Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

156 280. országos ülés Í908 február 27-én, csütörtökön. megnyilvánulásával szemben nem szabad senkinek sem föllázadnia. Ha van valamikor — és szerintem igen ritkán van, de bizonyos eksztrém esetekben lehet — a kisebbség ellenállásának jogosultsága, az csak azon a bázison lehet, hogy azt hiszi, a parlamenti többség nem képviseli a nemzeti többséget, nem képviseli a nemzeti akaratot. (Igaz! TJgy van!) A megállapított, a minden garancziával körülbástyázott, az őszinteség minden biztosi tékával megnyilvánuló nemzeti akaratnak érvényesülését pedig feltétlenül biztosítani kell, erre a nemzetnek ép ugy joga van esetleges kisebbségekkel szemben, azoknak akaratoskodásával szemben, mint a hogy joga van erre minden más tényezővel szemben. (Igaz! TJgy van!) Közbeszóltak, hogy tehát a prius legyen a választási reform. Ez az én álláspontom is. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Igen! Gr. Apponyi Albert vaüás- és közoktatásügyi miniszter : Az állandó házszabálymódositást ezzel kapcsolatosan akarjuk eszközölni. De vigyázzunk, nehogy a széles alapokra fektetett választási törvény életbelépjen a nélkül, hogy a házszabályok reformja egyidejűleg életbelépne. Vigyázzunk erre nagyon. A mi most történik, az csak ideiglenes intézkedés, az csak erre az országgyűlésre szól. (Igaz! TJgy van!) Ezt tudja mindenki, hogy kinek számára állapítja meg; és ennek egyszerű oka az, hogy nekünk addig, mig az uj rétegek bevonulnak az alkotmány sánczaiba, addig, a meddig a nemzetnek és a nemzet képviseletének alakulásáról még magunk teljesen biztos fogalmat alkotni nem tudunk, addig, szóval, mig az átmeneti feladatainkat meg nem oldottuk, igen sok fontos intézkedést kell megtennünk és keresztülvinnünk a nemzet megerősödésének érdekében — és csakis ebben az érdekben — és ma is látjuk, hogy ez intézkedéseknek keresztülvitele a mai házszabályok mellett még ebben a parlamentben is legyőzhetetlen akadályokba ütközik. (Igaz!' TJgy van! Élénk helyeslés.) Azokkal a fejtegetésekkel, a melyeket sajnálatomra az elöltem szólott t. képviselő ur is ismételt, hogy ez a házszabály, a melyet mi hozunk javaslatba, a létszámemelés könnyebb keresztülvitelének érdekében történik, bocsánatot kérek, ilyen dolgokkal még csak vitatkozásba sem bocsátkozom. (Élénk helyeslés és taps.) A kinek nem elég az én 30 esztendős tisztességes politikai multain, — és azoknak a férfiaknak, a kikkel együtt működtem, hasonlókéj;>en tisztességes, részben dicsőséges politikai múltja, — hogy ilyenekkel elő ne hozakodjék, azt öt percznyi felszólalásban nem fogok kapaczitálni, de méltóságom alatt is tartom, hogy kapaczitáljam. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Az egész nemzet az ő jogainak megóvását a katonai téren, annak érvényesítését, hogy a nemzeti szempontnak kellő érvényesülése nélkül a hadseregnek fejlesztése ne jöhessen létre, az e mellett való helytállást az egész nemzet, merem állítani, vagy annak túlnyomó része, néhány különcztől eltekintve, tőlünk várja, nem pedig attól a kicsi töredéktől, a mely velünk szemben áll. (Élénk helyeslés és taps.) Áttérek most komoly dolgok fejtegetésére. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Bátor voltam megjegyezni már előbb is, hogy én előbbi nyilatkozataimmal semmiképen sem jövök ellentétbe, midőn ezt a házszabályreviziót pártolom. Nemcsak pártolom, de lelkem egész erejével (Hattjuk!) kérem a t. házat, hogy azt elfogadni szíveskedjék. (Halljuk!) De teljesen aláírom azt, a mit t. barátom, gróf Andrássy Gyula mondott, hogy még akkor is, ha valaki más időben, más tapasztalások befolyása alatt eltérő nézetet vallott volna, egészen jogosult volna, hogy ezt az álláspontját módosítsa. Mert, t. képviselőkövetkezetességet a czélok kitűzésében keressük, az eszközök megválasztásában ahhoz, a mi tiz esztendő' előtt czélszerü volt, akkor is ragaszkodni, mikor már nem czélszerü; ez nem következetesség, ennek egészen más neve van, a mit a parlamenti körökben használni nem szabad. (Elénk tetszés.) Csak igazolni kell, hogy a két álláspont közt ott van az a tapasztalás, a mely világossá teszi, hogy ez az álláspontváltoztatás nem szubjektív okokból, hanem objektív alapon történik. JSTos hát, az ilyen tény, az ilyen tapasztalás előttünk van. Hiszen a múltban, mikor vitatkoztunk az obstrukcziónak jogosultsága felett, mikor rámutattunk az obstrukcziónak tagadhatatlan veszélyeire, — és azt talán senki sem fogja mondani, hogy normális, veszélytelen, minden aggodalom nélküli helyzet az, mikor a kisebbség lehetetlenné teszi a háznak a határozatot, mindenki csak mint minus malumot fogadhatja el bizonyos kivételes körülmények között—• midőn tehát vitatkoztunk arról, vájjon minus malum-e az obstrukcziónak a könnyűsége, akkor érvelésünk alapja mindig kettő volt. Az egyik a kisebbségnek az 1867 óta lefolyt eseményeken alapuló azon hite, hogy a hatalmon nem levőknek választásoknál lehetetlen érvényesülni, hogy tehát a kisebbség nem érvényesítheti azt a természetes jogát, hogy a nemzetnek meggyőzése által többséggé váljon. Ugy hittük, megvallom: ugy hittem magam is, hogy társadalmunknak jelenlegi helyzetében ez ki van zárva. Ennek folytán a kisebbségnek nem marad egyéb hátra, mint akkor, mikor az a tudat heviti, hogy valamely nagy nemzeti érdeket védelmez, azt mint kisebbség, iparkodjék védelmezni. Ez volt az egyik tétel. A másik tétel pedig az volt, hogy midőn elénk állították azt a lehetőséget, hogy valamikor egy nemzetellenes kisebbség is ki fogja használni ezt a fegyvert és lehetetlenné fogja