Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

190 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. tertársaimmal együttesen mielőbbi megoldásra vinni. (Elénk helyeslés.) Ezek alapján a törvény­j avaslat mellőzését kérem. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Bozóky Árpád képviselő urnak imént megindo­kolt indítványát tárgyalás alá venni : igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik azt tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem tehát, hogy a képviselőház Bozóky Árpád kép­viselő ur imént indokolt indítványát nem kívánja tárgyalás alá venni. Következik Bozóky Árpád képviselő ur, a ki meg fogja indokolni a ezigányok kóborlásának meggátlására vonatkozó indítványát. (Zaj.) Csen­det kérek. Bozóky Árpád : T. ház! Azt hiszem, t. ház, nem szükséges a közelmúlt szomorú eseményeire rámutatnom abban a tekintetben, hogy a kóbor­ozigányok garázdálkodása mennyire veszélyezteti a közbiztonságot. A közvélemény régen megérlelte azt az elhatározást, hogy ezt az egyet rendezni kell, még pedig radikálisan. Nálunk már régóta tanulmányozzák ezt a kérdést, ankéteket csinál­nak, de B,7 a javaslat, a melyet a közbiztonság érdekében minél sürgősebben szeretnénk a tör­vényhozás előtt látni, még mindig nincs meg. Ez indított engem, ki ezzel a kérdéssel éveken keresztül gyakorlatilag foglalkoztam, arra, (Zaj. Elnök csenget.) hogy még a nyáron készítettem erről a kérdésről egy törvényjavaslatot, és el­küldtem levélben Szolnokról a belügyminiszter urnak. Azonban daczára annak, hogy az ügy nagyon sürgős, még mindig nem lett benyújtva törvényjavaslat, és ezért én azt a minap be­nyújtottam. Részletesen nem kívánom indokolni a tör­vényjavaslatot, mert tudom, hogy falra borsót hányok, hogy a házszabályok 319. §-ánál fogva semmi esetre se mehet bele a ház az érdemi tár­gyalásba, mert ha belemegy, a házszabálymódo­sitást vissza kell szivni. Ezért csupán a javaslat alapelveit említem meg. Egyik alapelve a javaslatnak, hog} 7 le kell telepíteni a czigányokat, még pedig arra a helyre, a hol a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése előtt egy évig állandóan laktak. Ha ilyen hely nincs, oda kell telepíteni őket, a hol születtek. Ha pedig azt sem lehetne tudni, a mi gyakran elő­fordul, akkor arra a helyre, a hová a belügyminisz­ter ur jónak látja. Erről a helyről csak hatósági engedély mellett szabad a kóbor czigánynak el­távozni, a mely engedélyt a főszolgabíró adja meg. Ha hatósági engedély nélkül távozik a czigány, akkor kihágást követ el, a mely szokatlanul erő­sen, egy évig terjedhető elzárással büntethető. Azalatt, míg a családfő el van zárva, gyermekeit állami gyermekmenhelyre vagy javítóintézetbe lehet tenni. Elmondtam a törvényjavaslat alapeszméit. Azt hiszem, meg vagyunk róla győződve mind­nyájan, hogy szükséges a javaslat, A ki pedig elolvassa a törvényjavaslatot, meg lesz győződve arról, hogy praktikusan és helyesen van megoldva a kérdés. Ezért kérem a t. képviselőházat, méltóz­tassék elhatározni, hogy javaslatomat érdemben is kívánja tárgyalni. Elnök: A belügyminiszter ur kíván nyilat­kozni. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter: T. kép­viselőház ! Tekintettel arra, hogy a kormány is foglalkozik ezen kérdéssel és hogy — ugy hiszem — igen rövid idő múlva abban a helyzetben leszek, hogy a czigány-kérdést szabályozó törvényjavas­latot nyújtsak a ház elé, (Helyeslés.) igen kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék Bozóky Árpád t. képviselő urnak indítványát érdemleges tár­gyalásra kitűzni. Mindnyájan tudjuk, hogy ez egy sürgős, fontos dolog, hogy a ezigányok ma az állami, társadalmi, vallási törvényekkel folytonos ellentétben állanak, (Igaz ! Ugy van !) hogy a va­gyon- és életbiztonságot egyaránt veszélyeztetik; (Igaz! Ugy van !) legyenek tehát meggyőződve, hogy sürgősen fogunk gondoskodni ezen baj orvos­lásáról. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Bozóky Árpád képviselő urnak most indokolt indítványát tárgyalás alá venni: igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik azt tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak felállam. (Meg­történik.) Kisebbség. Kijelentem tehát, hogy a kép­viselőház Bozóky Árpád képviselő urnak a ezi­gányok kóborlásának meggátlására vonatkozólag benyújtott indítványát, illetőleg törvényjavas­latát tárgyalás alá venni nem kívánja. Következik Nagy Emil képviselő indítványa (írom. 723) a házszabályok módosítása tárgyában. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Kovács Ernő! Kovács Ernő: T. ház ! A felvetett indítvány­nyal kapcsolatban szeretném ismertetni azt, mi­képen fejlődtek a házszabályok 1848-tól kezdve addig, míg a mostani állapotba jutottunk, a mely­nek javítását a parlament nagy többsége óhajtja. 1848-ban a lehető legszigorúbb klotür volt ki­mondva a házszabályokban. Tiz tag vagy az elnök indítványára a házszabályok 59. §-a értel­mében . . . Polónyi Géza: De ez csak javaslat volt. Kovács Ernő: Az irományok közt a 48-iki házszabályokban ez áll. Tiz tag vagy az elnök indítványára a ház bezárhatta a vitát. Ennek meg is volt az az indokolása, hogy azokban a rend­kívül veszedelmes időkben, mikor napról-napra kellett fontos határozatot hozni, a háznak érdeké­ben állott az, hogy a vitát el ne húzhassák. Kossuth Lajos ily irányban lépett fel akkor, mikor az ellen­zékkel szemben, a melyik kissé hosszabbra akarta húzni a vitát, a leghatározottabban azt hangoz­tatta, hogy akkor, mikor a haza veszedelemben van, némuljon el a törpe minoritás. A 48-iki házszabályokban húsz képviselő' kívánságára el volt ugyan rendelhető a név­szerinti szavazás, azonban a mint a 48-as ház-

Next

/
Thumbnails
Contents