Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

í>ÍJO. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 153 (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfélől: Ez igaz \) Magáról a Nagy Emil-féle indítványról jót mondani csakugyan nem. lehet. Eötvös Károly t. képviselőtársam szétszedte azt, szerkezet és stílus dolgában annak tarthatatlanságát kimu­tatta. En tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok ; hiszen elég gazdag anyagot nyajt eredeti beszédre is ez a házszabálymódositás. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, ámbár nem ártana, ha minél többször és minél erősebben hangoztatnák mindezeket, hogy azok is láthassák ennek az indítványnak fogyatékosságát, a kik Eötvös Károly nagyszabású beszédét nem hallot­ták. Azt hiszem, hogy kimutattam, hogy a módo­sitvány alapján fel lehet emelni a katonai létszá­mot, sőt hogy csakis ennek alapján lehet azt fel­emelni és ezért nem akarták azt világosan expresz­szisz verbisz kivonniez alól. Tolnay Lajos képviselő ur beszédében . . . Molnár Jenő: Sikerült beszéd az! Agyontá­mogatta a javaslatot. Nagy György: . . . érdekes, hogy ó, aki na­gyon ragaszkodik ehhez a javaslathoz, valami ideális állapotot képzel, t. i. azt, hogy állandóan 300 ember ül itt együtt és azt mondja, hogy ez a 300 ember kimerül húsz ellentálló képviselővel szemben. En nem tudom, hogyan teljesitik azok a képviselők kötelességüket, a kik 300 emberről beszélnek. Itt nap-nap után üres padok mellett tárgyalunk. Igaz, a legelemibb kötelesség, hogy itt legyen az a képviselő, nem pedig hogy aláirja nevét egy ivre, azután pedig hazautazzék és ne törődjék semmit sem azzal, hogy a parlamentben a többség a kisebbség jogát teljesen meg akarja semmisiteni. Molnár Jenő: Uj rendszer. A távollevők parlamentje ! Nagy György: Tolnay Lajos t. képviselő­társam 300 embere csak a levegőben van, a való­ságban azonban nincs itt. Csodálkozom, hogy most véletlenül oly sokan vannak, a kik hallgatják beszédemet és bár örülök, hogy szerény szemé­lyemnek ilyen hallgatósága van, és hogy ennyire érdeklődnek az igazság iránt, mégis tudom, hogy ezt annak köszönhetem, hogy gróf Ajiponyi Albert miniszter ur kivan felszólalni. Az a legérde­kesebb, hogy azok kivannak tizenhatórás üléseket, a kik négy óráig sem akarják az embert türelem­mel meghallgatni. A kinek azonban ez nem tet­szik, a ki az igazságot nem akarja meghallgatni, az menjen ebédelni. Igazán nem tudom, hogy mi­képen akarnak tizenhatórás üléseket tartani, ha nincs négyórás türelmük sem. Azt mondja gróf Andrássy Gyula, hogy nem olyan nagy dolog az a tizenhatórás ülés. Ügy látszik, nem ismeri képviselőtársait. Öt meghallgatják még valahogy, de nekünk ellenzékieknek nehéz a helyzetünk, mert mindjárt az első mondatnál azt mondják, hogy fejezzük be s e mellett azt Mvánják, hogy győzzük meg őket. Az a tizenhat óra bizony KÉPVH. KAPLÓ. 1906 —1911. XVI. KÖTET. nagyon sok és én azt hiszem, hogy a sürgősség ki­mondása esetén — ha itt kellene ülniök — nagyon meggondolnák az egyes képviselők, hogy aláirják-e azt ? Azt hiszem, hogy nem lehetne 150 kép­viselőt erre kapni. Még egy dologra akarok kiterjeszkedni. Azokkal szemben, a kik azt mondják, hogy a Nagy Emil-féle inditvány a szólásszabadság el­tip rására tör, arra hivatkoznak, hogy épen ellenkezőleg, megengedi, hogy 16 órán át be­szélhessenek. Mezó'fi Vilmos képviselőtársain be­széde alatt, a mikor azt mondotta, hogy ez klotür és a szólásszabadság elvonása, épen Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur mondotta azt, hogy ellenkezőleg, több idő lesz ezentúl a vitatkozásra. Engedjék meg, hogy ezt egy képpel világítsam meg. (Halljuk! Hall­juk !) A régi görög világban Prokrustes, a hires rabló, kétféleképen ölte meg áldozatait. Az egyiket egy fejjel rövidítette meg, a mási­kat pedig egy fejjel hosszabbította meg. Mind­két esetben elpusztult az élő organizmus. Éjjen igy mindegy, akár a szólásszabadságot elvonni a klotürrel, akár pedig ezt a szólásszabadságot annyira kihúzni, hogy ezáltal váljék élettelenné és pusztuljon el az élő organizmus. (Tetszés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Választóimnak is ismer­tetnem kellett ezt a házszabályreviziót, ki kel­lett mutatnom előttük, hogy nemzeti szem­pontból miért veszedelmes az. Akkor ugy igye­keztem magamat megértetni, hogy azt mondot­tam : Az obstrukezió idáig a viz szerepét ját­szotta. Ha a császári kéz tüzes csóvát dobott a magyar alkotmányra, akkor a nemzeti ellenzék­nek nem volt más eszköze a veszedelem elhárí­tására, mint hogy az obstrukezió vizével oltsa ki a lángokat, (ügy van! a baloldalon.) Azt mondottam azután, hogy most nem a vizet akarja elvonni tőlünk a Nagy Emil-féle módosítás, hanem az egész nemzeti ellentállást bele akarja dobni a tengerbe, hogy ott veszszen és fuldokolva ne legyen ereje alkotmányunk égő épületének mentésére sietni, hogy igy az eddigi koldusnemzet még koldusabbá, még szegényebbé legyen. (Igaz! Ugy van! Közbeszólások.) Ne méltóztassék tehát, t. képviselőház, arra hivatkozni, hogy a 16 órás ülésekkel épen a szólásszabadság van megvédve, mert ez egyene­sen megölése az élő organizmusnak. Az nem tárgyalás, hanem lelketlen mekanikai munka, s egyszerűen vasuti menetrend szerint rendezik be a ház üléseit, a törvényjavaslatok letárgya­lási idejét. Épen az a nagy baj, t. képviselőtársaim, hogy sokan még csak egy öt perczes beszédet sem próbálták itt elmondani, hogy sokan soha, még csak egy javaslatot sem olvastak el, hanem nap-nap után nyugodtan hajtják fejüket álomra., s olyan jó a lelkiismeretük, mint a tejjel élő 20

Next

/
Thumbnails
Contents