Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

150 280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. Lengyel Zoltán ; Csak annyi joga van az elnöknek, a mennyit a házszabályok megadnak, egy hajszállal sem több. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György : Látom, az elnök ur már türelmetlen, hogy az ő beszédére még nem került a sor, most tehát az ő szavait fogom idézni. (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István képviselő ur 1907. november 7-ikén a következőket mondotta (olvassa) : »Igazi parlamentarizmusnál kizárt az obstrukczió. Csak ott, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánulhat szabadon, rossz választási törvények következtében, vagy a választási eljárásnak megfertőztetése által, vagyis csak olyan helyeken, a hol a nemzeti akarat nem nyilvánulhat a nemzet valódi akaratának megfelelően, ott üti fel az obstrukczió tanyáját, és a hol oly többség keletkezik, a mely nem az elvekhez, hanem a hatalomhoz ragaszkodik görcsösen.« így folytatja ezután Rakovszky István a nemzeti igazságnak ezt a gyönyörű beszédét (olvassa) : »A miniszterelnök ur nem a jogok kiterjesztése, nem ujabb jogok adományozása, nem a nemzeti ellenállás fokozása, nem a választási szabadság biztosítása, nem a választási eljárás gyorsabbá és kevésbbé költségessé tétele által akarja a parlamenti reformot keresztülvinni, hanem a jogok megvonásával, csorbitásával, eltiprásával, elnyomásával akarja, de nem a nemzet, hanem az örökös párturalom érdekében.« (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldaton.) Azt mondja továbbá (olvassa): »Egyetlen védelme van a nemzetnek és ez az ellenőrző kisebbségnek, az ellenzéknek tökéletes akcziószabadsága a képviselőházban, a teljes és megtörhetetlen szólásszabadság. Ezt pedig megvédeni a mi kötelességünk. A szólásszabadság és a kisebbség védelme a többség önkénye ellen a parlamentben ma már az egyetlen és legszilárdabb alkotmánybiztositék. De a mikor a miniszterelnök ur idejön, olyan szándékkal, hogy a korlátlan szólásszabadságot, a mely itt a parlamentben — természetesen a házszabályok kerete között — fennáll, megnyirbálja, azt szűkebb keretek közé szorítsa vissza, megfeledkezett a t. miniszterelnök ur egyről, megleledkezett arról, hogy a parlament korlátlan szólásszabadságával szemben egyetlen korlátlan joga van a magyar királynak — minden joga korlátolt, de egy joga korlátlan •— és ez a veto-jog. A királyi veto-jog korlátlan időre, tartalomra és alkalmazásra nézve. A király veto-jogát minden ellenjegyzés nélkül, akárhányszor, minden indoknak megmondása nélkül alkalmazhatja és gyakorolhatja. Ennek csak egyetlen ellensúlya van és ez a korlátlan szólásszabadság ott, a hol a nemzet a törvényeket alkotja*. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gyönyörű beszéd, gyönyörű igazságok, mindannyian készségesen aláírjuk! így folytatja azután tovább Rakovszky t. képviselő ur (olvassa): »Ha a korlátlan királyi vető-joggal szemben megengednők a parlamenti szólásszabadság korlátozását, akkor ennek következménye nem lenne egyéb, mint egy párt-abszolutizmus mögé rejtőző királyi abszolutizmusnak nyitni utat; az országgyűlés csak árnyországgyülés volna, a melynek feladata nem volna egyéb, mint magára vállalni a felelősséget azon tettekért, a miket az abszolút királyi hatalom követek. De legszebb Rakovszky képviselő ur beszédének ama része, melyben határozottan, világosan félreértést nem ismerve kijelenti, hogy »abban a miniszterelnök urnak is egyet kell velem érteni és hanem ért egyet, kérem, czáfoljon meg, hogy a mi nagyot, jót, nemeset, az utolsó 60 év alatt a nemzet számára ki tudtunk vivni, azt obstrukczióval vivtuk ki«. (Igaz! 11 gy van! a szélsőbaloldalon .) T. képviselőház ! Nem tudom és épen azért kérdem, vájjon ezen szép szavakat, ezm szavak igazságát Rakovszky István képviselő ur most is vallj a-e még \ Én azt hiszem, hogy azóta csak olyan események történtek, a melyek ezt a nézetét csak megerősítették, (Igaz ! ügy van !) a melyek az ő érvelése megalapozására szolgáltak és igy azt hiszem, ő is azon küzdők sorában lesz, a kik a házszabályok ellen készülő merénylettel szemben azokhoz csatlakoznak, a kik a szólásszabadságot, a nemzetnek ezt a drága, féltett kincsét megvédelmezni akarják. Az imént Ugron Gábor t. képviselő ur szólott itt közbe, és igy alkalmat veszek magamnak arra, hogy az ő beszédét is ismertessem, mert szép beszéd volt. abban sok igazságot mondott. Endrey Gyula ; Megmondj a ő most is ! Nagy György: Akkor nem dörmögte maga elé az igazságokat, (Zaj a baloldalon.) hanem itt az országgyűlés képviselőházában nyíltan, hangosan, az ő zengzetes orgánumával ugy szavalt, hogy mindenkit magával ragadott lelkesedésével, meggyőződésének hevével. Ugron Gábor azt mondotta, hogy (olvassa) : »Azok, a kik tehetségesek és képes államférfiak, ép abban tűnnek ki, hogy szűkös, hiányos eszközökkel is meg tudják csinálni. a nemzet politikáját, meg tudják valósítani terveiket, csak azok, a kikben a tehetség, a tapintat, az előrelátás hiányzik, azok örökké azt hiszik, hogy nincsen elég hatalmuk, mert nincsen elég tehetségük, nincsen elég tapintatuk. A kiben tehetség és tapintat van, az a magyar országgyűlést tudja vezetni, tudták vezetni azok a férfiak is, a kik a miniszterelnök ur előtt intézték az ország ügyeit, s a jövőben is fogják vezetni tudni, de engedjen meg a t. ház, annak feltétele van: a parlamentáris kormányformát parlamentáris módszerrel kell kezelni. A parlamentáris eszközök legelseje az, hogy senkinek sem szabad kívánni, hogy akarata teljesen és tökéletesen, minden gát és ellenmondás, bírálat és megvizsgálás nélkül érvényesüljön, mert lehet az téves, és az okos államférfiak megelégesznek azzal, hogyha poli-