Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-280
280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 143 igaza ? Meggondolnám, vájjon a nemzeti lelkiismerettel nem álmliáhan találkoztam-e. vagy talán a hangját nem értettem tisztán. Én ugy tudom, hogy függetlenségi párti szempontból helyes utón járok és mint ilyenemelem fel szavam. Én tehát csak köszönöm, hogyha ő nem helyesli azt, a mit én mondok. Tisztelem a néppárt tagjait, de azt a politikát, a melyet ők vallanak, követni nem fogom. Ök más közjogi alapon állanak, 67-es közjogi alapon, a mely felett már elrobogott az idő szekere, a melynek jövőjéről esak álomban lehet beszélni, de a mely élő valósággá nem lesz soha. Jegyezze meg magának ezt Hencz Károly t. képviselőtársam. (Zaj.) Lehet, hogy jön egy anarchisztikus állapot, jön egy nagy összeomlás, de egy bizonyos : a 67-es rendszerre visszatérni nem fogunk; minden bekövetkezhetik, csak ez az egy nem. Buzáth Ferencz : Elegen vagyunk ! Nagy György : Elegen vannak, de lesznek még kevesebben is ! Buzáth Ferencz: A többséget alkotjuk. Polónyi Géza: Most nem ! Buzáth Ferencz : De igen ! Hatvanhetes alapon kormányozunk, itt van a 67-es kormány, Polónyi is tagja volt! Molnár Jenő: A házban nincs többségük! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem itt tanácskozásnak kell folyni, nem magánbeszélgetéseknek. Tessék -folytatni. Nagy György: örömmel folytatom, mert sok érdekes előadni valóm van. (Derültség. Halljuk !) T. képviselőház ! Ugy látom, hogy függetlenségi elvbarátaim örömmel hallgatnak. Azt kérdezem tehát tőlük, hogy nem tartják-e ők azt sérelmesnek, hogy egy ilyen fontos ügynél a belügyminiszter ur beszédében egyetlenegy hanggal sem emlékezett meg a párt jövőjéről, arról a jövőről, a melyet a választási törvény van hivatva megteremteni. Azt kérdezem az öreg hű kurucz képviselőktől, mint Endrey Gyulától, Bizony Ákostól, a kiknek a múltban való függetlenségszeretete előtt meghajlok, mert tudom, hogy mindig e pártnak voltak harczosai. Tudják-e ők mi van abban a választási törvényjavaslatban % Lehetséges az, hogy még az ilyen hű, megbizható emberek előtt is a függetlenségi párt, ezen országos uralkodópárt tagjai előtt is, ennyire titokban lehessen tartani ezt -a fontos törvényjavaslatot, a mely hivatva van eldönteni az ország sorsát ? Azt mondják, hogy még Kossuth Ferencz sem ismeri ezt a törvényjavaslatot, Andrássy Gyula belügyminiszter ur annyira titokban tartja, hogy szinte pecsét alá helyezi, hogy senki emberfiának nem szabad arról tudomást szerezni. Ha Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter ur a maga országos nagy tekintélyével, avval a nagy névvel, a mely szentséget képez minden, magyar ember előtt, felállana és azt mondaná: pártom, megnyugtatlak, hogy az az Andrássy minisztertársam által készített törvényjavaslat a függetlenségi párt elveivel megegyezik, akkor, én azt hiszem, sok tiltakozó hang elcsendesednék. De ő maga sem ismeri ezt a törvényjavaslatot, legfeljebb csak egyes részleteit sejti privát beszélgetésekből, de hogy határozottan, a maga szerves egészében ismerné mind a föltételeket, mind a választókerületek beosztását, azt nem hiszem. Különben, a mint hallom, ki is jelentette, hogy ma még tájékoztatva nincs. T. képviselőtársaim, akkor miért adott a nemzet a függetlenségi pártnak többséget? Azért küldte a nemzet ide, hogy gróf Andrássy Gyula választási törvényjavaslatát igennel megszavazhassa? (Zaj.) Ha Kossuth Ferencznek nincs annyi joga, hogy meg tudja ennek a korszakalkotó javaslatnak a tartalmát, mielőtt lakatot tennének a parlament minden tagjának a szájára, vájjon nem kötelességünk-e nekünk harczolnunk, nekünk, a kikben több az eszme iránti lelkesedés, nem kötelességünk-e az, hogy mi vegyük fel a szólásszabadság zászlaját, s mi igyekezzünk minden erőnkkel odahatni, hogy megakadályozzuk, hogy egy olyan törvényjavaslatot legyen kénytelen majd a többség elfogadni, a mely a független Magyarország álmát örökre eltemetheti? T. képviselőház! A miniszterelnök ur azért dicséri a függetlenségi pártot, mert a históriái türelemnek legragyogóbb példáját adta. Azt szeretném, ha a nemzet dicsérné meg, azért, mert akaratának, lelkesedésének adja históriai példáját. A folytonos miniszterelnöki dicsérettel, á lemondásra vonatkozó himnuszokkal nem lehet függetlenségi politikát csinálni. (Igaz! Ugy vau! bal felől!) Miféle lelkesedés volt akkor, a mikor itt visszaverték Tisza István merényletét, a mikor felszabadult a nemzet egy lidércznyomás alól ? Ez a lelkesedés napról-napra lohad és kell is, hogy lohadjon, ha azt látjuk, hogy hallgatni és a szájkosarat megszavazni kötelessége a képviselőháznak, ha azt látjuk, hogy tiltakozó szavukat sem merik ellene felemelni. A hallgatásból, a melyet nyugodtan vehetni beleegyezésnek, azt látom, hogy bizony fáj a függetlenségi pártnak ez a politika, és kell is, hogy fájjon. Ha érzem, hogy az ország sorsa kezemben van, hogy felelősséggel tartozom a milliókért, akkor tudnom kell azt is, hogy a felelősséget hogyan vállaltam, milyen feltételek mellett. Molnár Jenő: Nem most kellene ezt kérdezni, hanem akkor kellett volna kérdezni, mielőtt a házszabályreviziót idehozták. (Zaj a baloldalon.) Nagy György: Most sem köteles senki megszavazni. És hiszem is, hogy a függetlenségi párt régi tagjai, mint Endrey Gyula, vagy Bizony Ákos nem is fogja megszavazni az ilyen házszabályreviziót, mert pl. Endrey Gyula- képviselőtársam jó függetlenségi volt mindenkor a
