Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. 175 kiket a nemzetiségiek fognak beküldeni, daczára annak a különálló álláspontnak, daczára annak az ellentétnek, a melyet a belügyminiszter ur feltételez, lesz annyi belátásunk, hogy specziális faji érdekeinket háttérbe helyezzük akkor, a mikor az államnak fennállásáról van szó. S igy, a mennyiben támadások nem készülnének legszentebb jogaink ellen, biztosithatjuk a t. belügyminiszter urat és a t. képviselőházat, hogy a mint a múltban nem fordultunk az obstrukczió fegyveréhez, nem fogunk a jövőben sem ehhez a fegyverhez nyúlni, mert meg fogjuk válogatni azokat az embereket, a kiket ide fogunk küldeni, és azokban az emberekben lesz annyi erkölcsi alap és annyi belátás, hogy tudják, hogy ilyen veszedelmes fegyverekhez nyúlni veszedelmes nemcsak az illetőre, hanem magára az államra nézve is. T. képviselőház! Ugy a belügyminiszter ur, mint gr. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter ur azért ajánlja elfogadásra ezt a házszabály módositást, mert véleményük szerint nagy változások állottak be azon időponttól kezdve, a midőn az ellenzék a kmine és elvből visszautasított minden házszabálymódositást. Az egyik az, hogy akkor azt hitték, hogy a párturalom megdönthetetlen, a második ok pedig az, hogy azóta a horvátok obstruáltak. Hát megtörtént egyszer, hogy a párturalom megdönthetetlenségének elve megczáfoltatott. De azért azt hiszem, hogy különösen olyan választói reform után, a milyent a belügyminiszter ur szándékozik előterjeszteni, a melyről már is tudjuk, magából az ő kijelentéséből, hogy intézményileg fogja biztositani a felsőbb rétegek uralmát, el lehetünk készülve arra, hogy olyan párturalom fog létesülni, a melynek állandósága és fennállása megdönthetetlenül biztosítva lesz. Tehát ott leszünk, a hol voltunk. Eddig azt hitték az urak, hogy a szabadelvű pártnak és kormányoknak uralma megdönthetetlen, ezentúl pedig majd gondoskodnak arról, hogy az önök uralma legyen megdönthetetlen. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között talán mégsem kívánhatják azt, hogy vaktában belemenjünk Nagy Emil t. képviselő ur indítványának az elfogadásába, és vaktában megadjuk a lehetőséget a kormánynak, hogy a jövő parlament házszabályait ugy szavaztassa meg, a mint az a jövő kormányok igényeinek megfelel. Én azt hiszem egyáltalában, t. ház, hogyha a többség a házszabályokat módosítani akarja, akkor illett volna, hogy mindjárt kezdettől fogva egy végleges állapotot teremtsen. Azt hiszem, politikai szempontból nagy hiba volt előbb egy ideiglenes házszabályrevizióval ide jönni, a melyet csak bizonyos hajszolás mellett lehet megszavaztatni és azután újra jönni a végleges házszabályrevizióval. T. ház! Ezen ideiglenes házszabályrevizió terve azért merült fel, hogy azon aggodalmakat eloszlassák, a melyek a tekintetben tápláltattak, hogy a katonai kérdések, az Ausztriával való közös üg3^ek kérdései vonassanak ki a végleges házszabályrevizió alól. Nagyon csodálom most azon urakat, a kik ezen aggodalmakat akkor hangoztatták, hogy belemennek ebbe az ideiglenes kázszabályrevizióba a nélkül, hogy a végleges házszabályrevíziónál az általuk hangoztatott kívánalmaknak elég tétetett volna. Mert hogy áll most a dolog, t. képviselőház ? Ugy, hogy azok, a kik aggódtak a miatt, hogy majd e reform kiterjed a közös ügyekre, most helyeslésüket adják ahhoz, hogy lehetővé váljék az a reform, mely majd kiterjedhet mindenre. Bocsánatot kérek, én az ilyen állásfoglalásban nem látok következetességet. Perhorreszkálnak valamit, de azután eszközt szolgáltatnak arra, hogy a mit perhorreszkálnak, az mégis meglegyen. Az ellenzék álláspontja mindig az volt és a parlamentben képviselt összes pártok a házszabálymódositás felvetésénél azon állásponton voltak, hogy a házszabályrevizió kérdése kapcsoltassék össze a választási reformmal. Azt hiszem tévednek azok, a kik azt hangoztatják, hogy csak a tárgyalás módjára nézve van most egy kis lényegtelen különbség. Véleményem szerint a különbség nagyon is lényeges. Lényeges annyiban, mert a junktim esetében, a mennyiben a választói reform nem fog megfelelni azon igényeknek, azon követelményeknek, a melyeket az ország közvéleménye azzal szemben támaszt, hatalmában áll a háznak egyúttal a házszabályrevíziót is megtagadni. Most pedig hogy áll és hogyan alakul a helyzet? Ugy, hogy a mennyiben elfogadjuk a házszabályreviziót, akkor kiadtuk a kezünkből azt a fegyvert, hogy az esetleges választói reformot a mostani házszabályok alapján megtámadhassuk és a házszabály revíziójának a megtagadásával ellensúlyozhassuk a reakczionárius intézkedéseit. Ez csapda akar lenni t. ház, a melybe a naiv emberek bele fognak esni ; azok azonban, a kik tisztában vannak azzal, hogy ez a kormány milyen czélra akarja ezt az általa nyert ideiglenes hatalmat felhasználni, ehhez soha hozzájárulni nem fognak. T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur azt mondotta, hogy most csak ennek a kormánynak adunk felhatalmazást; ez a hazafias kormány nem fog visszaélni evvel a hatalommal. T. ház ! De ha megadjuk, akkor megadjuk arra is, hogy a végleges házszabályreviziót is megcsinálják. Hogy azután micsoda kormány fog jönni, a mely élni fog evvel a hatalommal, a melyet a végleges házszabály a többségnek biztosit: azt nem tudjuk. Bocsánatot kérek, csak igy vaktában még sem lehet belemenni ilyenbe ; még sem lehet azt mondani, hogy a mostani kormány iránti bizalomból a többség beleegyezését adja ahhoz, hogy egy esetleg később jövő többség isten tudja miféle czélokra felhasználja ezt a hatalmat. T, képviselőház ! Ugy prezentálják a dolgot, hogy ez a házszabályrevizió a nemzetiségek, a nemzetköziek és esetleg a kormány- ellen is az esetleg beállható ellenállás esetén felhasználható. Azt hiszem, nagyon tévednek azok, a kik azt