Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

170 281. országos ülés 1908 szabályaink értelmében a kisebbség könnyen teheti meg azt, — megvan rá a lehetősége, — hogy a többséget akarata megnyilvánitásában akadályozza, de viszont azt sem lehet mondani, hogy a többségnek nem áll jogában és hatalmában a kisebbséget úgyszólván lehetetlenné tenni ebben a parlamentben. T. képviselőház ! Minthogy a jelenlegi indítvány tételénél a kormány, illetve a többség a maga akaratát a kisebbségre úgyszólván rá akarja tukmálni, úgyszólván a többségre hivatkozva akarja a házszabályokat egyoldalulag módosítani, sőt még ezt sem tartotta szükségesnek, hogy egy parlamenti bizottság kiküldésébe menjen bele, azért én mielőtt a Nagy Emil-féle indítványt érdemlegesen tárgyalnék, bátorkodom egy határozati javaslatot előterjeszteni, a mely abban kulminál, hogy ez az indítvány adassék át egy parlamenti bizottságnak, a melyben minden párt megfelelő arányban képviselve legyen és a mely bizottságban minden párt a maga elvi álláspontját és kívánságait kifejezésre juttathassa ugy, hogy necsak a többség inicziativájából, hanem az egész parlament közreműködésével jöhessen létre egy esetleges házszabályrevízió. (Zaj. Elnök csenget.) Indítványom következőképen szól (olvassa): »Indítványozom, hogy a ház Nagy Emil képviselő ur indítványát a napirendről levegye és a házszabályok revideálása czéljából egy negyven tagú bizottságot küldjön ki.« (Halljuk!) Jeleztem már, t. képviselőház, azt, hogy a házszabályok alapján még ma is milyen nagy hatalma van a többségnek a kisebbséggel szemben, oly erős és hatalmas fegyverei vannak, hogy már ab ovo, ab initio megnehezítheti a kisebbség érvényesülését. Már a parlament összeállitásánál, az igazolásnál látjuk azt, hogy a többség milyen erős, hatalmas fegyverrel rendelkezik a kisebbség ellen. Épen igy van ez a bíráskodásnál is, ugy hogy a képviselők mandátumainak igazolásánál, nem szólva a kúriáról, de bizonyos esetekben a többség a maga akaratával, esetleg pártszempontoktól vezettetve, megsemmisítheti a kisebbségnek a mandátumát. Tudjuk, t. ház, hogy a panaszokkal megtámadott mandátum fölött a biráló-bizottságok ítélkeznek, tudjuk azt is, t. ház, hogy a mai házszabályok értelmében semmiképen sincsen biztosítva az, hogy ugy a bíráló-, mint az egyéb bizottságokban az ellenzék képviselve legyen. Az összes bizottságok összeállításánál a többségi pártszempont domborodik ki és megeshetik, hogy az ellenzéket teljesen kizárják, a mint az velünk szemben meg is történt. Nem fogja vitatni senki, t. ház, hogy a biráló bizottságokat a maguk működésében mindig a teljes objektivitás vezetné. Azt sem tagadja senki, s a belügyminiszter ur is utalt erre, hogy jövőre az uj választási törvény szerint sokkal nagyobb ellentétek fognak itt a pártok között felmerülni, és ki garantálja azt február 28-án, pénteken. nekünk, hogy a többség nem fogja-e azt a hatalmat, melyet panasz esetében a biráló bizottság gyakorolhat, arra felhasználni, hogy az ellenzéket deczimálja és esetleg annak mandátumait sorban megsemmisítse? Hiszen a mai házszabályok szerint ott vannak az, izgatás, a terrorizmus esetei, melyekkel szemben a biráló bizottság, ha abban a véleményben van, hogy ez az izgatás és a terrorizmus döntő befolyással bírt a választás eredményére, egyszerűen megsemmisíti a mandátumot. Ott volt az az eset, a mikor a szabadelvű párt többségben volt, hogy Gabányi Miklósnak a mandátumát a biráló bizottság megsemmisítette jaártszempontból, daczára, hogy a kiküldött vizsgáló biztos más véleményben volt, mert az ő referádája alapján nem volt akkora terrorizmus ott, hogy avval igazolható lett volna a mandátum megsemmisítése. És mi volt az eredmény ? Az ellenzék nyomban — a Széli-kormány alatt törtónt — obstrukczióba fogott és igy akarta megtorolni a megtörtént igazságtalanságot. Szerencsére találtak egy módozatot, a melylyel reparálhatták a dolgot, t. i. egyik biráló bizottsági tag véletlenül nem tett esküt és igy erre a formahibára hivatkozva, visszaszívták a kimondott határozatot. Már most, mikor látjuk, hogy a többségnek ily hatalmas nagy ereje van, hogy ilyen eszközök állnak rendelkezésre a jelenlegi házszabályok alapján, vájjon képzelhető-e az, hogy a kisebbség kiengedi kezéből ezt a fegyvert; képzelhető-e, hogy mi módot nyújtsunk arra, hogy a jövő parlamentben leendő többség sorban semmisítse meg mandátumainkat a házszabályoknak mostani konstrukcziója mellett. Mert arra. hogy ez nem fog megtörténni, semmiféle biztosítékot nem látunk! Én azt hiszem, hogyha már bemegyünk a házszabályrevizióba, akkor a kisebbség védelmére is kellene felvenni intézkedéseket. Be kellene venni a többi közt, hogy a kisebbségnek házszabályszerű joga van arra, hogy a biráló bizottságokban számarányában képviselve legyen. (Helyeslés a középen.) Azonkívül ki kellene mondani, hogy ilyen fontos esetekben, mint a mandátum megsemmisítése, a határozatok csak kvalifikált, kétharmad többséggel hozhatók meg. Igaz, hogy ervei szemben azt lehet mondani, hogy esetleg az az egyharmad kikerülhet az ellenzék sorából és mihelyt igy a házszabályok adta jog az ellenzék kezében lévén, a többség nem jut abba á helyzetbe, hogy^ a maga esetleg okjektiv akaratát érvényesítse. Én megengedem: csakhogy a milyen valószínűség yan a mellett, hogy a kisebbség nem objektív alapon fog szavazni, a mandátum megsemmisítése mellett, époly nagy a valószínűség, hogy a többség pártszempontból fog kiindulni. (Zaj. Elnök csenget.) Ilyen konstrukczió mellett sokkal inkább biztosítva volna, hogy a többség ne élhessen