Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-281
l 281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. 173 is felmerülhet annak a szüksége, hogy konstatáltassék, vájjon helyesen alkalmazzák-e a házszabályokat vagy nem. Ha elütjük a képviselőket attól, hogy a házszabályok kérdésében a maguk álláspontját jelezzék, ha csak post festa, a napirendre szánt időn túl szólalhatnak fel házszabálykérdésben is, (Zaj. Elnök csenget.) akkor elütjük a képviselőket igen fontos jogaiktól. Még sürgősség esetében is meg lehetne akadályozni az esetleges visszaélést ugy, hogy kimondatnék, hogy legfeljebb négy szónoknak van joga a házszabályok helyes vagy helytelen magyarázata czimén felszólalni, kettőnek pro, kettőnek kontra, a mivel a háznak alkalma volna nyomban megnyilatkozni a kérdésben. Azt hiszem, hogy ez a kívánság már azért is teljesítendő, mert tudjuk, hogy ugy az elnökség, mint a képviselőház többségének, általában a képviselőház egészének az az elvi álláspontja, hogy a házszabályok megsértésével hozott határozat eo ipso érvénytelen és semmis. Ha ilyen súlyos .konzekvencziákat von maga után a házszabályok megsértése, akkor abszurdumnak tartom azt, hogy elvegyük a lehetőségét annak, hogy az egyes képviselők felszólalásaikkal elejét vegyék a házszabályok esetleges megsértésének. T. ház ! Nagyon pongyola a Nagy Emil-féle indítvány és nagyon hézagos. Olyan fontos kérdéseket nem érint, a melyeknek a tisztázása szükséges már, s ezért is, hogy érvényesüljön az az intenczió, a melyet a házszabálymódositás kontemplál. Az elnöknek hatalmas, nagy jogot kivannak adni. Nincsen azonban megmondva, hogy melyik elnökről van szó. Tudjuk, hogy az elnökség áll az elnökből és a két alelnökből. Már most kit illet meg ez a jog % Csak az elnököt vagy esetleg a két alelnököt is ? Mert nincs preczize kifejezve, hogy csak az elnököt vagy pedig a két alelnököt is megilleti-e ez a jog. Akkor az elnök akadályoztatása esetén mi történik ? Átruházható lesz-e ez a jog az alelnökökre, vagy sem ? Avagy tegyük fel a kérdést másként, t. ház, mondjuk azt, hogy lemond az elnök. A mennyiben csak őt illeti meg ez a jog, mi fog történni lemondása után ? Mi lesz addig míg az uj elnököt megválasztják ? Hiszen azt is föltételezhetjük, hogy az ellenzék a sürgősség kimondhatását ugy akarja megakadályozni, hogy az elnökválasztás elé gördít nehézségeket. Avagy el is halálozhatik az elnök, a mikor ismét uj választás kell. Mi fog tehát történni ? T. ház ! Én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek a tisztázása nélkül, a nélkül, hogy megállapittatnék az, hogy mi történjék az elnök akadályozatása esetén azokban az esetekben, a melyeket épen most emiitettem, ilyén általános kijelentést tartalmazó rendszabályt, intézkedést nem fogadhatunk el. (Helyeslés a középen. Halljuk !) Ezek után, t. képviselőház, szükségesnek tartom, hogy foglalkozzam azokkal az érvekkel és azokkal az indokokkal, a melyeket a felszólalt két miniszter ur a liázszabályrevizió sürgős és szükséges volta mellett felhozott. Mindenekelőtt azzal foglalkozom, hogy a miniszter urak, ugy látszik, ebből a kérdésből kabinet-kérdést akarnak csinálni. A kormány tagjai ugyanis szolidárisak egy olyan kérdésben, a mely őket csakis mint képviselőket érintheti, egy olyan kérdésben, a mely a ház autonóm joga és felvetik a kabinet-kérdést, hogy ezzel reákényszeritsék a képviselőknek azon csoportját is, a mely esetleg meggyőződésből a házszabályrevizió ellen szavazna, arra, hogy a Nagy Emil-féle indítványt fogadja el. T. képviselőház ! A mikor gr. Tisza István először felvetette ezt a kérdést és meg akarta valósítani a házszabályreviziót, ós a mikor Dániel Gábor is indítványt terjesztett elő ebben a tárgyban, akkor az ellenzék állást foglalt ezen előterjesztésekkel szemben, óvást emelt azok ellen és tiltakozott, hogy egy, a háznak ilyen belső autonóm jogkörét érintő kérdésben a végrehajtó hatalom a maga súlyával reánehezedjék a képviselőház szabad elhatározására. (Ugy van! balfelől.) És most azt látjuk, hogy ugyanazok a vezérek és ugyanazok a férfiak, a kik akkor hibáztatták Tiszának emiitett elhatározását, hasonlót cselekszenek : felvetik a kabinet-kérdést, hogy ezzel kényszerítsék a többséget a javaslat megszavazására. Én, t. képviselőház, csak örülök annak, hogy az igen t. kormány felvetette a kabinet-kérdést, mert ha sikerülne a t. kormányt megbuktatni, azt hiszem, az egész ország boldog volna, (Zaj. Ugy van ! a közéfen.) hogy végre-valahára megszabadul ettől a kormánytól. (Zaj.) És azt is hiszem, hogy a kabinet-kérdésnek felvetése az ellenzékre nézve, azokra, a kik ellenzéki álláspontot foglalnak el, még inkább kötelezővé teszi azt, hogy minden erejükből küzdjenek azért, hogy egyszer már megszabadítsuk az országot ettől a szerencsétlenségtől, a melyet ez a kormány képvisel. T. ház ! Többen hangoztatták már, hogy a jelenlegi parlamentet és a mostani többséget nem tartják erkölcsileg arra jogosultnak, hogy a házszabályokat módosítsák. Nemcsak azért, mert ez a többség ellenzékkorában állást foglalt az ellen, hanem épen azért, mert erkölcsileg lehetetlennek és helytelennek tartják, hogy ez a haldokló parlament, a melynek nincs és már létrejövetele előtt sem volt egyéb feladata, mint a taxatíve rárótt kötelességeket teljesíteni és a sürgős állami szükségleteket s az általános választói jegot megszavazni, megkösse annak a jövendő, uj parlamentnek a kezét, a mely az országnak egészét fogja képviselni. Azt hiszem, hogyha a házszabály a háznak autonóm belügye, akkor ezt az elvet ebben a kérdésben mindenesetre követnünk kellene, mert nem térhetünk ki azon felfogás elől, hogy ez az ügy annak az uj, az általános választói jog alapján egybegyűlő parlamentnek autonóm belügye, és kérdem, micsoda erkölcsi jogosultsággal bir ez.
