Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-280
162 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. lom. Nincs, t. képviselőtársaim — mindnyájuk tapasztalatára hivatkozom — nincs már valamirevaló politikai kérdés, a melynek felvetésénél az ellenzék hidegvérrel nem mérlegeli, hogy csináljon-e obstrukcziót vagy nem. Ezek egyszerűen lehetetlen dolgok. És ha azt hiszik önök, hogy a népképviselet és a végrehajtó hatalom közt való. egyensúlyt a népképviselet javára fogják helyreállítani, ha a népképviselet orgánumát, a parlamentet állandóan szélütötté, állandóan bénává teszik: irigylem a t. urak bizalmát reczeptjeikben, de én azt hiszem, hogy semmiképen sem imponálhat egy testület, a mely nem alkalmas feladata teljesítésére. (Igaz! Ugy van!) Ha pedig egy parlament nem képes á nemzet akaratát határozottan kifejezésre hozni, akkor az nem alkalmas feladatának teljesítésére, akkor az lesülyed a lenézetés, a, megvetettség utolsó fokára! (Ugy van!) Há őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy parlamentünknek és vele nemzetünknek tekintélye lehanyatlott azóta, a mióta az obstrukczió réme itt folyton kisért. (Ugy van!) Pedig kisért e házban, eltekintve a nemzetiségi csoporttól és a horvátoktól, alig van ellenzék — már t. i. szám szerint — és mégis minden egyes tárgynál fel kell vetnünk a kérdést, tűnődnünk kell azon, hogy lesz-e obstrukczió, nem lesz-e. Hódy Gyula: Hogy mit szól Lengyel! (Felkiáltások : Es Vázsonyi!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Hogy ilyen körülmények között sikerrel lehessen a nemzet bizalma letéteményeseinek a királylyal bármely kérdés felett tárgyalni, (.Halljuk! Halljuk!) ha nem képesek, a parlamenti nagy többségre támaszkodva, meghatározni, hogy ezt vagy azt a megállapodást keresztülvihetik-e, ha azt a választ kell hallaniok: hiába állapodom meg az urakkal, meg kellene állapodnom még X-el, Y-nal és ha X-el meg Y-nal megállapodtam, nem tudom, nem jut-e eszébe Z-nek húsz embert maga köré csojrortositani, ugy bogy akkor semmit sem, ér az eddigi megállapodás: (Ugy van!) hogy ilyen körülmények között, mondom, a nemzet ügyeit felelősséggel lehessen vezetni, a nemzetet előbbre vinni, a népképviselet prestizsét emelni, a népképviselet hatalmát éreztetni: ez egyszerűen lehetetlen. (Ugy van!) És,én egészen, nyiltan megmondom, hogy a magam részéről nem is vállalkozom arra, hogy kifelé képviseljem a kormányzatban a magyar nemzetnek ügyeit tovább, ha a parlament, a melynek bizalmából akarok élni, a mely egyes tagjai szeszélyeinek azonban magamat alávetni nem akarom, a tehetetlenség és züllöttség azon állapotában marad, a melybe a » szent és sérthetetlen« mai házszabályok juttatták. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés, • éljenzés és taps.) Tudja mindenki, nem a magam jószántából, nem ambiczióból vállalkoztam arra, hogy e kormányzat tagja legyek. (Éljenzés.) Volt elég előrelátásom, elég lélektani tudásom arra, hogy egyénileg csak veszthetek, ámbár legjobb meggyőződésem és hitem szerint sikeres politikát követtünk eddig is a nemzet érdekében. (Ugy van!) De mivel ez természetesen elmaradt attól, a mi a nemzet közlelkesedését felkeltette, a mely közlelkesedés karjain felemelkedtünk, azt tudtam, annyi lélektani ismeretem van, hogy ebből elégületlenség lesz, a csalódottságnak érzete lesz; tudtam, hogy egyénileg csak veszíthetek. Nem, nem vesztettem a saját lelkiismeretem előtt, ós ez a fő dolog. Azt azonban tudtam, hogy abból a bizonyos népszerűségből veszíteni fogok. Ámde, állom ezt a helyzetet, állom tovább, tovább is veszitek népszerűségemből, de csak addig, míg tudom, hogy ezzel szolgálatot tehetek a hazának, (Éljenzés.) ha tudom, hogy mögöttem és minisztertársaim mögött, a kikkel teljes szolidaritásban vagyok, ott áll a nemzet képviseletének bizalma és hogy ennek folytán a nemzet képviselete segítségünkre lesz és erőt ad nekünk azon nagy czélok keresztülvitelére, a melyek felé lassan közeledünk, de nap-nap után közeledünk, mert csak addig vagyunk itt, a míg érezzük, hogy közeledünk és a míg tudom, hogy a magyar nemzet képviseletének bizalma ebben a tekintetben engem támogat, engem visz. Abban a pillanatban, a midőn erre nézve az én hitem meginogna, az volna a nézetem, hogy minden áron, jobbra vagy balra tiszta helyzetet kell teremteni, mert beteg helyzetekben, tehetetlenül, egy tehetetlen, önmagával megoszlott, bizalmában megingott parlament és parlamenti többség mandatáriusaként nem akarok cselekedni, mert nem tudok cselekedni. (Altalános élénk helyeslés és éljenzés.) T. ház! Ez azonban a legkisebb mozzanat. Gondolják és mórlegeljék lelkiismeretesen a nemzet jövőjét; mérlegeljék a nemzet feladatait, a melyeket meg kell oldani, mórlegeljék,, hogy ezen feladatok megoldására milyen erőre van szükség; mérlegeljék, hogy milyen gyengeségi tünetek szállítják le ezt az erőt, ugy hogy azok, a kik a nemzet bizalmának letéteményesei, mármár tehetetlenekké válnak; mérlegeljék azt, hogy egy fegyver, a melyet forgattak bizonyára jóhiszeműen, gyakran a nemzet védelmének érdekében, most olyanoknak kerülhet kezébe, a kik nemzet ellen fogják felhasználhatni, és azután döntsenek hazafiúi lelkiismeretük szerint. Én döntöttem: állok és bukom ezzel a javaslattal. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps; a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a ház a
