Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

280. országos ülés 1908 február 27-en, csütörtökön. 151 tikai terveiknek jelentékeny részét keresztülviszik és nem akarják a jövendőt is kimeríteni.« Én nem mernék olyan merész lenni, mint volt Ugron Gábor t. képviselőtársam, a ki azt mondotta, kogy a. ki a házszabályreviziót kívánja és a ki nem tud hiányos eszközökkel kormányozni, abban sem tehetség, sem tapintat, sem előrelátás nincs. Nem tudom, hogy ő a mostani kormányra nézve fentartja-e ezt a birálatát? Nem tudom, nem csendesült-e dörmögéssé e szavalat, ha azt újra meg kellene ismételni, mert ebből világos és nyilvánvaló, hogy épen ő maga hangoztatta azt az elvet, hogy tehetséges és képes államférfiak hiányos eszközökkel is meg tudják valósítani a nemzet politikáját. (Zaj bal felől.) Farkasházy Zsigmond: Halljuk! Ez nagy igazság ! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Csendet kérünk ! Nem halljuk a szónokot !) Nagy Gyógy : Ha vastüdőm volna is, hogy ha ott hangosan konferálnak, én nem tudok beszélni. Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, ha ilyen tehetetlen a képviselő ur, arról nem tehetek. Konferálni joga van mindenkinek, csak zajt nem szabad csinálni. Zaj pedig nem volt. Kérem tehát a képviselő urat, tessék beszédét folytatni. (Zaj a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Ezt megjegyezzük magunknak, hogy konferálni szabad a házban. Elnök: Figyelmeztetem Farkasházy Zsigmond képviselő urat, hogy ne ellenkezzék folyton az elnökkel és ne kisérje. folyton az elnök figyelmeztetéseit elmés megjegyzéseivel. Itt konferálni és beszélgetni szabad . . . Farkasházy Zsigmond: Tudomásul vesszük. Elnök : . . . akár tudomásul veszi, akár nem, de csak ugy nem szabad beszélgetni, hogy ez a szónokot ne zavarja. Nagy György képviselő ur már is annyira igénybe vette a t. háznak türelmét, hogy nem kívánhatja, hogy mindenki egész csendesen hallgasson. (Zaj a baloldalon.) Nagy György; Ugron Gábor igy fejezi be beszédét (olvassa) : »Meglehet, hogy minket önök ebben a harczban le fognak győzni, le fognak tiporni; lehetséges. De én igen jól tudom a történelemből, hogy a thermopylaei 300-nak harcza nem azért vált örökre dicsőségessé a nagy perzsa háborúban, mert azt hitték, hogy győznek, mivel tudták, hogy ez lehetetlen ; hanem azért, hogy feltartóztatták a perzsa hadat addig, a mig Görögország elkészült a szent harczra. Mi is vissza fogjuk tartani a támadásokat, mig az ország elkészül minden politikai zsarnoksággal szemben.« Ugron Gábor beszéde végén a csüggedés politikáját hirdette. A mint nem mertem volna olyan merész lenni, hogy kétségbe vonjam az előrelátást, a tapintatot a kormánynál, a mint ő beszédjében tette, ugy ebben a részben szintén nem követhetem, mert nem lehetek annyira kishitű, hogy feladatunkat csak abban lássam, hogy a harczot feltartóztassuk addig, a mig a nemzet talpraáll. En ugy tudom, máris talpra állott a nemzet. A ki nem hiszi, menjen a saját kerületébe, a nép közé és szavaljon a házszabályrevizió érdekében, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Farkasházy Zsigmond: Orosházán láttuk ! Nagy György : Hanem vasból legyen a koponyája ! Mert az a nép becsületes, az nem adja fel a maga jogát, nem engedi meg, hogy azok, a kiket megtisztelt a mandátummal, a nemzeti jogok ellen küzdjenek. Azért mondom, hogy nem csatlakozom Ugron Gábor ezen szavaihoz ; sokkal szebb, dicsőségesebb hivatás vár reánk. Mi nem feltartóztatni akarjuk ezt a harczot, hanem kifejezést akarunk adni a milliók vágyainak, lelkesedésének ; itt a parlamentben ma a nemzeti akaratot, a közvéleményt az a pár elszánt, bátor, becsületes, tiszta lelkű férfiú képviseli, a ki a szólásszabadság védelmére emeli fel szavát. De akadhatna valaki, a ki azt hinné, hogy a tiltakozás a házszabályok ellen ujabb keletű, hogy a házszabály csak ujabb időben fejlődött szentséggé. A múlt egy bizonyos fokáig visszamentem és kimutattam, hogy 1904-ben milyen lelkesedéssel védték a házszabályokat. Láthatjuk, mekkora volt a lelkesedés a házszabályokért 1899-ben, a mikor a házszabályok módositása ellenében az ellenzék nagy engedményeket kapott: az 1899 : XXX. t.-cz.-et, a választói jogosultságnak az adóhátralék alól való felmentését, a mi által tizezrek jutottak választói joguk gyakorlatához, az 1901 : XXIV. t.-czikket, az összeférhetlenségi törvényt, a mely azonban fájdalom, nincsen végrehajtva. (Zaj.) Ennek 13. §-a tiltja a képviselőknek, hogy közbe járjanak rendjelek és kitüntetések adományozásánál, italmérési engedélyeknél, patika-jogoknál, hanem a gyakorlat nagyon hamar túltette magát a törvényes intézkedéseken. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: Hogy rámutassak arra, hogy a múltban mennyire vigyáztak a házszabályok szentségére, hivatkozom a történelemből egy esetre. (Halljuk! Halljuk !) 1833-ban Bars megye követe — valami jó kurucz hazafi lehetett — azt indítványozta, hogy a felsőház reformját keresztül kell vinni. Ugy látszik, az akkor is olyan álomszuszék testület volt, mint most. Elnök (csenget) : A képviselő urat ezért rendreutasítom ! Ha ilyen modorban fogja folytatni, a szót megvonom. Nem illik és nem járja, hogy a képviselőház egyik tagja a törvényhozás másik házát ekként aposztrofálja! (Helyeslés.) Nagy György : Tisztelettel meghajlok az elnöki rendreutasitás előtt, és a jelzőt »túléber«-re módosítom. (Derültség és mozgás.) Azt hiszem jó volna, ha most valaki olyan indítványt adna be, hogy ezt a túléber testületet reformálni kellene, hogy egy kissé csendesebb legyen, hogy benne a nemzeti élet ne lüktessen olyan sebesen, nehogy valahogy szivszélhüdést kapjon. (Derültség és mozgás.) Azt hiszem, hogy ez most sem találkoznék nagy tetszéssel a törvényhozás másik tényezője, a