Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

bruár 27-én, csütörtökön. 138 280. országos ülés Í908 fe Farkasházy Zsigmond: Nagyon érdekes lesz! Nagy György; . . . hogy igy ezekből a beszédekből kimutathassam azt, hogy mai összeállításában ennek a képviselőháznak a választási törvény meghozatala előtt a házszahályrevizióról még csak szólnia sem szabad. (Zaj.) Sajnálom, hogy a belügyminiszter ur nincsen itt, hogy előadásomat közvetlenül is hallhatná és a mennyiben tévedni találnék, rögtön helyre is igazithatna és viszont, ha közbeszólásából ugy látom, hogy ő téved, én is nyomban válaszolhassak. A belügyminiszter ur beszédét olyan sorrendben fogom követni, a mint azt a beszédet ő elmondotta, hogy igy ő neki is megkönnyítsem majd az én beszédemnek figyelemmel kisérését. Megtartom tehát azt a sorrendet, a melyet beszédében a belügyminiszter ur követett. (Halljuk! Halljuk !) A legelső, a mit határozottan kifogásolok az, hogy a belügyminiszter ur a következetlenséget quasi politikai erényként állította elénk, a mikor azt mondotta, hogy az még nem baj, ha valamelyik párt ellentétbe jön egy mondásával, múltjának bizonyos frázisaival. (Zaj balfelöl.) Hát, t. képviselőház, én más pártok gondolkozását nem tudom, nem ismerem, de biztosithatom a belügyminiszter urat arról, hogy a függetlenségi pártnak a házszabályok sohasem volt frázis. Ez a párt a házszabályokat mindig szentségnek tartotta, a melyért gyönyörű, férfias harczokat vivott meg. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez egy frázis volt, a mit könnyen el lehet dobni és a miért lehet és szabad is következetlennek lenni. Mondom, más pártnak álláspontját nem ismerem, de az én testemnek és lelkemnek minden indulatja fellázad az ellen, hogy a függetlenségi párt a házszabályok szentségét csak jelszó, csak frázisként használta volna. Én ezt a pártot tartom Magyarország jövendő uralkodó pártjának, ennek kell ugy megteremteni alapját, hogy azon az alapon kiépülhessen a nagy, szabad és független Magyarország. Neíu hallgathatom tehát el, hogy erről a pártról valaki azt mondja, hogy frázisnak tartotta a házszabályokat. Ez a párt Kossuth Ferencznek vezérlete alatt egy olyan szép, oly férfias küzdelmet folytatott, melyet a nemzet milliói tapsokkal, helyeslésekkel és lelkesedéssel kisértek és én emlékszem rá, hogy abban az időben, — kórom miatt sem lehettem e háznak tagja — mint egyszerű vidéki kültagja ennek a pártnak, milyen lelkesedéssel olvastam azt a küzdelmet, a mely itt a házszabályok érdekében folyt. Ekkor az én szivem összedobogott milliók szivével és mikor cselekedetre került a sor, mikor szavazatunkkal adtunk kifejezést 1905. január 26-án annak, hogy helyeseljük a függetlenségi párt álláspontját, akkor mi, a nemzet, többséget adtunk ennek a pártnak. Következetesség alatt én sem értem és senki sem érti a makacsságot, az önfejűséget. A függetlenségi eszme nagy mesterének, Kossuth Lajosnak szavai tehát, hogy a politika az exigencziák tudománya, csak a taktikai kérdésre vonatkozhatnak, magát az elvet azonban, a melyen felépül, nem lehet megváltoztatni, abban következetesnek kell lenni, a kijelölt iránytól eltérni nem szabad. Ott van a vezér, Kossuth Lajos, a kitől eltérnünk nem szabad, a kinek törekvése egyedül a függetlenségi eszmék megvalósítása, a független Magyarország kiépítése volt. A belügyminiszter ur mindig vérbeli 67-es volt. Ő dogmatikus híve a kiegyezésnek, mi pedig halálos ellenségei vagyunk annak. Nem is kívánhatom tehát, hogy egy nézeten legyünk. Lehet, hogy neki frázis, de nekünk szentség ; lehet, hogy őt nem fűzi hozzá egy egész múltnak gyönyörű emléke és annyi esztendő küzdelme, de nekünk, 48-as és függetlenségi párti képviselőknek nem frázis, mi most is szentségnek tartjuk a házszabályokat, a hogy Kossuth Ferencz 1904-ben mondotta és annak megvédelmezéseért küzdeni fogunk. Azt mondja továbbá a belügyminiszter ur beszédében, hogy Kossuth Ferencz igen t. kereskedelemügyi miniszter úrral, a ki akkor is vezére volt a függetlenségi pártnak, megegyezett abban, hogy bizonyos esetekben, bizonyos körülmények között a házszabály-revízióra szükség van. Ez azonban nem érv, nem indok. A mit Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur mondott, azt mindnyájan mondjuk, hogy bizonyos körülmények között szükség van rá és ez elől senlá el nem zárkózott. Jól mondja tehát a belügyminiszter ur, hogy ez elcsépelt igazság. De feltételei voltak a függetlenségi pártnak és ki fogom mutatni Kossuth Ferencz gyönyörű beszédéből, hogy a föltételeknek alfája az volt, hogy előbb a választási törvényt kell megcsinálni és csak akkor lehet majd beszélni a házszabályok roviziójáról. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Tisza Istvánnal szemben, de nem önmagammal szemben ! Nagy György: Hivatkozott a belügyminiszter ur Rakovszky István alelnök úrra is, hogy ő is akarta a házszabályreviziót. Igen ám,' de abban a szép beszédben, a melyet 1904-ben tartott Rakovszky alelnök ur és a melyet ismertetni fogok, hozzátette, hogy ő is kívánja a választási törvény reformját. Ez egy egyöntetű, állandó felfogás volt, maga a belügyminiszter ur is elfogadta a junktimot 1904 november 28-án tartott beszédében. Miért nem maradt tehát meg a régi álláspontja mellett? Csinálja meg először a választási törvényt és akkor majd meglátjuk, hogy milyen feltételek mellett van szükség a házszabályrevizióra, de most, választási törvény nélkül, bűn lenne magunkat leköttetni, elnémítani engedni. Azt hiszem, hogy ebben a formában^Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur sem fogadja azt el. Hallottam, hogy neki is az volt a nézete