Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön. 139 mint a párt legtöbb tagjának, hogy változtatni kell rajta. De kérdezem, hogy szabad-e ilyen korszakos reformot, a mely az ország sorsát lehet századokra dönti el, ilyen hebehurgyán vagy hogy Eötvös Károly szavait használjam, kesze-kuszán megcsinálni ? A hány t. képviselőtársammal eddig még találkoztam, senki sem volt megelégedve vele. Az egyik az egyik irányban akar módositani, a másik a másik irányban, sőt tovább megyek, Nagy Emil képviselő ur maga sincsen megelégedve az inditványnyal, ő maga mondta Eötvös Károlynak, hogy módosításokat fog inditványozni a javaslat megváltoztatására. Farkasházy Zsigmond : Hiszen igy nem lehet általánosságban sem elfogadni, ha nem tudjuk a módosításokat. Ez inparlamentáris volna. Nagy György : Hát ha nem lett volna bennünk annyi hazafiság, hogy sikra szálljunk, ma már talán ez házszabály volna. Hová lennének azok az urak, a kiknek csak aggodalmuk van, de nincs szavuk annak kifejezésére ? Zsebredugott ököllel nem lehet szabadságharczot kiküzdeni. Ha itt mindenki hallgat és csak künn elégedetlenkedik, azzal nem lehet megteremteni a független Magyarországot. Férfiak, aczélgerinczű férfiak kellenek ide; udvari tanácsosokkal nem lehet megcsinálni ezt a nagy nemzeti küzdelmet. A 48-as programm megvan, a czél megvan, csak emberek kellenek, a kik megvalósítják. Kijelölte Kossuth Lajos az utat, csak tudjunk haladni ezen az utón. (ügy van ! balfelől.) Azt tartom, hogy folytonos lemondással, megbékéléssel, a királylyal szemben való nagylelkűséggel, áldozatokkal nem lehet alkotó, teremtő munkát végezni. Hogy teremtő munkát végezhessünk, ahhoz akaraterő, elszántság, önfeláldozás kell; hogy alkotó munkát végezhessünk, először akarat kell, mely a czélt kijelölje. De azt helyettünk kijelölte már a nemzet, mikor a függetlenségi pártnak többséget adott. Kell erő, a mely az akaratot megvalósítja, kell elszántság, a mely nem riad vissza semmitől .és kell önfeláldozás, a mely minden áldozatra képes. (Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Ha mi nem lettünk volna, ha nincs az a néhány ember, a kiben felbuzdult a hazaszeretet, a kik elhatároztuk, hogy Kossuth Lajos zászlaját fennen lobogtatjuk, kezünkből ki nem adjuk, akkor ma esetleg ebből a házszabályszigoritásból már házszabály lett volna és akkor hiába lett volna a későbbi siránkozás, a későbbi jeremiád, önök nem tudták volna a rneglettet soha többé nemlétezővé tenni. Azt mondja Nagy Emil t. képviselőtársam Eötvös Károlynak, a mikor Eötvös szétszedte az ő megállhatatlan, lehetetlen inditványát, hogy az volt a baj, hogy ő Polában volt a delegátusokkal, — az volt az a bizonyos tengeri kirándulás — és a mikor hazajött, látta, hogy nagy forrongás van a házszabálvrevizió kérdésében. Oly hirtelen kellett megszerkeszteni az inditványt, hogy a stilizálásra, szövegezésre, jólmeggondolásra nem is volt idő, mert tisztán a felett kellett dönteni, hogy a katonai kérdések kikapcsoltassanak-e, vagy maradjanak. Farkasházy Zsigmond: Miért oly sürgős ez a házszabályrevizió ? (Zaj.) Nagy György : Es a mint Nagy Emil mondta, az uralkodó pártnak a katonai kérdéseket kikapcsolnia lehetetlen. Igaz, hogy lehetetlen. Itt van az egész kérdésnek a foga. Tehát azért kell a házszabályokat igy megalkotni. Maga Nagy Emil, a mérsékelt ifjú óriások vezére mondta, kijelentette, hogy lehetetlen beszélni arról, hogy az uralkodó párt a katonai kérdéseket kikapcsolja, mert hiszen akkor elveszti a király bizalmát. Nekem nem is kell ez a bizalom. Én a nemzet bizalmát akarom, azt pedig csak ugy lehet megtartanunk, ha a nemzeti jogokért küzdünk. Elég volt 400 esztendő alatt mindig a királyi jogokért küzdeni. A pozsonyi moriamur pro rege nostro-ért a chlopy-i »soha« és a végtelen nyomor és szenvedés Ígérete volt a fejedelem ajándéka; a nemzet pedig, ha érte küzdöttünk, megbecsül életünkben, megbecsül halálunkban. Én a nemzetnek vagyok fia, más hatalmat nem ismerek el felettem; egy uram van az Istenen kivül és ez a magyar nemzet. (Éljenzés balfelől.) Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy most is megvan a junktim, csak. látszólag van formai eltérés, de ez csak látszólag és nem hozza a pártot ellentétbe a múltjával. Ezt megérteni nem tudom. Ha tényleg megcsináljuk előbb a házszabályreviziót és azután kerül sorra választási reform elkészítése, hogy lenne ez csak látszat ! ? Hiszen ez a legvastagabb, legdurvább tény! Csodálom, hogy a t. belügyminiszter ur, a kinek nagy inteUigencziáját tiszteljük, ilyen lehetetlenséget állit, hogy a mikor rá van majdnem kényszerítve a parlament, hogy megcsinálja a házszabálymódositást, és a mikor majd ez teljesen kész lesz, kezdjen hozzá egy oly javaslat tárgyalásához, a melynek még vezérelveit sem ismeri, — hogy akkor azt mondjuk, hogy itt junktim van ugyan, de ez a junktim csak látszólagos. Hát, t. ház, ilyen látszólagos a mi alkotmányunk is. Látszólagos az, hogy mi azt tehetjük, a mit a nemzet akar és követel; a valóság mindig az, hogy a királyi hatalomnak a szava érvényesül. A nemzet soha nem akarta a házszabályreviziót, a nemzet a választási törvény meghozataláig feltétlenül palládiumnak, szentségnek tekinti a házszabályt, és ime, ma mégis a házszabályreviziójáról kell, hogy tárgyaljunk és a nemzet szólásszabadságát kell, hogy megvédelmezzük. T. képviselőház ! Egy igen fontos körülményre mutatok rá, és engedje meg a nagy függetlenségi és 48-as párt, hogy ezt megtegyem. Nem akarom a világért sem fogadatlan prókátornak feltolni magamat az ő részére, de hiszen mi is mind függet18*