Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-280
280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 149 fejek lennének, egészen más emberek nem tennének semmit a nemzeti jogok megvédése érdekében, ha nem lett volna a házszabályok miatt ez a nagy, ez a hatalmas, ez a gyönyörű küzdelem. Tehát nem szabad olyan könnyen felejteni, hanem igenis a vezéreknek, Kossuth Ferencznek, Apponyi Albertnek tanitását kell megfogadni, azon az utón kell haladni, amelyet ők 1904-ben kijelöltek, mert hiszen csak akkor lenne indokolt, hogy most megváltoztassák nézetüket, ha azóta történt volna valami. (Felkiáltások : Hát nem történt ?) Hiszen történt, de a mi történt, épen olyan, hogy a házszabályokat annál jobban kell, hogy szeressük, mert, fájdalom, még a régi házszabályokkal is sikerült a kvótát felemeltetni, sikerült az ujonczokat újra megszavaztatni, sikerült az egyszakaszos törvényjavaslatot áthajtani, sikerült a közös vámterületet megcsinálni, sikerült Magyarország gazdasági és pénzügyi önállóságát tiz évre lekötni, . .. Molnár Jenő: És sikerült napirendre tűzni ezt a házszabályt. Nagy György: . . . és csakugyan koronája a sikerültségnek, hogy sikerült ezt a Nagy Emuféle indítványt tárgyalásra kitűzni. Hencz Károly. De ez a vicez nem sikerült. (Zaj.) Elnök : Kérem, tessék folytatni a beszédét, képviselő ur! Nagy György: Ennél jobb, ennél békésebb, ennél birkább türelmű házszabály nem szükséges. Ha olyan nagyon hivatkoznak a horvátokra, 1907. június havában kértük a vezéreket, minisztereket, hogv oszlassák fel a horvát tartománygyűlést, ne engedjék, hogy a horvátok itt lázadjanak, hogy pártütősdit játszhassanak, de nem oszlatták fel, engedték, hogy a gonosz lázadók itt folyton horvátul beszéljenek és lopják a ház tanácskozási idejét. Miért nem alkottak ellenük egy erős rendszabályt ? Pedig még ma sem történt semmi ebben a dologban, s meglátják, — ma van a választás Horvátországban — hogy a legtetszetősebb módon, a legsimábban fognak azok lefolyni, pedig folytonosan hallottuk a papagájpolitikát, hogy a horvátok csinálják a bajt. Markos Gyula : örülnek a szövetségeseiknek ! Nagy György: Markos Gyula t. képviselő ur azt mondja, hogy szövetségesei vagyunk a horvátoknak ! (Zaj.) Szeretném, hogyha Marki s Gyula t. képviselő ur észbeli tehetségét egyszer már beszédben ragyogtatná itten, mert én azt hiszem, hogy néhány Ízetlen közbeszólással mégsem lehet honatyai babérokat szerezni. (Derültség a baloldalon. Zaj.) Mi dolgozunk, azt mindenki elismerheti, habár csekély tehetséggel is, de erőnkhöz mérten és kötelességszerűleg a nép, a nemzet érdekében, ő pedig ide bejár a fekete kávé után pihenni és azután közbekiabálással kritizálni. Gr. Apponyi Albert előtt szivesen meghajlok ; tessék kiküldeni kritikusnak egy olyan embert, a kinek szavára figyelünk és adunk valamit. (Zaj.) Markos Gyula képviselő ur csaknem lehet az ellenzék tanácsadója ? Méltóztassék gr. Apponyi Albertnek közbeszólni, elfogadjuk. Szóljon közbe ő, vagy szóljon közbe birálólag Kossuth Ferencz, vagy Barabás Béla, de Markos Gyula csak nem a vezére talán a függetlenségi pártnak, vagy egész odáig jutottak talán a lejtőn, a melyen felfelé haladnak ? (Derültség és zaj a baloldalon.) Markos Gyula: Nekem is van olyan jogom közbeszólni, mint teneked, különösen, ha igazat mondok. Tagadjátok, hogy konspiráltatok Supilóval és társaival? (Zaj.) Itt nyíltan, a ház szine előtt! Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház. Markos Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék a szónokot folytonosan zavarni. (Halljuk! Halljuk !) Nagy György: Nem kell engem gyanúsítani ily hazug konspiráczióval, mert akkor én is egyetmást kénytelen vagyok elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A mikor itt az ujonczmegajánlási vita folyt, foytonosan minket, a 48-as ellenzéket gyanúsítottak, hogy konspirálunk a nemzetiségekkel, és aztán kitűnt, hogy a nemzetiségek a vitában részt sem vettek. Én akkor megtudtam, hogy négy feltétele volt annak az elhallgatásnak, annak a békekötésnek. Először Lukács László mandátumát nem semmisítették meg . . . Elnök : Ez nem tartozik a tárgyhoz, t. képviselő ur ; kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Minden egyes közbeszólásra nem lehet reflektálni; röviden igen, de külön szónoklatokat a közbeszólásokkal szemben tartani nem lehet. (Helyeslések. Halljuk ! Halljuk !) Nagy György: Nem fejtegetem ezt tovább, t. ház, elfogadom az elnök ur utasítását, de el fogom erre mondani külön beszédben az észrevételeimet. Elnök : Jól van ! (Derültség.) Nagy György: Én nyugodtan beszélek, az én lelkiismeretem tiszta, a ki ellenem tud valamit, az szintén mondja el, állom a kérdést. Csak ismétlem, hogy folyton hallottuk azt a papagáj politikát, hogy »a horvátok, a horvátok!« Egyebet nem tudtak mondani! De azután ezzel szemben tőlünk azt kérni, mi hallgassunk, még az igazságot se mondjuk meg, ebbe már bele nem egyezhetem. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök : Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni, méltóztassék az én utasításom, illetve figyelmeztetéseim szerint eljárni, hogyha én a házszabályok szerint intézkedem. (Felkiáltások a baloldalon: Az elnök nem utasíthat! Lengyel Zoltán közbeszól.) Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. A képviselő ur pedig méltóztassék magát a tárgyhoz tartani, különben megvonom tőle a szót. Maniu Gyula: Nincsen joga utasítani az elnöknek ! Elnök (csenget) : Ha valaki a házszabályok ellen vét, akkor igenis jogom van rendreutasítani. Maniu képviselő urat szintén rendreutasítom. Kérem Nagy György képviselő urat, méltóztassék folytatni. '. ._
