Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

160 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. választási reformot a háznak ajánlani nem fogunk, a mely a magyar nemzeti érdekeket feltétlenül ne biztosítsa. (Élénk helyeslés.) De széles alapokon azt megcsinálni senki sem tudja, hacsak hazugságokkal nem akar operálni, ugy, hogy nagyobb mértékben ne nyisson utat mindazoknak az elemeknek, a melyek az országban tényleg léteznek. Ez a szabadság fogalmával együtt jár. (Igaz! Ugy van!) S ez nem is baj. A mi az országban van, az ne lappangjon, az jöjjön ide a fórumra, (Helyeslés.) csak arról kell gondoskodni, hogy domináló túlsúlyra ne emelkedjenek a magyar nemzeti állam ellenségei. Hanem hogy a magyar nemzetnek, a magyar parlamentnek helyzete nem lesz többé olyan kényelmes, vagy mondjuk: a magyarságnak helyzete nem lesz olyan kényelmes ebben a parlamentben, mint volt akkor, a mikor a nemzetiségeknek egy része passzivitásba vonult, a mikor egy nagyon kicsi választóközönséggel volt dolgunk, a melylyel választókerületenként lehetett paklizni és mindenféle olyan eszközökkel dolgozni, a melyeket mi ki akarunk zárni, mert őszinte népképviseletet akarunk: ezt kétségbevonni senki sem fogja. De, ismétlem, ez nem baj, mert a tapasztalás mutatja, hogy a legintranzigensebb elemek — a német szocziálisták példájára mutatok rá — mennyire átalakulnak, a mikor nem konspiráló odúikban önmagukban ülnek, hanem a mikor a fórumra kell kiállaniok és álláspontjukat össze kell mérniök azokkal, a kik a nemzetiegyetemességet képviselik. (Helyeslés.) Eleinte a nehézségek legyőzhetetlennek látszanak; de csak arra utalok, hogy a polgári pártokkal együtt a parlamentbe bejutott szocziálista pártok milyen átalakuláson mennek keresztül mind a kettőnek javára. Mert a polgári pártoknak van mit tanulnia azoktól a szocziálista pártoktól, és a szocziálisíáknak is van mit tanulniok a polgári jmríoktól, ha jönnek a nagy nyüvánosság elé, ha bejönnek a parlamentbe. (Elénk lielyeslés és taps). Tehát ez küzdelmesebb helyzetet teremt. Olyan mód azonban nincs, hogy ezt a küzdelmes helyzetet kikerüljük. Ki tudja, talán nekünk szükségünk is van erre, talán szükségünk van nekünk az összfegyelmezés azon általános hiányában, boldog-boldogtalannak vezérkedésre való törekvésében. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps). Nagy György: Nagyon soknak szól! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ki tudja, hogy a magyar nemzetnek nincs-e szüksége erre, és hogy akkor, a mikor aggodalommal látjuk talán ennek az átalakulásnak bekövetkezését, nem a Gondviselésnek jótékony keze szólitott-e minket előbb oda, a hova önszántunkból csak később jutottunk volna, hogy a nemzet ebben a tüzjwóbában újból megedződjék és újból visszanyerje az összetartásnak, a harmonikus összeműködésnek azt az erejét, megszokását, melyet nehéz időkben érvényesíteni tudott, a mely azonban, sajnos, mindjárt meglazul, mihelyt a helyzet valamivel könynyebbnek látszik. (Élénk helyeslés és taps.) Ha tehát nagyobb hatalommal vonulnak be azok az elemek, a melyekre nem lehet feltétlenül számitanunk a magyar nemzeti irányú alkotások terén, a melyek talán annál erősebb ellenségei lesznek mindezen alkotásoknak, minél erőteljesebben fogja az egységes magyar nemzeti állam eszméjét kifejezésre juttatni és megerősiteni, mikor esetleg olyan elemek jönnek a házba, a melyek más szempontból elleneznek minden fejlődést a katonai téren és azzal együtt azt a fejlődést nemzeti irányban is, a mi nemzeti igényeinknek teljesítését, a r melyek mellett vállvetve kell helytállanunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát akkor, t. képviselőház, ennek a kilátásnak ugy menjünk eléje, hogy anarkikus parlamentet dobjunk abba bele, olyan parlamentet, a melyben kis csoj>ortok összeesküvése lehetetlenné tehet minden alkotást, megállithat minden munkát ? Én hiszek mindenkinek jóhiszeműségében, de nem értem, hogy evvel a súlyos kilátással szemben, a nemzetnek ezzel a beállandó küzdelmes helyzetével szemben a nemzetet nem akarják ellátni a küzdelem fegyvereivel, nem akarják ellátni a maga akarata órvényesitésének fegyvereivel, hanem gondosan fentartanak egy arzenált, hogy azt azután átszolgáltassák a nemzet ellenségeinek szabad használatára. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) De azt mondják, az a fegyver, a mely a házszabályok szigorításában rejlik, talán felhasználható lesz egy magyar nemzeti kisebbséggel szemben is. Mindenekelőtt azt szeretném, tartsunk persjuektivát a mi érvelésünk megállapításában. Ne helyezzünk egy plánumra, egy felületre, rendkívül valószínűtlen és egészen bizonyos dolgokat. Mert a mely pillanatban a választási jog kiszélessittetik az általános szavazati jogra, a mely pillanatban már ezen tény által lehetetlenné válik a hatalomnak befolyása a választások eredményére, a mely kisebb választótestületekkel szemben fennáll, abban a pillanatmelyben megteremtjük — és meg fogjuk teremteni, ez a ház bölcsességétől függ, mi a magunk részéről megteszszük a javaslatokat — a választások szabadságának is mindazon garancziáit, a melyek ma még hiányzanak, (Helyeslés a baloldalon.) abban a pillanatban mégis azt kell szabályul felállítani, hogy a választásoknál a nemzet akarata fog érvényesülni. Es valami keveset csak a nemzetre is lehet bizni, és kell bizni, és a nemzet nagy zömétől, millióitól várni az ö jogainak, az ő érdekeinek érvényesítését, és nem ugy beszélni, mintha az a sok millió mind gyáva, haszontalan népség