Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

152 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. király részéről. 1833-ban megtörtént, hogy Reviczky kanczellár utján meg akarták dorgálni az alsóházat azért, hogy a felsőházról igy mert nyilatkozni, ügy látszik, akkor is ilyen féltett volt, a melyet nem is volt szabad említeni. Elnök: A képviselő urat ismételten rendreutasítom. Nagy György : A Karok és Rendek 1833-ban egy határozatot hoztak a szólásszabadság megvédése érdekében. Felolvasom ezt azért, mert történelmi dokumentum arra vonatkozólag, hogy már 1833-ban a magyar nemzet Karai és Rendjei milyen értékes kincsnek tartották a házszabályt, mennyire igyekeztek azt megvédeni minden külső befolyástól és mennyire nem engedték, hogy a királyi hatalom is beleszólhasson a Rendek tanácskozási szabadságába. A Rendek határozata a következőképen hangzik (olvassa): »Az országgyűlési tanácskozások és végzések valamely hatáskör beavatkozása a hatalom részéről is megengedhetetlen. Ha ilyen eljárás divatba jönne és a fejedelem és a nemzet között egyenlően felosztott törvényhozási just a nemzet részéről mindannyiszor a parancsolatnak vételével engedelmesség váltaná fel, a hányszor a kormány ilyetén kijelentéseket tesz, abból a nemzet kívánságai szabad kifejlésének, egyszersmind pedig a szólásszabadság korlátozása következnék, mely minthogy kivált az országgyűlésen ma nemcsak az uj törvények alkotásának, hanem a fennálló régi törvények eltörlésének vagy magyarázásának is törvényes helyét a királyi szék és a haza közös javának és az igazságnak is feltalálására a gondolataikat szabadon kimondó elmék súrlódása szüli, egyenesen az ősi alkotmány éltető gyökerét teszi . . .« Nagyon szép, zamatos, ősi kifejezés! (Folytatólag olvassa) : , . .»a Karok és Rendek tehát oly módokhoz és eszközökhöz, melyek annak kiszáradhatását okozhatják, megegyezésükkel, sőt csak hallgatásukkal is, soha és semmi telántetben nem járulnak. Azért is, miután a Karok és Rendek azt, hogy a kegyelmes királyi levél a törvényekben nem gyökerező just szándékozik tulajdonitani a kormánynak, megmutatták azt is, hogy az utóbbi üzenetekben előhozott törvények a jelen esetben igenis alkalmazhatók; megmutatták azt is, hogy nemzeti méltó aggodalmuk a nemzeti törvényes jussok és szabadságok teljes épségben való fentartásuk iránt viselendő köteles gondosságból ered, cs. és kir. főherczegségedet köztisztelettel kérik, hogy a fehráshoz járuljanak a főrendek és azon felirás, a melyben ez a tiltakozás foglaltatik, ő Felségének tudomására hozassék.« így nyilatkoztak a Rendek Barsmegye követe szólásjogának megsértése miatt. Engedje most meg, igen t. Rakovszky István alelnök ur, ha nem szabad nekem a törvényhozásnak egyik házát igazságos bírálat tárgyává tennem, akkor lehetetlen ennek reformját keresztülvinni. (Igaz ! Ugy ®an! balfelóí.) Nekem, mint képviselőnek, igenis jogom van ezt kritika tárgyává tenni, hisz megérett már a főrendiház a reformra, s nincs megsértve azzal, ha azt mondjuk, hogy reformra szorul. A mikor azt mondja az elnök ur, hogy nem szabad erről a »kamaráról« említést tenni, ez már a parlamenti tanácskozás szabadságát veszélyezteti. Ugy látszik, máris előre veti árnyékát a sürgősségi indítvány. Ugy látszik, én is abban a helyzetben leszek, mint 1833-ban a barsi követ, én is megdorgáló leiratot fogok kapni. Elnök: Bocsánatot kérek, itt most nem a főrendiház szervezetéről, hanem a házszabályokról van szó. (Felkiáltások balfelöl: Akkor legfeljebb eltért a tárgytól! Ezért pedig nem lehet rendreutasítani.) Nagy György: Mihelyt észre lehetett venni a hangulatból, hogy a Nagy Emil-féle módosítás nem fog megszavaztatni, rögtön jött a ház feloszlatásának sokszor hangoztatott mumusa. Nos, talán még sem vagyunk olyan kiskorúak, hogy minket ilyennel ijesztgetni lehessen. Hiszen csak nem akarják elhitetni, hogy a többség a nemzet elé merne menni és annak Ítéletére merne appellálni a kvótafelemelés, az egyszakaszos törvényjavaslat gazdasági és pénzügyi önállóságunk tiz évre való lekötése alapján. Ezért írtam egyszer, hogy előbb minden követ és minden botot el kellene kobozni, mielőtt a ház feloszlattatnék. Eszembe jut itt egy történet. Az egyszeri bérlőnek nem telt a pénzéből, hogy fiát iskolába küldje. A padlásra küldte. Ott unta magát a fiu és ki-kidugta a fejét a padlás ablakán. A többi falusi gyermekek meglátták, elkezdtek vele csúfolódni. Erre azt mondta : Csak jöjjek haza az iskolából, majd adok én nektek. Itt is ez az eset. Elmentek volna a nemzeti jogok megvédésének, a nemzeti érdekek kivívásának iskolájába, de, ugy látszik, nem telt erre, hanem e helyett a régi szabadelvű odúba húzódtak vissza, a régi rendszert folytatták, hogy politikai kifejezést használjak, minket pedig azzal ijesztgetnek, hogy majd, ha hazajövünk az iskolából! Nos, mi erre azt mondjuk, hogy jöjjenek, csakhogy kemény legyen a koponyájuk, a nélkül ne jöjjenek. Minket tehát, komoly férfiakat ijesztgetnek, mikor mindenkit csüggedés fog el, hogy nem tudtak csinálni semmit két év alatt! Ijesztgetnek nagy hangon azzal, hogy a nemzet ítélni fog. Andrássy Gyula belügyminiszter urnak könnyű, mert neki tekintélye, biztos kerülete és elég pénze is van ; de nem lehet annyi becsületes embernek komoly érdekeivel ilyen játékot űzni. Hiszen a középosztályt máris tönkretették a választások, a nemzet gerinczét megrongálták. Ilyennel ne akarjanak minket ijesztgetni. Nekem, mint függetlenségi embernek, a ki különben felemelt fővel merek a nép közé menni, a ki tehát a magam sorsa miatt nem aggódom, csak a nagy függetlenségi többség kudarcza fájna: mert hiszem, ha folyton rázogatjuk álmából, akkor mégis csak egyszer fel fog ébredni és akkor nagy, szabad 1 függetlenségi politika alapjára fog helyezkedni.