Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-281
174 281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. a haldokló parlament áthoz, hogy az újonnan születendő parlamentnek, annak a csecsemőnek kezeit és lábait előre megkösse! (Helyeslés a nemzetiségiek faijain.) A Nagy Emil-féle indítvány olyanformán akarja biztosítani a szólásszabadságot, hogy 16 órán át lehessen beszélni, hogy, mint mondják, többen szólalhassanak fel és hogy mindenkinek legyen joga felszólalni. Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy ez az eljárás hasonlít ahhoz, a mikor a szomjas embert, a kinek a szomját egy pohár víz képes volna kioltani, beledobják a tengerbe és azt mondják, hogy »no most ihatsz eleget, akár meg is fulladhatsz«. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy a szólásszabadságot talán még sem szabad a permanens ülések tengerébe fojtani. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Minthogy úgyis délfelé közeledik az idő, kérnék öt percznyi szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Vlád Aurél képviselő urat illeti a szó. Vlád Aurél: T. ház ! A Nagy Emil-féle indítvány szükségességét azzal indokolják, hogy első sorban a horvátok obstrukeziój a lehetetlenné teszi a parlament tanácskozását, másodsorban azzal, hogy a jövő parlamentbe nemzetiségi- és nemzetközi, nemzetellenes kisebbségek kerülhetnek. Ugy a belügyminiszter ur, mint gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur hivatkoztak arra, hogy hónapokon át a horvátok lehetetlenné tettek minden tanácskozást, és a magyar képviselőházat a magyarságából teljesen kivetkőztették az által, hogy horvátul beszéltek. T. ház ! Először is véleményem szerint a horvát obstrukezió eredményre nem vezetett, de a magyar képviselőház magyarságát az által, hogy a Nagy Emil-féle indítványt elfogadjuk, még nem biztosítjuk, mert hiszen a 40 horvát tovább is beszélhet horvátul, tovább is obstruálhat, a menynyiben jogos kívánságuknak elég nem tétetik, és a törvény, a mely Horvátország jogát kardinálisán érintette, nem fog kiküszöböltetni. Hiszen maga a belügyminiszter ur felhozta, a permanens ülésekről beszélve, hogy az a 40 elszánt ír képviselő képes volt feltartóztatni az országgyűlés működését az angol parlamentben. Tudomásom szerint az irek nem voltak csak 40-en, hanem 70—80 közt váltakozott számuk. Az ellen is határozott állást kell foglalni, hogy az által, hogy a horvátok horvát nyelven szólaltak itt fel, a magyar parlament magyarságát illuzóriussá tették. Tudjuk azt, hogy a magyar országgyűlés 48 előtt több évszázadon át latin nyelven tárgyalt, de azért nem szűnt meg magyar országgyűlés lenni. Nem a nyelv, a melyen a tárg) r alás folyik, adja meg a képviselőház jeh 1 egét, hanem egészen más körülmények. Mindez tehát nem igazolja a Nagy Emil-féle házszabályreviziót. Csodálattal kell konstatálnom azt, hogy az összes fölszólalók, kik Nagy Emil javaslatát pártolták, hivatkoztak arra a veszedelemre, hogy a nemzetiségi elemek a parlamentet el fogják bontani, és ezen indokból ajánlották elfogadásra a határozati javaslatot. Tolnay képviselő ur, a kinek hálával tartozom őszinte kijelentéséért, abban a hiszemben van, hogy a képviselőház elnöke a magyar ellenzékkel szemben nem fogja a házszabályokat ugy alkalmazni, mint a többi képviselőkkel szemben. Én azt hiszem, hogy Tolnay Lajos képviselő ur ezen kijelentésével a legnagyobb sértést követte el a ház elnökével szemben, sőt magával a házzal szemben, (Igaz 1 Ugy van ! a középen.) mikor azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy itten — nemcsak a jövőre, hanem a múltra nézve is tette ezt a kijelentést — pártállások szerint fognak a házszabályok alkalmaztatni. En azt hiszem., hogy a t. képviselő ur igen veszedelmes elvet hangoztatott, midőn azt mondta, hogy a házszabályok a jövőben egyes képviselőkkel szemben pártállásuk szerint fognak alkalmaztatni. Mert micsoda konzekvencziái lesznek ennek a perifériákon, ha a házszabályok itten ugy fognak alkalmaztatni! Ebből egész rendszert fognak csinálni és a perifériákon majd a törvényt is pártállás szerint máskép fogják alkalmazni. Ez nagyon veszedelmes tétel, de hálával tartozunk a képviselő urnak azért, hogy ezt az igazán megbecsülhetetlen fegyvert a kezünkbe adta. Á t. belügyminiszter ur azt mondja : nem egyes csoport ellen, sem a nemzetiségek, sem a horvátok, sem a szocziáldemokraták ellen nem irányul a házszabálymódositás, hanem a ház munkaképességét akarja helyreállítani. De ez által ellentétbe jön a t. belügyminiszter ur az összes eddig felszólalt képviselőkkel, a kik Nagy Emil inditványát elfogadásra ajánlották, ellentétbe jön magával az indítványozóval, sőt önönmagával is. Én azt hiszem, hogy nem lesz nehéz magának a belügyminiszter urnak beszédéből ezt az ellentétet kimutatni, ö ugyanis, mikor a jövő parlament képét soviniszta magyar szempontból elriasztó színben tünteti fel, és ezt véleményem szerint czélzatossággal tette azért, hogy igy elfogadhatóvá tegye az indítványt, mondom, akkor egyúttal azt a tételt állapítja meg, hogy a nemzetiségi képviselőknek és a nemzetközi elemeknek a parlamentbe nagyobb számmal való bevonulásával az ellentétek a pártok között sokkal erősebbek lesznek és ez indokolja, ez vonja maga után a házszabálymódositás szükségességét. Hát én biztosítom a belügyminiszter urat arról, hogy akármilyen nagy számban fogunk ide bejutni, mi soha indokolatlanul obstrukezót csinálni nem fogunk. Mi az állami szükségletek kielégítése elé akadályokat gördíteni nem fogunk, és azt hiszem, hogy azoknak a képviselőknek, a
