Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

154 280. országos ülés 1908 feb gyermeké. Mit bánják ők, ha másnak akár 25 órát is kell naponként beszélnie! Méltóztassanak csak, t. képviselő' urak egyszer megpróbálni azt, mit jelent az tanulni, dolgozni és beszélni . . . (Derültség.) Laehne Hugó: Nagy Györgytől fogunk tanulni! (Zaj.) Nagy György: Méltóztassék megpróbálni, mit jelent az, éjjeleken át olvasni, tanulni, kutatni adatok után, s mennyivel más az, mint mozikba, éjjeli mulatóhelyekre járkálni. (Derültség.) Tessék csak megfigyelni, hogy azok a képviselők, a kik dolgoznak, mindig türelemmel hallgatják képviselőtársaikat, mert ők tudják a munka nehézségét méltányolni. És tessék elhinni, hogy könnyebb lenne nekünk is itt Pesten vig életet élnünk, mint ezt az emberfeletti munkát végeznünk. Minket sohasem látnak a képviselő urak ott, a hol mulatásról van szó. Nem onnan veszszük, nem onnan szerezzük az ismeretségeket. Nagyon nehéz munka az, a mit mi végzünk. Igazán erős, elhatározó lélek kell ahhoz, hogy az ember érezze, hogy igazsága van, a minek pedig meg kell lennie, mert ekkora munkához erőt csak az igazság adhat. ( JJgy van!) Molnár Jenő : Nem is maguknak csinálják a 16 órás üléseket, nekünk csinálják! Nagy György: Azért mondom tehát, t. képviselőház, hogy azok a képviselők, a kik kényelmesebben fogják fel hivatásukat, ne beszéljenek olyan félvállról a 16 órás ülésekről, Rettenetes feladat az, beszéddel kitölteni egy ilyen ülést, másfelől pedig alkalmat adni arra, hogy ott, a hol tényleg jogosult egy erős nemzeti küzdelem, az diadalt is arathasson. Mert hiszen azt nem lehet képzelni, hogy obstrukczió legyen olyan javaslat ellen, a mely a nemzet érdekét kielégíti, a mely függetlenségi szempontból haladást jelent. Egy ily javaslat elleni obstrukcziót épen maga a fellelkesedett nemzet úgyis mindenkor letörne, és erre azzal válaszolni, hogy miért sikerült hát a horvátoknak, ezeknek a pártütőknek az obstrukcziója, nem indokolt, mert a horvátok folyton üres padoknak beszéltek, valósággal ők voltak a helyzetnek az urai és hogy annyi ideig tudták húzni obstrukcziójukat, annak csak az általános elcsüggedés volt az oka. (Ugy van!) Hiszen ha egy-egy magyar ember be fordult is ide az ülésterembe, az sem igen tudott lelkesedni a kvótaemelés mellett. (Ugy van! balfelöl.) Próbálja meg egy csoport az önálló magyar hadseregről szóló javaslatot megobstruálni, meg méltóztatnak látni, hogy a nemzeti harag az első 24 órában kisöpri őket innen a törvényhozás terméből. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Csak arra hivatkozom még, hogy a mi keveset az átmeneti idő alatt elérnünk sikerült, — s a mi bizony mind vajmi szerény, csecsemő parlamenti alkotmány biztosíték volt, — ugyebár keresztülment minden vita nélkül. íruár 27-én, csütörtökön. Mi örvendtünk, hogy végre-valahára valamit produkálni is tudunk, hogy nem maradunk tehetetlenségben, mozdulatlanságban és van az életnek egy pontja, a melyhez eljutottunk; hogy fel tudunk a nemzet előtt valami sikert mutatni. Vagy ott van a fejadó eltörlése, az is keresztülment minden vita nélkül, örömmel és lelkesedéssel szavaztuk meg. Tehát nem szabad ahhoz a rabulisztikához folyamodnunk, hogy azért kell a szigorított házszabály, mert az önálló magyar hadsereget meg találnák obstruálni. (ÉlénJc derültség hal felől.) Ha jól tudom, épen gr. Apponyi Albert t. miniszter ur mondta, hogy azért is szükséges a revízió, mert a szigorított házszabály híján az önálló magyar hadsereget megobstruálnák. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ezt mondtam ? (Derültség bal felöl) Molnár Jenő: Tessék csak most megpróbálni ! Nagy György: Azt hiszem, abban mindnyájan egy véleményen vagyunk, hogy üdvös reformokat itt szívesen, nagy örömmel szavazunk meg. Nem kell ahhoz szigorított házszabály. De a midőn folytonosan ujabb terhek zúdulnak a a nemzet nyakába, midőn folytonosan igába igyekeznek törni a nemzetet, természetes, hogy az ellen tiltakoznunk kell. T. ház! Figyelemmel leszek arra, hogy a magyar parlamentnek legragyogóbb ókesszólásu szónoka, gróf Apponyi Albert, vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is szóhoz juthasson és épen azért igyekszem beszédemet befejezni. Egy részét majd inkább a határozati javaslatom tárgyalásakor mondom el, mert mégsem szeretném hosszú felszólalásommal annyira igénybe venni a t. ház idejét, hogy gróf Apponyi Albert ma szóhoz ne juthasson. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. képviselőház majd annak idején alkalmat és módot fog nekem adni arra, hogy ott elmondjam azt, a mit most elhallgatok, (Elénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Engem Muzsa Gyula t. képviselőtársam közbeszólásban biztatott, de azt hiszem, nincs is azon semmi restelkedni való, ha az ember ideális gondolkozású -politikus tud lenni. Épen azért egy kis költeményből vett képpel fogom felszólalásomat befejezni. (Halljuk!) Azt hiszem, Muzsa Gyula t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy épen olyan szeretettel küzdöttem az ő érdekében akkor is, a mikor megválasztása kérdéséről volt szó, mint a minővel most a házszabályok szigorítása ellen szólalok fel, már pedig akkor neki talán nem volt kifogása az én költői lelkesedésem ellen. T. képviselőház! Radó Antalnak, a nagy magyar költőnek egy gyönyörű szép elbeszélő költeményéből vettem ezt a képet. Abban a költeményben az van megírva, hogy Abú, a.