Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

14 275. országos ülés 1U08 február 21-én, pénteken. Ottan olvastam először e szent igéket. Azután még a következőket mondja (olvassa): »Mert magának a formai jognak és a szabadságnak egyes garancziáinál többre kell, hogy becsülje a nemzet létének, a nemzeti lét feltételeinek fentartását. S ha a nemzet oly kiskorú, hogy a szabadság fegyvereiről nem tud gondoskodni, akkor jönnek azután azok a gondviselésszerű férfiak, a kik nem skrupulizálnak sokat, hanem félredobnak mindent, a mi nagy és szent előttük.« T. képviselőház! Mély tisztelettel az elnök ur iránt, először is az elnök urat vagyok bátor megszólítani. Még mikor olyan szerencsések voltunk, hogy itt volt közöttünk, mi volt a véleménye november 18-áról, holott ő ma is tagja annak a pártnak, a melyben gr. Apponyi Albert az uj november 18-át a haza megmentéseként üdvözli. Nagyon szép szavak ezek és sajnálom, hogy már tegnap elő nem kerestem, mert már tegnap, a 319. § alkalmazásánál — hiába vagyok oly mély tisztelettel iránta, mégis, talán megjegyzés nélkül — felolvastam volna. Az elnök ur gr. Tisza Istvánnal szemben 1904 november 18-án, a zsebkendőzés előtt, délelőtti, beszéde végén azt mondotta (olvassa): »Minden olyan indítvány vagy határozat tehát, a mely a házszabályok ezen rendelkezésével ellenkezik, önmagában semmisnek tekintendő. Ha a ház elnöke teljesiti kötelességét, akkor az ilyen házszabályellenes indítványokat szavazás alá sem bocsájtja. Az ilyen házszabályellenes határozatok senkit sem köteleznek, azok önmagukban véve semmisek és csak jogunkat és kötelességünket fogjuk teljesíteni, mikor az ellen a házszabályokban megengedett minden eszközzel szembe fogunk szállni.« Méltóztassék nekem megmondani, hogy ha most gr. Ajjponyi Albert a függetlenségi pártban kifejtett szent igéi szerint november 18-át akarna csinálni, méltóztatnék-e erre vállalkozni, igen vagy nem? És ha nem méltóztatnék vállalkozni, ki fogja azt megcsinálni, hogy a kabinetben az összhang meglegj^en? Mert hiszen arról, a mit a t. elnök ur képviselő korában 1904 november 18-án hangoztatott, annak ellenkezőjéről gr. Apponyi Albert most mint nemzeti szükségről, mint a haza megmentéséről, mint a skrupulozitás, mint a forma félretételéről, mint a nemzet tapsai közt bekövetkezendő honmentésről beszél. Itt van Andrássy Gyula nyiltlevelének másik része is. Azt mondja ez a rész (olvassa) : »A jog ereje volt századokig létünk egyik palládiuma. Ne nyúljunk hozzá, ne rendítsük meg a beléje helyezett bizalmat. Azt a pillanatnyi opportunitást ne emeljük állandó nagy érdekeink fölé. A trónnak, az államnak, a rend fogalmának alapja a jog szentsége. A házszabályok a tárgyalások rendes utján jöttek létre, és csak ezen az utón változtathatók meg. Más utón lehet erőszakos tényeket provokálni, uj jogrendet azonban megállapítani nem lehet. Erőszakot egy momentán erőszaknak legyőzésére alkalmazni az államférfiunak szomorú kötelessége lehet. A formákat megszegő erőszakot azonban hazánkban jogforrássá emelni nem szabad. Ma nem volna alkotmányunk, ha a múltban ezt az elvet meg nem védtük volna. Az a felfogás, a mely a többségnek a jogi formák megsértésével érvényesült akaratában jogszabályt lát, ezen uj jogszabályt előre megfosztja minden értékétől. Az erőszakból eredt jogrend bármely pillanatban erőszakkal módosítható. Ha a többség az alaki jog megsértésével jogot alkothat, az általa megállajritott uj alaki jogot sem köteles tiszteletben tartani, s az uj jogrendnek a többség mindenhatóságát korlátozó rendelkezéseit bármikor megszegheti. Ha az uj jogrend érvényes, a sérelmével létrejövő minden ujabb határozat is érvényes lesz. Az uj jogrend egyesegyedül a kisebbséget korlátozná. A legszigorúbb klotürt egyszersmindenkorra meghonosítja az a tény, hogy a segítségével kierőszakolt határozat hatályba lép. A jognak egyszer történő olyan megsértése, a mely jogokat statuálhat, a jog folytonos sérelme.« Hát, t. képviselőház, felolvashatnám végig, de nem akarom a t. ház türelmét e részben igénybe venni, mert azt hiszem, hogy úgyis ismert dolog, legfeljebb kissé a lelkiismeretet akartam ébresztgetni, mert annak mindnyájan tapsoltunk annak idején, s mindnyájan lelkesedtünk, az egész ország mint valami miatyánkot vette be ennek a nyilt levélnek igéjét, gimnáziumi, egyetemi tanulók könyv nélkül tanulták meg és ugy szavalták ezt a gyönyörű nyilt levelet. Megfeledkezett volna gróf Apponyi Albert arról, hogy ugyanezzel az Andrássy Gyulával egy kabinetben ül ? És megfeledkezett az igen t. elnök ur arról, hogy tegnaj) ugyanez a jogsérelem, habár kicsiny formában, zsebkendő nélkül, de mégis megtörtént, megtörtént annyira, hogy a többség tagjai szaladgáltak ide-oda és mindenféle remédiumot kerestek, sőt Kossuth Ferenczet is megszólaltatták a szent czél érdekében. (Derültség.) T. képviselőház ! Az a házszabálysértés, a melyről szó van, már megtörtént, legfeljebb el lehet tőle tekinteni, de a másiktól nem lehet eltekinteni. Mert a mit gróf Apponyi Albert nemzeti igazságként hirdet ki, azt magunkévá soha nem tehetjük, abba mi soha bele nem mehetünk, mert itt lehet házszabályt alkotni azzal a magyar kisebbséggel való megegyezés utján, a mely magyarul érez és gondolkodik, és a mely nem akar a nemzetnek ártani, hanem használni, lehet házszabályt csinálni harcz utján is, ha leverik azt a harczot, de törvénytelen utón nem lehet házszabályt csinálni. Az ilyen házszabályt nem fogja soha a nemzet magáévá tenni és az nem fog soha a tanácskozási rend tárgyává tétethetni, mert az a jog-