Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-281

168 281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. kat, (TJgy van! a középen.) mert hiszen nem vagyunk mi olyan naivak, hogy a nemzetiségi csoport megerősödésének és a szocziálisták ide való bevonulásának hangoztatását kellő értékére leszállítani ne tudnók, mert véleményünk szerint ennek a veszedelmes képnek rajzolása csak taktikai fogásból történhetik, és hogy annál inkább elfogadhatóvá tegyék ezen javaslatot, falra festik az ördögöt, hogy megszavazza a a többség a képzelt veszedelemmel szemben a házszabálymódositást. Senki sem vádolhatja a belügyminiszter urat azzal, hogy a nemzetiségek érdekeit olyan nagyon a szivén hordja és bárha azt mondja is a miniszter ur, hogy a szoczialistáknak a bevonulását a házba kívánatosnak tartja, én azt hiszem, hogy mégsem lehet a belügyminiszter urat azzal vádolni, hogy olyan nagyon szeretné a szoczialistákat, hiszen tettei mutatják, •— a mikor a szakegyleteket százával záratta be — hogy nem valami nagy szeretettel viseltetik irántuk. Attól tartok, hogy a házszabályrevizió segitségével olyan választói reformot fog elfogadtatni a belügyminiszter ur, a mely intézményileg fogja biztositani a felsőbb rétegeknek mindenkori hatalmát; attól tartok, hogy ennek a házszabálynak igénybevételével, vagy a kerületek mesterséges beosztásával, avagy a plurális szavazatok behozatalával, vagy más eszközökkel intézményileg lehetetlenné fogja tenni, hogy az ország egész lakossága ugy legyen itt képviselve a parlamentben, a mint igazság szerint képviselve kell lennie. Nemcsak a belügyminiszter ur hangoztatta, hogy a felsőbb rétegeknek hatalmát biztositani akarja és kívánatosnak tartja, hanem a tegnapi napon gróf Apponyi Albert is egyebek között a következő kijelentést tette (olvassa): »A mi az országban van, az ne lappangjon, az jöjjön ide a fórumra, csak arról kell gondoskodni, hogy domináló túlsúlyra ne emelkedjen.« Tehát két miniszter is mondja azt, hogy a mi az országban van, az jöjjön a fórumra, de azt nem akarja, hogy az tényleg domináljon is az országban és hogy az itt lévő elemek ugy érvényesüljenek, a mint nekik igazság szerint érvényesülniök kell. Ez azt jelenti, hogy a miniszter ur egy oly választási reformot akar biztositani és megszavaztatni, a mely ab ovo, ab initio lehetetlenné teszi, hogy az ország többsége ugy nyerjen képviseletet itt, a hogy az igazság szerint szükséges. Mit jelent a belügyminiszter urnak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak ez a kijelentése ? - Azt, hogy ők oly választási reformot akarnak biztositani, a mely megalkotásával maga után vonja és kihivja az obstrukcziót, hiszen maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur jelentette ki, hogy az obstrukczió abban az egy esetben igazolható, mikor az ellenzék arra hivatk.ozhatik, hogy a többség nem képviseli az ország, a nemzet valódi akaratát. Ámde mit látunk? Azt, hogy a jelenlegi minisztérium oly választói reformot akar idehozni, a mely tényleg meghiusítja, intézményileg lehetetlenné teszi az ország valódi akaratának megnyilvánulását. Ez azt jelenti, hogy tudatában vannak annak, hogy a választói reform olyan lesz, hogy az ország többségét nem fogja kielégíteni, hogy egy kisebbségnek, a felsőbb rétegeknek fogja az uralmát biztositani. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon: Maguk akarnak túlsúlyt!) Bredicean Koriolán: A mily arányban vagyunk az országban. Igazságosan. Vlád Aurél: Ha a magyarság hegemóniáját, túlsúlyát, csak ugy lehet biztositani ebben az országban, hogy önök igazságtalanok a többi népekkel és nemzetiségekkel szemben, akkor ez ideiglenesen fentartható, de tartós, állandó jelleget, maradandóságot nem fognak neki biztositani soha. Mert az ily mesterkélt eszközökkel biztositott hegemónia sikamlós és süppedékes talajon nyugszik, és nem kell egyéb, mint az, hogy ellentétbe jöjjenek az uralkodóházzal vagy Ausztriával, és ott azt fogják mondani a nemzetiségeknek : Mi biztosítjuk nektek a teljes jogegyenlőséget, biztosítjuk az érvényesülést, a mely jog és igazság szerint dukál, és azonnal megnyerik a nemzetiségeket a maguk számára. (Mozgás és ellenmondás.) Hiszen ez természetes. A ki nekem jogot ad, attól azt elfogadom, nem vagyok oly bolond, hogy el ne fogadjam, és azt hiszem, ez oly természetes okoskodás, hogy szó sem fér hozzá. Ha önök ennek útját akarják állani, ha ezt meg akarják akadályozni, akkor az önök kötelessége, hogy igazságosak legyenek és ne törekedjenek arra, hogy az, a mi az országban van, ne érvényesüljön az általános I választói jog behozatala után, hanem igenis arra kell törekedniük, hogy a képviselőház az ország egész lakosságának hű tükre legyen. De nemcsak ezt akarja meghiúsítani az : ilyen választói reform, hanem egyúttal az u. n. általános választói jog törvényében biztositani akarják a felsőbb réteg egyeduralmát, egyúttal az uj parlamentben biztositani akarják annak uralmának lehetőségét, kényelmességét. Ezért ; kérnek ebben a javaslatban felhatalmazást arra, ! hogy ha megszavazták az általános választói i jogot, ugyancsak ezen indítvány intézkedéseinek segitségével uj házszabályt létesíthessenek, még ; pedig olyant, a melynek alapelveit nem ismer; jük, a mely magában tartalmazza esetleg a teljes klotürt. Azt kívánják, hogy mi, az ellenzék, adjunk ki kezünkből minden fegyvert, hogy magunk állítsuk fel a bitót, a melyen felakaszt' hatnak minket. (Ugy van! a középm.) Olyan bolond, olyan naiv nincs közöttünk, a ki ezt megtenné, a ki kiengedné kezéből a fegyvert abból a czélból, hogy a jelen többségnek alkalma legyen oly végleges házszabályrevizióra és választói reform megalkotására, a mely az or-