Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 155 bölcs, a Szahara pusztaságában énekelt; csend, némaság, hangtalanság volt a pusztában, még egy madár se rebben; élő ember arrafelé nem járt. Egyszer, időtlen idők múlva egy karaván haladt arra és a karaván megkérdezte Abútól, hogy miért énekel, ha senki sem hallgat a szavára. (Halljuk! Halljukt) És akkor azt felelte Abú: Esztendőknek hosszú munkája után, ha csak egyetlen ember az én szavamra megtalálja itt a pusztában a helyes utat, hogy ha egy a pusztában tévelygő vándor az igaz ösvényre talál hangom után, akkor százszorosan és százezerszeresen van megfizetve minden fáradságom és minden munkám. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a baloldalon.) T. ház! Ha mi semmi másért nem szólalnánk fel, hanem csak az lenne a czélunk, hogy a nemzet milliói közül a mi szavunkra egyegy kisebb csoport fog sorakozni Kossuth Lajosnak függetlenségi és 48-as lobogója alá; ha csak egy maroknyi csapattal fog is szaporodni a szólásszabadság hiveinek száma, abban az esetben is minden munkánk jutalmazva lenne. (Ugy van! a baloldalon.) De mennyivel jobban van jutalmazva a mi munkánk akkor, a midőn tiszta és biztos tudatában vagyunk annak, hogy milliók figyelik azt, hogy van-e még ebben a parlamentben tisztalelkü és becsületes 48-as ellenzék; milliók figyelik azt, hogy le lehet-e mindenkit szerelni, vagy vannak-e még kevesen, a kik büszkén vallják függetlenségieknek magukat és nem hajtják porba a_ zászlót, a melyet a nemzet adott kezükbe. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A legnagyobb magyarnak, a .legigazibb férfinak, minden magyar ideáljának : Kossuth Lajosnak szavaival fogom befejezni felszólalásomat. (Halljuk!) Kossuth Lajos 1867. május 22-én Párizsból levelet irt Deák Ecrenczhez a kiegyezés ellen. Ebben a levelében igy inti Deák Eerenczet (olvassa) : »Lassan-lassan lelebben a fátyol a bécscseli alkudozások titkairól, — mintha csak a mai helyzetről szólna. — Ugy látszik, mindez már kicsinált dolog, és az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom, és mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat, nem a végett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a haza, az utókor nevében esdekelve felszólítsalak, nézz körül magas államférfiúi tekintettel, és fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporladtak, a hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő jjerczét, de a változhatlan multat és a közelgő jövőt is szeretnünk kell. ÜSTe vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehetsz mestere.« Én is azzal a kéréssel fejezem be beszédemet, hogy kérem a t. képviselőházat, ne vigye azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere. Tisztelettel kérem határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés bal felől.) Elnök : Szólásra következik ? Gr. Apponyi Albert miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Ugy a t. előttem szóló képviselő ur, valamint majdnem mindnyájan, a kik ebben a vitában Nagy Emil t. barátom javaslata ellen vettek részt, erejüknek egy nagy részét oly dolgok ellen való küzdelemre jjazarolták, a melyekre senki sem gondolt, a melyeket senki sem tervez, a melyek ebben a javaslatban benn nem foglaltatnak. Előadásom fonalán, azt hiszem, a t. képviselő urak erről maguk is meg fognak győződni. De mivel én reám is történt ismételten hivatkozás a vita során, tehát a kérdésnek ezen legkevésbbé érdekes, személyi részével akarom kezdeni felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Az imént Nagy György t. képviselőtársam 1904-ben az akkori miniszterelnök, Tisza István által kezdeményezett házszabály-módosítási akczióban elmondott egyik beszédemre hivatkozott. Abból idézett egynéhány sort, a melynek tartalmát én ma is teljesen fentartom. (Helyeélés bal felöl.) Fentartom azt, hogy nekünk a házszabályrevizíóban, a házszabályok szigorításában nem szabad odáig elmennünk, a meddig elmennek azok a nemzetek, a melyek nincsenek oly közjogi kötelékben, minőben Magyarország van, melyeknek uralkodója nem egyszersmind más országnak az uralkodója. Eentartom, a mint bátor leszek kimutatni, hogy honorálta ezt a felfogást, ezt a különbséget a helyzetben az a javaslat is, a melyhez én hozzájárulok. De jó lett volna, hogyha a t. kéjjviselőtársam annak a felszólalásnak, vagy ugyanannál a vitánál mondott egy másik felszólalásomnak a tartalmát is figyelmére méltatta volna, a melyben én egész határozottan kifejezést adtam annak, hogy a házszabály szigorítását szükségesnek tartom, de kifejezést adtam abban az összefüggésben, és ezt is fentartom ma, hogy akkor, a mikor a parlamenti reformot keresztül viszszük, akkor, a mikor a nemzetnek szélesebb rétegeit viszszük be az alkotmány sánczai közé, midőn tehát nagyobb biztosítékot nyerünk arra nézve, hogy a parlament többsége a nemzet akaratának valódi képviselője, akkor igenis elérkezettnek látom az időpontot arra, hogy ennek a többségnek az akarata föltétlenül érvényesüljön. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ezt mondtuk, ez volt a függetlenségi párt politikája! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: De a prius a választási reform! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mert a nemzeti akaratnak valódi 20*