Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. 179 Erre a guvernementális többség mindenkor kapható volt; hiszen ezzel kormányzati hatalmának • állandósítása is jár. Épen ezért ez a momentum képezte Tisza István házszabálymódositó terveinek és az ugrai levélnek kiindulási pontját. Magától érthető, hogy gróf Tisza István a széles néprétegek elé nem ezzel a tervvel járult, hanem eltakarta ezt bizonyos indokokba, a melyek neki épen akkor jó alkalmul szolgáltak. Kapóra jött neki ez időtájt a parlamenti viszonyokból fakadt obstrukezió. Csakhogy az akkori ellenzék átlátott ám a szitán és nem engedte magát tőrbe csalni, hanem kimondta a harczot; a harcz megkezdődött és Tisza István bukásával végződött. Csakhogy nem végződött volna ez a harcz Tisza bukásával, hogy ha a nép megunva és megutálva már a liberális korszakbeli nyomasztó korrupcziót, nem áll az akkori ellenzék mellé, a mely tejet, mézet, önálló gazdasági berendezkedést, a közéletnek tisztaságát, általános szavazati jogot, a terhek csökkentését és gazdasági fellendülést igért. A nép nemcsak a november 18-iki eseményeket ítélte el, és az ellenzéket nem pusztán deczember 13-iki hőstetteért segítette győzelemre. Az az erkölcsi alap, a melyre az akkori ellenzék hivatkozott és a melyre épített, nemcsak a házszabályok revíziójának megtagadása volt, hanem bizonyos elvekhez kapcsolt programm végrehajtásának megigérése is. Ezen eseményekre visszapillantást kellett vetnem, hogy a házszabályok most tervezett módosítását meg- és elitéljem, hogy azt különösen beillesztésére, kezdeményezésére és ldindulására nézve, a többség érvei daczára, minden politikai tisztességgel, s minden politikai erkölcscsel szembehelyezkedő törekvésnek minősíthessem. Elnök: Ezért rendreutasítom a képviselő urat! (Élénk helyeslés.) Ha igy folytatja a képviselő ur, megvonom tőle a szót. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: Én ezt a házszabálymódosítást különösen a parlamentarizmus, a közszabadság elleni merényletnek tartom. Egy hang (balfelől) : Rendre! Szkicsák Ferencz: Lengyel Zoltán képviselőtársamnak igaza volt és valósággal az én eszmémet juttatta kifejezésre, midőn azt mondta, hogy ha valaki 1904 óta nem figyelte volna meg az eseményeket és egyszerre ide a parlamentbe jött volna, nem azon csodálkoznék, hogy a liberális pártnak csak egy disszidens csoportja van a liberáhs párt padjain és a többi liberálisok a háznak egyes pártjaiban foglalnak helyet, hanem azon csodálkoznék, hogy a miniszteri székekben ül gr. Apponyi Albert, a mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter és daczára ennek, hogy ezek a politikusok tényleg a miniszteri székekben ülnek, itt mégis házszabálymódosításról van szó. Igaza volna ennek az embernek, mert itt tényleg más szereplőkkel, de Tisza István politikája folyik, csupán azzal a kis különbséggel, hogy a mostani házszabálymódositást oly politikusok nyújtották be, a kik gr. Tisza István ellenzői voltak, a mi csak ugy történhetett meg, hogy minden erkölcsi alapot halomra döntöttek és azt a jogczimet, a melyhez Tisza Istvánnak joga volt, most erőszakkal hozták ide. Most nem arról van szó, a mit gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur a beszédjében felhozott, (olvassa): »hogy ehhez Tisza István volna hivatott*. Valóban a házszabályok módosítására, múltjánál fogva és a mostani országos helyzetben, csak Tisza István hivatott, de hivatott gr. Andrássy Gyula, a mostani belügyminiszter ur is, mert ő és pártja mindig a házszabályrevizió mellett voltak. Csakhogy Andrássy belügyminiszter ur azt is mondja, hogy a házszabály revíziója szükséges, ha a többség erkölcsileg képtelen arra, hogy a nemzet ezen jogát megvédje, mert akkor a többség lehetetlenné teszi magát és kénytelen volna a hatalmat átadni másoknak. Valóban a konzekvencziája ennek a nyilatkozatnak az, hogy elvei ellen a többség ne tegyen semmit, a mi csak ugy lehetséges, hogy ha a király a nemzeti akaratot, mely a többségben megnyilvánul, respektálja, a minek tehát az a következménye, hogy a királynál ezen nemzeti akaratot keresztül is vigye. Ez volna tehát és nem a házszabályrevizió mostani beillesztésének a következménye, hogyha elfogadjuk gróf Andrássy Gyula e tételét. Arra nézve pedig, hogy a király a nemzet akaratát elfogadja és elfogadni köteles, gróf Apponyi Albert mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter a következőket mondja (olvassa) : »A nemzet akaratának a választás utján való nyilvánulása igy összezsugorodik, és oly organikus bajokban szenved, a melyeket egy szóval lehet jellemezni: a hatalom, a kormány csinálja a többséget, illetőleg ez azt jelenti, hogy az alkotmányos egyensúly a király és nemzet közt a nemzetnek hátrányára erősen meg van billentve. A mi alkotmányunk a nemzet és király egyetértő működésén alapul. Megvannak a királynak alkotmányos jogai, a melyekhez senki nyúlni nem akar, a melyek, hogy sértetlenül fennálljanak,nemzetünk érdekében és alkotmányunk érdekében áll. De vannak a nemzetnek is jogai, és ezeket a jogokat a nemzetnek tisztán kell gyakorolnia, s ezeknek a jogoknak nem szabad a királyi hatalom által befolyásoltatniok.« Itt Rakovszky István közbeszól: »A király maradjon az ő hatáskörében, mi is megtartjuk a mienket«. Ezután gróf Apponyi Albert tovább folytatja : »Az alkotmányos hatalomnak az az egyensúlya, a mely a mi őseink hagyományos bölcsességének öröksége, kell hogy fentartassék ugy a nemzetnek, mint a trónnak érdekében, mert nem szabad, hogy a képviselőház összealkotásában nyilvánuló hiányosságok; nem szabad, hogy az a körülmény, miszerint a nemzeti akarat tisztán, idegen vegyülék nélkül a választásokban meg 23*