Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-280
280. országos ülés 1908 fi volna, ä melylyel szemben egy pár embernek kell helyt állania, hogy az akarata ellenére boldogítsa! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek tehát véghetetlen valószinűtlenségek. És a t. képviselő urak egész okoskodásait mind ezekre a valószinűtlenségekre alapítják és hogy ezekkel a valószinűtlenségekkel szemben egy kétes értékű fegyvert megtartsanak, védtelenül hagyják a nemzetet azzal szemben, a mi holt bizonyosság, hogy a parlamentbe be fognak vonulni meglehetős erővel azok, a kik nem nemzeti állásponton állanak, a kik ezt a fegyvert, ezt az erőt a nemzet ellen fogják kihasználni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, tegyük fel, hogy lesz egyszer a nemzetnek egy olyan Istentől elhagyott pillanata, a melyben annyi név szerint magyar embert küld ebbe a házba, hogy azokkal együtt, a kik nem egyetemes magyar nemzeti alapon állanak, többséget képeznek. Hogy néz ki akkor a helyzet? Hogy ez a többség nagy legyen, ezt már igazán a nemzet súlyos megsértése nélkül feltenni nem lehet. De — mondjuk — lesz ilyen többség. Hát jól mutatott rá Andrássy Gyula t. barátom, hogy a helyzet, a mely elő fog állani az uj házszabály alapján, ha t. i. ezt az indítványt a ház elfogadja és ha ehhez hasonló lesz azután a leendő képviselőháznak is a házszabálya, a helyzet az lesz, hogy minden összeütközés a kisebbség, s a többség között, a mely a kisebbséget az obstrukczió fegyverének igénybevételére birja, egy nagy erkölcsi erőpróba lesz a többség és a kisebbség közt. Mert, t. képviselőház, ha nem is lehet azt megcsinálni, a mit Nagy György t. képviselőtársam óhajtani látszik, és a mit Eötvös Károly t. képviselőtársam is mondott, hogy azt a 150 képviselőt, a ki a sürgősségi inditványt aláirta, nem tudom én miféle karhatalommal arra kényszeritsük, hogy mindig itt legyenek, de bizony az ellenzéket sem lehet arra kényszeríteni, hogy mindig itt legyen, sőt az ellenzék helyzete ilyenkor mindig kedvezőbb, mert a tanácskozási és a határozathozatali számnak a fentartásáról a többségnek kell gondoskodnia, az ellenzék pedig ellenkezőleg azon fog iparkodni, hogy a tanácskozási és határozathozatali képesség ne legyen jelen, tehát pipázni, vacsorázni, stb. ilyenfélékre az ellenzék ebben a helyzetben sokkal inkább reá fog érni, mint a többség. Tehát előáll a nagy erkölcsi erőpróba. Már most minek képzelik t. képviselőtársaim ezt a nemzetet és ezt az országot, ha azt hiszik, hogy ebben az erkölcsi erőpróbában, a hol mindenkinek meg kell feszítenie fizikumát is, lelkét is és kitartását is, gyengébb lesz az a mindenesetre tekintélyes számú, és magyar hazafiságtól hevített kisebbség, mint az az áruló magyar csoport, a melynek lelkén mindig az fog rágódni, hogy tulajdonképen hazaellenes bűnt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911, XVI. KÖTET. ruár 27-én, csätörlökön. 161 követ el ? Ezt a' két csoportot egymás mellé állitva, azt hiszik t. képviselőtársaim, hogy az erkölcsi erőnek a túlsúlya és a kitartásnak a nagyobb mértéke a bűnnek a zsoldosaiban lesz-e, és nem a magyar hazafiság harczosaiban? Hiszen ez teljes erkölcsi, teljes lélektani lehetetlenség, ezt majdnem matematikai lehetetlenségnek lehet mondani. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Épen ezért jártunk el igy, a mint eljárni _ kívánunk, ezzel a házszabálymódosítással. És itt visszatérek arra az idézetre az én korábbi nyilatkozataimból, a melyet Nagy György t. képviselőtársam hivott vissza emlékezetembe, arra t. i., hogy itt nem mehetünk el a házszabályok módosításában odáig, a meddig más, semmiféle idegen országgal közjogi kapcsolatban nem álló nemzetek elmehetnek. Ez igy is van, nekünk a középutat el kellett találnunk. Mi nem mehetünk odáig, a meddig Anglia elment, mely az egyedüli teljesen hatásos fegyvert alkalmazta, t. i. annak a kimondhatását, hogy bizonyos törvényjavaslat tárgyalásának ilyenkor és ilyenkor véget kell érnie. Nem is akarunk odáig elmenni. Mi odáig elmentünk, hogy egy kisebbségnek az ellenállása is lehetséges legyen, de nem kényelmes módon, hanem az erkölcsi erők teljes megfeszítésével, mert ebben látjuk a garancziát arra, hogy lehetetlen az, hogy az erkölcsi erő túlsúlya az árulóknál legyen, és nem a hazafiaknál. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszszük tehát, hogy épen ezen intézkedésekkel eltaláltuk a helyes középutat a között, hogy nem mehetünk a korlátozásban odáig, a meddig más kötelékben nem álló államok mehetnek, másfelől azon másik igazság között, hogy ugyanezen helyzet folytán Magyarországra nézve kétszeres lehetetlenség, kétszeresen gyilkos helyzet az, ha a nemzetnek orgánuma: a nemzeti képviselet állandó tehetetlenségre van kárhoztatva. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, tehetetlenségre van kárhoztatva. Nem volt igy addig az időig, a mig az obstrukczió szelleme . nem állandósult meg ebben a parlamentben. Én sem akarok a múltban folytatott obstrukcziókról ítéletet mondani. Tegyük fel, hogy szükségesek voltak, tegyük fel, hogy helyes czélokért történtek, tegyük fel, hogy volt erkölcsi jogosultságuk. De épen ugy, mint számos orvosság, a melyet bizonyos, igen veszélyes pillanataiban az emberi szervezetnek az orvos alkalmazni kénytelen, a pillanatnyi bajt orvosolja ugyan, de a szervezetet megrontja és abban állandó nyomokat hagy; épen ugy az obstrukczió megszokása, fel is téve, hogy az minden egyes esetben helyes volt, parlamenti szervezetünkben nyomokat, még pedig igen káros nyomokat hagyott, mert megszokott dologgá válik, nem ultima ratióvá, mint a milyen a forrada21