Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

154 280. országos ülés 1908 feb gyermeké. Mit bánják ők, ha másnak akár 25 órát is kell naponként beszélnie! Méltóztassa­nak csak, t. képviselő' urak egyszer megpróbálni azt, mit jelent az tanulni, dolgozni és beszélni . . . (Derültség.) Laehne Hugó: Nagy Györgytől fogunk tanulni! (Zaj.) Nagy György: Méltóztassék megpróbálni, mit jelent az, éjjeleken át olvasni, tanulni, kutatni adatok után, s mennyivel más az, mint mozikba, éjjeli mulatóhelyekre járkálni. (Derült­ség.) Tessék csak megfigyelni, hogy azok a kép­viselők, a kik dolgoznak, mindig türelemmel hallgatják képviselőtársaikat, mert ők tudják a munka nehézségét méltányolni. És tessék elhinni, hogy könnyebb lenne nekünk is itt Pesten vig életet élnünk, mint ezt az emberfeletti munkát végeznünk. Minket sohasem látnak a képviselő urak ott, a hol mulatásról van szó. Nem onnan veszszük, nem onnan szerezzük az ismeretsé­geket. Nagyon nehéz munka az, a mit mi vég­zünk. Igazán erős, elhatározó lélek kell ahhoz, hogy az ember érezze, hogy igazsága van, a minek pedig meg kell lennie, mert ekkora munkához erőt csak az igazság adhat. ( JJgy van!) Molnár Jenő : Nem is maguknak csinálják a 16 órás üléseket, nekünk csinálják! Nagy György: Azért mondom tehát, t. kép­viselőház, hogy azok a képviselők, a kik kényel­mesebben fogják fel hivatásukat, ne beszéljenek olyan félvállról a 16 órás ülésekről, Rettenetes feladat az, beszéddel kitölteni egy ilyen ülést, másfelől pedig alkalmat adni arra, hogy ott, a hol tényleg jogosult egy erős nemzeti küzdelem, az diadalt is arathasson. Mert hiszen azt nem lehet képzelni, hogy obstrukczió legyen olyan javaslat ellen, a mely a nemzet érdekét kielégíti, a mely függetlenségi szempontból haladást jelent. Egy ily javaslat elleni obstrukcziót épen maga a fellelkesedett nemzet úgyis mindenkor letörne, és erre azzal válaszolni, hogy miért sikerült hát a horvátoknak, ezeknek a párt­ütőknek az obstrukcziója, nem indokolt, mert a horvátok folyton üres padoknak beszéltek, valósággal ők voltak a helyzetnek az urai és hogy annyi ideig tudták húzni obstrukcziójukat, annak csak az általános elcsüggedés volt az oka. (Ugy van!) Hiszen ha egy-egy magyar ember be fordult is ide az ülésterembe, az sem igen tudott lelkesedni a kvótaemelés mellett. (Ugy van! balfelöl.) Próbálja meg egy csoport az önálló magyar hadseregről szóló javaslatot megobstruálni, meg méltóztatnak látni, hogy a nemzeti harag az első 24 órában kisöpri őket innen a törvényhozás terméből. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Csak arra hivatkozom még, hogy a mi keveset az átmeneti idő alatt elérnünk sikerült, — s a mi bizony mind vajmi szerény, csecsemő parlamenti alkotmány biztosíték volt, — ugyebár keresztülment minden vita nélkül. íruár 27-én, csütörtökön. Mi örvendtünk, hogy végre-valahára valamit produkálni is tudunk, hogy nem maradunk tehetetlenségben, mozdulatlanságban és van az életnek egy pontja, a melyhez eljutottunk; hogy fel tudunk a nemzet előtt valami sikert mutatni. Vagy ott van a fejadó eltörlése, az is ke­resztülment minden vita nélkül, örömmel és lelkesedéssel szavaztuk meg. Tehát nem szabad ahhoz a rabulisztikához folyamodnunk, hogy azért kell a szigorított házszabály, mert az ön­álló magyar hadsereget meg találnák obstruálni. (ÉlénJc derültség hal felől.) Ha jól tudom, épen gr. Apponyi Albert t. miniszter ur mondta, hogy azért is szükséges a revízió, mert a szigo­rított házszabály híján az önálló magyar had­sereget megobstruálnák. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ezt mondtam ? (Derültség bal felöl) Molnár Jenő: Tessék csak most megpró­bálni ! Nagy György: Azt hiszem, abban mind­nyájan egy véleményen vagyunk, hogy üdvös reformokat itt szívesen, nagy örömmel szavazunk meg. Nem kell ahhoz szigorított házszabály. De a midőn folytonosan ujabb terhek zúdulnak a a nemzet nyakába, midőn folytonosan igába igye­keznek törni a nemzetet, természetes, hogy az ellen tiltakoznunk kell. T. ház! Figyelemmel leszek arra, hogy a magyar parlamentnek legragyogóbb ókesszólásu szónoka, gróf Apponyi Albert, vallás- és köz­oktatásügyi miniszter ur is szóhoz juthasson és épen azért igyekszem beszédemet befejezni. Egy részét majd inkább a határozati javaslatom tárgyalásakor mondom el, mert mégsem szeret­ném hosszú felszólalásommal annyira igénybe venni a t. ház idejét, hogy gróf Apponyi Albert ma szóhoz ne juthasson. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. képviselőház majd annak idején al­kalmat és módot fog nekem adni arra, hogy ott elmondjam azt, a mit most elhallgatok, (Elénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Engem Muzsa Gyula t. képviselő­társam közbeszólásban biztatott, de azt hiszem, nincs is azon semmi restelkedni való, ha az ember ideális gondolkozású -politikus tud lenni. Épen azért egy kis költeményből vett képpel fogom felszólalásomat befejezni. (Halljuk!) Azt hiszem, Muzsa Gyula t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy épen olyan szeretettel küzdöttem az ő érdekében akkor is, a mikor megválasztása kérdéséről volt szó, mint a minővel most a ház­szabályok szigorítása ellen szólalok fel, már pe­dig akkor neki talán nem volt kifogása az én költői lelkesedésem ellen. T. képviselőház! Radó Antalnak, a nagy magyar költőnek egy gyönyörű szép elbeszélő költeményéből vettem ezt a képet. Abban a költeményben az van megírva, hogy Abú, a.

Next

/
Thumbnails
Contents