Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

180 .281. országos ülés 1908 február 28-án. pénteken. nem nyilvánulhat; nem szabad, hogy ez a körülmény egyfelől megbénítsa és meggyengitse a nemzetet ezekben az egyes súlyviszonyokban; nem szabad másfelől, hogy hovatovább a koronának nimbuszát is a korona iránti szeretetet is aláássa és megbontsa.« (Ugy van! a közép hátsó padjain.) Így tehát a kormánynak az a feladata volna, hogy a nemzeti akarat, a mely a 48-as függetlenségi pártnak, mint többségnek a programmjában megvan, a királynál is keresztülvitessék. Épen azért, ha tekintjük, hogy a múltban a házszabály minden módositása a közszabadság intézményeinek bizonyos reformjával volt összekötve, igy, a mint kimutattam, 1899-ben a közélet tisztaságának előmozditására az összeférhetetlenségi törvénynyel és a választási visszaéléseket némikép megakadályozó kúriai bíráskodással volt összekötve, továbbá az 1904-iki módosítás azzal volt összekötve, hogy előzőleg egy igazságos választói jog fog tárgyaltatni, mondom, ha ezt tekintjük, kérdem : hol van az erkölcsi alap, hol van a jogczim, a mely a házszabályok mostam módosítását igazolja, és hol van az a jogczim, az az erkölcsi alap, a mely igazolná azt, hogy a szóbanforgó intézkedéseket most illeszszük be, mielőtt a választói jogra nézve a javaslat ismeretes és benyújtva lenne, és különösen hol van a jogczim és erkölcsi alap, a mely az előbbi álláspont, t. i. a választói jognak kodifikálása utáni behozatala a házszabálymódositásnak megfordított ját igazolná, tán nem az ? — a függetlenségi párt hogyha már 1905-tel megfordítva, elveivel ellenkező módon cselekszik most, hogy ennek is megfordítva kellene történnie. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Még az esetben is, hogyha a választói reform ismeretes lenne, kérdéses, vájjon jogosult-e a házszabály módositása. Erre nekem példát szolgáltat gróf Apponyinak 1904 november 9-én elmondott beszéde, mely igy szól (olvassa) : »Azok között a hiányosságok között, a melyekre előbb rámutattam, és a melyek útját állják a nemzeti többség teljes őszintességgel való megnyilvánulásának a parlamenti többség képében, egy része olyan, a melyet reformokkal, tőrvényekkel ki lehet küszöbölni. Egy része azonban olyan, a melyet lehet enyhíteni, de marad egy rész, a mely még jó időn át, ép ugy, mint más országokban a múltban, nálunk jelenleg a mi társadalmunk állapotában gyökerezik. De ha előbb nyulunk hozzá, mielőtt amazt a sokkal lényegesebb és fontosabb akcziót keresztülvittük; mielőtt a magyar parlamentarizmusnak alapbaját gyógyítottuk : akkor kettőt cselekszünk ; először súlyosbítjuk azt a bajt, a melyet a kisebbségnek adott nagyobb hatalmi kör ugy, a hogy, szabálytalan módon, de valamiképen mégis ellensúlyoz; másodszor pedig lemondunk a parlamenti reform megvalósításának reményéről is ; mert ha egyszer a házszabályszigoritás megtörtént, akkor megengedem, hogy lesz egy olyan tessék-lássék-féle előterjesztés, a melyet választási reformnak lehet nevezni.« T. ház! Én most tovább kérdezem: hol van az erkölcsi alap, hol van a jogczim, mikor az áz általam felhozott és állami berendezésünkben előforduló hiányok még nem változtak meg, nem lettek jobbakká? Mert én nem látom azon okozatok megszűntét, melyek egy esetleges házszabálymódositást megengednének. Igy kérdem : vájjon a házszabályok mostani módosítása előtt megjavult-e az Ausztriával való közös viszony? Megjavult-e állami berendezésünk hiányos volta? Vájjon például az adóreform, a közigazgatás mizériái orvosolva vannak-e? Vájjon az egyesülési és gyülekezési jog, az egyenjogúság a 48-as és függetlenségi párt programmja szerint lett-e rendezve? Én, t. ház, a házszabálymódositás mostani idejében nem látok semmiféle javulást. (Igaz! Ugy van! a középen.) Merem mondani, hogy a kormányzat szellemében és vezetésében soha nem volt olyan stagnáczió, mint 1905 óta. Sőt azt mondom, hogy a házszabályok mostani módosításának idejében ott vagyunk, hogy a mi nem maradt régiben, az még rosszabb lett. Ugy vagyunk ezzel, mint a vízzel. T. i. ha áll a víz, nem javul ám, hanem rosszabb lesz és mérgesebb. A házszabályok mostani módosításának idejében ott vagyunk, hogy igenis kedvezőtlenebb Ausztriával való közös berendezkedésünk, a nép terhei a folytonos fizetésfelemelés által megnövekedtek. A házszabályok mostani módosításának idejében ott vagyunk, hogy a közigazgatás mizériái tűrhetetlenek és csakis a megszaporított csendőrség és újonnan berendezett határrendőrség szuronyaira támaszkodhatik. A házszabályok mostani módosításának idejében ott vagyunk, hogy a gyülekezési és egyesülési jog a kisebbség részére nem létezik . . . Maniu Gyula : El van kobozva ! Szkicsák Ferencz: .... és a házszabályok mostani módosításának idejében ott vagyunk, hogy a választások visszaélései nagyobbak, — hogy ne említsek többet, ott van a verbói, szeniczi, szilágycsehi, dobrai, — mint Tisza István és előbbi liberális párt bármelyik uralmi időszakában. A házszabályok mostani módosításának idejében romlani kezd még az is, a mit az ellenzék az ő befolyása által jót is alkotott, romlani kezd a közéleti tisztaság, a mennyiben az összeférhetlenségi okok szélesebbre fejlesztetnek. Hiszen látjuk, hogy most egy püspök képviselő lehet, látjuk, hogy sok képviselő elnökigazgatója olyan vállalatoknak, a melyek állami támogatásban részesülnek. A házszabályok mostani revíziójának idejében azt látjuk, hogy még a kúriai bíráskodás is rosszabb lett, nem annyiban, hogy a Kúriánál volna baj, hanem annyiban, hogy a választások