Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

2b2. orszáyos ülés 1908 fi hold pántlika földje van, a mely nem nagy értékű, hogy az még azok után öleteket,- bélyeget is fizessen, lehetetlen. Az a kisgazda tehát inkább nem csinálja meg a cserét. En mint vidéki ügyvéd tapasztalásból mondom, hogy az ilyen földcserék egyáltalában nincsenek divatban az illetékek miatt és igy, mivel a csereüzleteknek útja el van vágva, ebből a kormánynak pénzügyi tekintetben sincsen haszna. De még az illetéken és a bélyegen. kivül ott van az átirási költség. Törvényjavaslatomnak harmadik paragrafusa arról is gondoskodik, hogy ezek az átirási költségek ne legyenek nagyok, illetve gondoskodik arról, hogy esetleg semmiféle költséggel ne terheltessenek a felek, mert azt mondja (olvassa) : »Az 1. és 2. §. alá eső cserékre vonatkozó jogügyleteket, kérelmeket a telekkönyvi hatóságok, ha a felek személyazonosságáról meggyőződést szerzett, a felek szóbeli előadása alapján is hivatalos jegyzőkönyvbe venni és ha telekkönyvi akadály fenn nem forog, a cserét a telekjegyzőkönyvekben keresztülvinni köteles«. (Helyeslés balfelől.) Ugy kell elképzelni a dolgot, hogy két kis birtokos parasztember elhatározza, hogy egymás között elcserélik a földjeiket, hogy ennek a földje is közelebb jöjjön a régi földjéhez, meg a másiké is a magáéhoz, bemennek tehát a telekkönyvi hatósághoz, szóbelileg előterjesztik a kérelmüket és ha a telekkönyvi hatóság meggyőződik arról, hogy telekkönyvi'akadály nincsen, akkor minden költség, illeték és bélyeg nélkül átírja. Mint gyakorlati ember mondhatom, hogy kimondhatatlan hasznára lennénk ezzel a kis dologgal a vidéki kis paraszt földbirtokosoknak. Mondhatná valaki, hogy ott van a tagositás, az segit a bajon. Nem igen segit, mert tapasztalhatta a t. képviselőház az erdélyi birtokrendezés alkalmával is, hogy a tagositás gyűlöletes a nép előtt, mert tulaj donképen a nagybirtokosok rákényszerítik a kisbirtokosokra a tagosítást, sőt, és ez a legnagyobb sérelem, azoknak is fizetni kell a tagositás rendkívüli nagy dijait, a kik nem akarják a tagosítást. Boldogítani a magyart akarata ellenére nem tanácsos, de nem is lehet a kormánynak hivatása. Elég, hogyha törvényeinkben megadjuk a módot nekik arra, hogy ha ők birtokaikat tagositani akarják, azt megtehessék minden akadály és költség nélkül. Azt hiszem, hogy az egész háznak minden egyes tagja meg van győződve arról, hogy ez a javaslat pénzügyi tekintetben akadályokba nem ütközik, gazdasági tekintetben pedig nagyon előnyös, mert ha valakinek tiz katasztrális holdja van több darabban, nem lesz kénytelen reggeltől napestig mászkálni az egyik résztől a másikig azért, mert itt egy vékás földet felszántott és fel kell pakolóznia, hogy tovább menjen a másik részhez. Ezáltal nagyon sok gazdasági erőt pocsékol el. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat magán- és közgazdasági tekintetben nagyon előnyös, az érdekelt kisbirtokosokra pedig megfizethetetlen előnyöket nyújt, azért merem reményleni, hogy daczára annak, hogy ellenzéki ebrnár 29-én, szombaton. 189 oldalról jött a törvényjavaslat, a képviselőház meg fogja szavazni. Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék elhatározni, hogy törvényjavaslatomat érdemileg kivánja -tárgyalni. (Helyeslések balfelől.) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, senki sem teheti nekem azt a szemrehányást, hogy megfelelő matériát a pénzügyi j og átalakítására nézve nem terjesztettem volna elő. Csak az eddig benyújtott és az előkészületben lévő javaslatokra utalok, a melyek oly nagy matériát nyújtanak és oly alakulást fognak előidézni pénzügyi jogunkban, hogy valóban egy emberöltő tevékenységét kielégíthetik, nemcsak egy rövid másfél év óta tartó kormányzást. (Igaz ! Ugy van !) Ámde a pénzügyi jog átalakítása ban bizonyos sorrendet, bizonyos egymásutánt kell követnünk, és nem szabad egyes kérdéseket különváltan annyira preczipitálni, hogy azok minden organikus összefüggés nélkül szabályoztassanak. A múlt évben is kijelentettem, hogy elvi kifogásom az ellen nincs, a mit a t. képviselő ur akkori határozati javaslatában és mostani törvényjavaslatában kifejett. De egyet vagyok bátor ugy a t. képviselő urnak, mint mindenkinek, a ki szakszerűen foglalkozik ily ügyekkel, figyelmébe ajánlani, azt ugyanis, hogy kiszakitottan ily kérdéseket nem lehet rendezni. (Igaz ! ügy van !) Először is alapelveit kell megóvnánk a mi illetékszabványainknak. Nem a birtok terjedelmére, hanem értékére kell fektetnünk az illetékmentesség határait. Ez azonban keresztülviteli kérdés, nem annyira elvi differenczia. Másodszor pedig nem elég a cserére szoritkozni. Hiszen sokkal fontosabbak és gyakrabban is fordulnak elő birtokrendezési kérdések ott, a hol vagyoni elkülönitésekről van szó és a hol hagyaték-osztályok állnak elő. (Igaz! Ugy van!) Ezek a kérdések közvetlen összefüggésben vannak ugy, hogy nem lehet egy pontot kiragadni és nagyobb, átfogóbb, organikus intézkedések nélkül ezt szabályozni. (Ugy van !) Figyelmébe akarom ajánlani a t. képviselőháznak, hogy parczellázási és telepítési törvényünk is előkészülőben van és ezzel kapcsolatosan ugyanoly birtokrendezési kérdések merülnek fel, a melyek ezzel rokontermészetüek. Mindezeket organikus egészükben és kapcsolatosan oly igazságügyi intézkedésekkel kell megoldani, a melyeket a t. képviselő ur is pedzett és a melyekkel azután nemcsak az illetékmentességet biztosítjuk, hanem egyúttal az átruházás könnyű foganatosítását is, hogy ne mondjam azt, hogy némely esetekben a hivatalból való beavatkozást is lehetővé teszszük. (Igaz ! Ugy van!) En tehát arra kérem a t. képviselő urat és a t. házat, hogy épen az ügy sikeres és alapos megoldása érdekében ne egyes kiszakított kérdésekkel méltóztassék foglalkozni, hanem méltóztassék türelemmel lenni. Én pedig igyekezni fogok ezeket az összefüggő kérdéseket arra hivatott minisz-