ? Hiszen Tisza István kisebb termetű ember volt, a hangja - sem volt olyan szép, mint az Övé, de fenyegetőzni, gúnyolódni jobban tudott és még sem ijedtünk meg, pedig kevesebben voltunk, s nem is mind voltunk igy együtt, mint mostanában vagyunk, s még nem is törtük össze ezeket a gyönyörű bársony-székeket, még nem hasogattuk le az elnöki emelvény korlátait, nem vertük fejbe a darabontokat, nem raktunk a terem közepére akasztófát Tisza István kéjjévei s győzedelmi jelvényül Lendl Adolf nem tűzte fel a darabontnak lehúzott rongyos czipőjét. Mindezek a dolgok még nem történtek meg, s még sem féltünk. Hát most miért félnénk ? Hiszen azóta egy hosszú, rettenetes temető van, tele sirokkal, ott vannak az elesettek hantjai; ott van Tisza István, Perczel Dezső és mind a többiek, — már t. i. politikailag értem csnpán és nem erkölcsileg — ott vannak a szabadelvű pártnak jobb sorsra érdemes fórfiai is, a kik elbuktak ebben a küzdelemben, és nemcsak azok, a kik azt csinálták, de elhullottak azóta a darabontok is. Nagy György: De azok erkölcsileg is. Lengyel Zoltán: Miért lehet a kisebbségről feltételezni, hogy most meg fog ijedni, hogy a törvénytelenséggel szemben fenyegetés utján be fogja adni a derekát? Miért volt arra gróf Apponyi Albertnek szüksége, hogy ezeket az elveket itt lefektesse és ezzel egész múltját széttépje ? Hogy egyszer, a mikor Tisza István gróf akart törvénytelenséget elkövetni, a legnagyobb nemzeti hősként 270 beszédet tartson nem tudom hány nap alatt az egész országban, mint egy próféta, a ki körüljár a szent zászlóval, és most, a mikor semmi baj nin_csen, a mikor egy kicsi törpe ellenzék van itt és nem is akar nagyon sokat, akkor a függetlenségi pártkört ijeszsze az uj november 18-ával ? Nem értem. És azt sem értem, miért kell akkor énrám haragudni? (Zaj.) Bródy Ernő: Tisza is terád haragudott! Lengyel Zoltán : Nem én csináltam. Ha én tízmillió beszédet tartanék és százmillió czikket tudnék irni gróf Apponyi Albert ellen, és mindent a világon, nem árthattam volna, nem árthatna neki, az ő reputácziójának annyit senki az országban, az egész sajtó, mint ez az egy beszéd. február 21-én, pénteken. 15 Mert ugyanaz, a ki az inrpedimentum publicae honest atis tételét állította fel egy államférfiuval szemben, az nem teheti, hogy itt november 18-ikát hirdesse, mikor annak még a szüksége sem forog fenn. (Zaj a baloldalon.) Bizony Ákos : Nem igaz! Sohasem hirdette! (Zaj.) Molnár Jenő: Nem mondta ezt ? (Zaj a baloldalon.) Bizony Ákos: Nem! Molnár Jenő : Olvassa el a beszédét! (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Molnár Jenő: És ha mondta, akkor igaza van? Bizony Ákos: Ha mondta, akkor igaza van, de nem mondta! Molnár Jenő : Olvasd el még egyszer! (Zaj.) Lengyel Zoltán : Már megjártam egyszer az egyházi idézetekkel tegnap, de azért kénytelen vagyok most mégis odafolyamodni. (Zaj.) A pap sem prédikál kétszer. Én a függetlenségi pártban nem voltam, nem hallottam, Önök ellenben ott voltak. Nagy György: De a jó pap holtig beszél! (Derültség.) Lengyel Zoltán : Az igaz! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Nagy György: Tisza is maga tépte le a babért a homlokáról. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Ez csak illusztrácziója annak, hogy mennyire változnak a felfogások, a meggyőződések, a tiszteletreméltó hazafias aggodalmak a kisebbség soraiban, a többség soraiban, ugyanazon embereknél, ugyanazon kérdésekre vonatkozólag. Kossuth Ferencz annak idején, nem sokkal a nagy nap előtt azt mondotta (olvassa) : »Látjuk, hogy hosszas küzdelem után — ez volt november 16-án — az országnak nagyon is szüksége volt arra, hogy ismét hasznos alkotásokhoz foghasson. És azt látjuk, hogy épen a kormány és kormányelnök, a kinek fel kellett volna használnia azt a nyugalmas időt arra, hogy elkezdjen ismét hasznosakat alkotni, épen ez a kormányelnök forgatta fel az ország bókéjét és lát hozzá a romboláshoz.« (Zaj.) November 18-án pedig Kossuth Ferencz azt mondotta — ez már a Hungária-bankettek gyönyörű jeleneteihez tartozik — (olvassa): A kínt, mely régen gyötör, a korbács felébreszti. Ma a magyar nemzetet megkorbácsolták, mert a házszabályokat összetörték, a melyek érdekében, a melyek iránt való tiszteletből én higgadtabb, bölcsebb voltam, mint talán kellett volna. A házszabály volt az egyetlen hathatós eszköz, a melylyel idegenek, sokszor alattomos külellenség ellen, békésen megvódhetők voltak a nemzet jogai, érdekei. Ma bebizonyult, hogy