Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

281. országos ülés Í908 február 28-án, pénteken. 169 szag lakossága érdekének meg nem felel, a melyet az ország lakosságának nagy része per­horreszkál. (Ugy van! a középen.) Itt szükségesnek tartom a belügyminiszter ur azon érvelésére rátérni, a mely szerint közöttünk és a többség között az volna a különbség, bogy mi csak specziális érdekeket, nemzeti érdeke­ket képviselünk, mig a többség általános érde­keket képvisel, és igy ezen érdekellentét, mely a jövő parlamentben nagyobb mértékben fog ér­vényesülni, teszi indokolttá a házszabályok szi­gorítását. Én azt hiszem, hogy a t. belügymi­niszter ur vádja egyáltalában nem áll, Hogy ha a jelenlegi többség politikáját ebből a szem­pontból bírálom meg, vájjon az ország összes lakosságának, a politikai magyar nemzet egye­temének érdekeit képviseli-e, akkor azt hiszem, hogy ha konczedálom is azt, hogy mi specziális érdekeket képviselünk, a t. miniszter ur álli­tása mégis teljesen alaptalan, mert az általa ve­zetett többség sokkal inkább áll specziális ér­dekek szolgálatában, mert hiszen már a válasz­tói reformnál is nem a politikai magyar nem­zet egészének érdekeit tekinti, hanem a faj-ma­gyar nemzet érdekeit akarja kizárólag biztosi­tani. (Igaz! Ugy van! a középen.) Nem mi állítjuk fel tehát ezt az ellentétet, hanem maga a t. miniszter ur, a kinek maga­viselete is folytonosan azt mutatja, hogy a mig azt hangoztatja, hogy az egyetemes érdekek képviseletében áll, tényleg és a valóságban nem is az egész magyar faj, hanem csak egy osztály­nak érdekeit képviseli. (Igaz! Ugy van! a középen.) Lukács Lászlő: Ez államellenes, nemzet­ellenes ! Vlád Aurél: A választói reform tárgyában elmondott beszédében is azt mondotta, hogy a felsőbb rétegek hatalmát intézményileg kell biz­tosítani. Bocsánatot kérek, azt csak nem lehet mondani, hogy az egész fajmagyar nemzetnek, a proletároknak is az volna az érdeke, hogy csak a felsőbb rétegek uralkodjanak. Ha ezeknek a felsőbb rétegeknek megvan az a szellemi ereje, hogy annak fegyvereivel meghódítsák a tömegeket, ám tegyék, de hogy intézményileg biztosíttassák ezek uralma, ehhez hozzájárulásunkat soha megadni nem fogjuk, (Helyeslés a középen.) és azt hiszem e tekin­tetben a magyar nép többsége is velünk tart. (ügy van! a közepén.) Lukács László: Elmegyünk majd Debre­czenbe felvilágosítani a magyar népet. (Zaj.) Vlád Aurél: A t. belügyminiszter urnak és a többségnek ezen álláspontjából ugy tetszik, hogy az általa annyira hangoztatott egységes politikai magyar nemzet elve és teóriája csődöt mondott, mert mikor a miniszter ur konsta­tálja, hogy először a nemzet specziális érdekei, másodszor a szocziális és közgazdasági érdekek HÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET. oly erősek, hogy a jövő parlamentben ezek a szocziális érdekek szembehelyezkednek az egye­temes érdekekkel, akkor bocsánatot kérek, a törvény értelmében a politikai magyar nemzet­ben benne vannak a munkások is, benne va­gyunk mi nemzetiségek is és igy kétségtelen, hogy ezek a specziális érdekek az egyetemes érdekeket egészítik ki. (Ugy van! a középen.) De ezeknek specziális és az egyetemes politikai nemzetnek érdeke egy parlamentáris országban nem elégíthető ki másképen, mint összeegyeztetésé­vel mindazoknak az érdekeknek, a melyek az országban érvényesülni óhajtanak. Mihelyt más álláspontra helyezkedünk, mihelyt azt mondjuk, hogy az állam én vagyok. — hiszen ez a belügyminiszter ur álláspontja, mert mig az abszolutista franczia király azt mondta: l'état c'est moi, ő azt mondja, hogy mi, a felső rétegek vagyunk a nemzet — ez azonnal lehetetlenné válik. Én azt hiszem, hogy az a tan és az a politika, a melyet a belügyminiszter ur folytat, oda fog vezetni, hogy az az egységes politikai magyar nemzet illuzóriussá válik; a mikor ugy a Választói reformot, mint a házszabályok reví­zióját ezen szempontokból akarja megvalósítani. T. képviselőház! Nem fogadhatjuk el a házszabályreviziót és a Nagy Emil-féle indít­ványt már azért sem, mert a házszabályok nemcsak a többségnek, hanem a kisebbségnek is védelmére szolgálnak és ezért a magyar kép­viselőháznak és a magyar jDarlamentben kép­viselt pártoknak eddigi álláspontja az volt, hogy a házszabályokat csakis pártközi meg­egyezés utján lehet megváltoztatni. Ha a többségnek a maga szavazatával joga van a házszabályokat tetszése szerint módosítani, akkor a többségi abszolutizmust hozzuk be, akkor magát a parlamentarizmust, a parlamentáris fő­elvet rontjuk le, a mely azt mondja, hogy a parlament a többségnek és a kisebbségnek elvi harcza és küzdelme után hozza meg a mpga határozatát. Tudjuk azt, hogy 1904-ben az ellenzék a limine visszautasította Tiszának azt az állás­pontját, hogy a 21-es bizottságba küldje ki a maga tagjait, mert abban a véleményben volt, hogy ilyen kérdésekben — és ezt maga Kossuth Ferencz jelentette ki, hogy ez az egyedüli eset — mikor ő nem ismeri el, hogy a többségi akarat kell, hogy domináljon, a többségi akarat kell, hogy érvényesüljön. Ép ugy nem mehetünk bele abba, hogy a házszabályokat revideálják a nélkül, hogy az ellenzéki csoportoknak aggályai figyelembe vétes­senek, az ellenzéki csoportoknak érdekei kép­viseltessenek, a nélkül, hogy a kisebbség jogai is ne biztosíttassanak, vagy pedig, ha a kisebb­ség jogait elveszik, a többség hatalmát is meg­felelőleg ne korlátozzák, Hiszen a mostani ház­22

Next

/
Thumbnails
Contents