Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-281
176 28l. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. hiszik, hogy ennek a revíziónak csak ez a tendencziája. Van egy román közmondás, a mely azt mondja : »Cine nu si pentru ciné sä pregateste, ci pentru ciné sä nimereste.« Ez a közmondás azt jelenti, hogy a vacsorát nem mindig az fogyasztja el, a kinek a számára készül, hanem sokszor más fogja azt élvezni. Azt hiszem, evvel a házszabályrevizióval is igy lesz. Mikor a végleges házszabály alkalmazásáról lesz szó, bizonyára jönni fognak olyan körülmények, a melyek nem azokat fogják érinteni, és nem azok jogait fogják megnyirbálni, a kiket most ez a javaslat látszólag sújtani akar. Ez is olyan mint a sanda mészáros : nem oda üt, a hová néz. Sok észrevételem, sok indokom volna még, t. ház, a melyek arra késztetnének, hogy tovább folytassam fejtegetéseimet, de lesz alkalmam a t. ház figyelmét még egyszer igénybe venni és felhozni azokat az érveket, a melyeket most elhallgattam. Most csak röviden rekapitulálom a mondottakat. Én ugy látom, t. ház, hogy a Nagy Emil-féle inditvány csak azon czélból adatott be, hogy ezzel a t. többségnek és a t. belügyminiszter urnak egy olyan választói reform megalkotását biztosítson, a melyet még nem ismerünk, melynek alapelvei még most is ismeretlenek, s a mely reform iránt épen ezen titokzatosságánál fogva, de azon kijelentéseknél fogva is, a melyeket erre vonatkozólag ugy a belügyminiszter ur, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur itt e házban, valamint a házon kivül kifejtett, a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. (Igaz ! Ugy van ! a nemzetiségiek fajain.) T. ház ! Én ugy látom, hogy ennek a házszabályreviziónak tendencziája az, hogy egy más, végleges házszabályreviziónak sorsát biztositsa, a melynek alapelveit egyáltalában nem ismerjük. S ebben a tekintetben sokkal rosszabb ez a Nagy Emil-féle inditvány, mint volt a Dániel Gábor-féle, mert a Dániel Gábor-féle indítványban határozottan ki volt téve, hogy a végleges házszabályrevízióban a klotür csak bizonyos kérdésekben mondható ki. míg ebben a Nagy Emil-féle indítványban felhatalmazást adunk a kormánynak arra, — úgyszólván tabula rasa-t csinálunk — hogy olyan házszabályreformot alkothasson majd a többség utján, a milyet akar. Azonkívül, t. ház, sérti és megváltoztatja, megbillenti a jelenlegi házszabályravizió azt az egyensúlyt, melyet a most érvényben levő házszabály a kisebbség részére a többséggel szemben biztosit, a kisebbség jogait elkobozza, konfiskálja a nélkül, hogy a többség jogait érintené, ugy, hogy a jelenlegi házszabályok megváltozása, vagyis a Nagy Emil-féle indítvány elfogadása esetén a kisebbség teljesen ki lesz szolgáltatva a többség akaratának, a kisebbség minden fegyvert kiad a kezéből a nélkül, hogy a házszabályok a többség részére biztositott' korlátlan jogokat csorbítanák. Azonkívül nem oldatnak meg olyan lényeges kérdések, a melyek pedig feltétlenül összhangzásba hozandók azokkal a módosításokkal, a melyek kontemplálva vannak. Mert mint volt szerencsém említeni, ha felemeljük a névszerinti szavazást kérők számát százra, a tanácskozás-, határozatképesség tekintetében azonban a mostani házszabályok intézkedéseit érintetlenül hagyják, akkor a kisebbség vállaira elviselhetetlen terhet rakunk a nélkül, hogy a többség vállait valamivel megterhelnék, a nélkül, hogy a többségnek helyzetét ezzel súlyosbítanék. T. képviselőház! Még két kérdést vagyok bátor felhozni, a melyek a végleges házszabályrevizió alkalmával szintén tekintetbe veendők. Az egyik a házszabályok 236-ik, a másik a 207-ik §-ának interpretácziója. Én ugy látom, hogy a házszabályokat most kiterjesztő értelemben és akként interpretálják, hogy az elnöki hatalmat növeljék, hogy t. i. nemcsak az elnöki figyelmeztetést, rendreutasitást, hanem egyáltalán az elnöki nyilatkozatokat sem szabad vita tárgyává tenni, még abból a szempontból sem, vájjon ezek a házszabályokkal összhangban vannak-e vagy sem. Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor az elnöki abszolút hatalmat ezzel magával elismertük és módot nyújtunk arra, hogy a házszabályok bizonyos vitás kérdéseit az elnök szuverén módon interpretálja. Épen vgy vagyunk a 236. §. magyarázatával. E szakasz értelmében a ház határozataival szemben semmiféle óvásnak vagy ellenmondásnak nincs helye. Ez azonban csak a határozat tartalmára vonatkozik, de hogy a házszabályok helyes kezelése szempontjából ne lehessen ezt a határozatot kritizálni, ez kiszolgáltatás a többség és az elnök abszolutizmusának, mert akkor előfordulhat, hogy az elnök a házszabályok megsértésével kérdést tesz fel, a többség szavaz és akkor azután ezzel a határozattal szemben kritikának helye nem lesz. Az egész Nagy Emil-féle indítványon végigvonul az a tendenczia, hogy a kisebbség jogait korlátozza ; a házszabályok többi intézkedéseivel nem törődik, hiányokat nem pótol, hézagokat nem tölt ki, a pongyola szakaszra világosságot] nem dérit, kizárólag a többség érdekeit akarja érvényesíteni, holott most is a többség javára van az egyensúly és mindjobban a többség javára billen. Ezek azok az okok, a melyek miatt én azt az indítványt magam és elvtársaim nevében el nem fogadom, hanem ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés a nemzetiségi -padokon.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László: Báró Wesselényi Ferencz ! (Elénk felkiáltások a baloldalon: Éljen Wesselényi!) B. Wesselényi Ferencz: T. ház! Csak egész röviden kívánom a t. ház szíves figyelmét igénybe venni, nem azért, mintha nem volna talán elég ok arra, hogy bővebben vázoljam azokat a szo-