Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. 127 és gyógyítás, a mely alkalmas volna a drágaság csökkentésére. Többek között a főváros felterjesztést intézett a kormányhoz egy konzum-vásár engedélyezése iránt. Ez arra lett volna alkalmas, hogy a vidéken gyanús megbetegedésben levő állatok közül az egészségesek Budapestre hozassanak és zárt területen a vágóhidra vitessenek. Ez arra is nyújtana módot, hogy a gyanús helyekről jövő állatok tovább ne vitessenek és további vidékeket ne fertőzzenek. A kormány azonban olyan feltételeket tűzött ki ezen konzum-vásár létesitése czéljából, hogy a főváros nem képes e súlyos feltételeknek eleget tenni és igy nem létesül a konzum-vásár, a mely kétségtelenül közrehatna a drágaság csökkentésére. Fel kell emlitenem még azt, hogy itt Budapest körül konyhakertészetet kellene létesiteni és arról gondoskodni, hogy a gazdák, földmivesek foglalkozzanak ezzel. Mezőfi Vilmos: A bolgárok viszik el az ezreket ! Bródy Ernő: Meg kell szüntetni azt az anomáliát, hogy Budapesthez közvetlen közel levő területekről is tengelyen hozzák be az árukat, mert a vasúti összeköttetések nem megfelelők, nem olyanok, hogy azokon történhetnék a szállítás. Már pedig, ha nehézkesen lehet csak élelmiszereket és a konyhakertészet gyümölcseit a fővárosba szállítani, akkor ez is hozzájárul az amúgy is magas árak emeléséhez. Szabadjon még felemlítenem, mint egyikét a legfontosabbaknak, a liszt és a kenyér kérdését. Azt hiszem, mindenkinek egyhangú nézetével találkozom, a midőn kijelentem, hogy az őrlési forgalom megszüntetése ebben az országban semmiféle tényezőnek nem vált hasznára, hogy az őrlési forgalom visszaállítását ugy az iparnak és kereskedelemnek, mint a mezőgazdaságnak is egyformán kellene követelnie, mert az őrlési forgalom megszüntetése folytán előállott az a helyzet, hogy ebben az országban a barna és a finomabb liszt között különbség jóformán alig van. Mig régebben az előkelőbb, finomabb lisztfajok és a barna lisztfajok között volt körülbelül 7—8 K különbség, addig ma minimális e különbség és megakad a forgalom, mert a finomabb liszt nem megy ki, a barna liszt ára pedig olyan magasra emelkedett, mint a finomabb liszté. (Ellenmondás jobbfelöl.) Nem egészen olyan az ára, de én körülbelül és átlagban beszélek. Azt hiszem tehát, hogy ezen őrlési forgalom visszaállítása szintén egyik közös kívánsága lehetne azoknak, a kik az ország népének boldogulását és könnyebb megélhetését igazán a szivükön viselik. Baross János: De nem ugy, mint volt! Bródy Ernő: De legyen szabad még felemlítenem, milyen nagymérvű élelmiszerhamisitás folyik különösen a fővárosban és hogy mennyire feltétlenül szükséges egy országos tápszertörvény megalkotása. Szükséges ez ... . Nagy György: Fegyházba a hamisítókkal! (Mozgás. Elnök csenget.) Bródy Ernő: . . . azon hamisítások meggátlása végett, a melyek révén egy részről a hygiena szempontjából sem adnak megfelelő árut a fogyasztó kezébe, másrészről azt az árut igazi értékénél sokkal magasabban fizettetik meg a fogyasztóval. (Mozgás és zaj balfelől. Halljuk !) Ily körülmények között egy országos tápszertörvény megalkotását föltétlenül szükségesnek tartom. (Mozgás balfelől.) De sürgetem és hangoztatom a kartelleknek megszorítását is, (Élénk helyeslés.) sürgetem és hangsúlyozom a kartellek letörését, (Helyeslés a közéfen.) hogy itt ne uralkodhassék egy kisebbség, a mely a fogyasztó közönség többségét, millióit a maga üzleti hasznára kizsákmányolja. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen. Mozgás.) Baross János : Agrárius beszéd ! Nagy György: Helyes beszéd! Bródy Ernő: Talán nem kell védekeznem azon vád ellen, hogy én agrárius vagyok; nem vagyok agrárius, de az igazság barátja vagyok még akkor is, ha gráriusok javára szolgál. (Élénk helyeslés a középen. Elnök csenget.) Legyen szabad, t. ház, még egy kérdést felemlítenem, a melyet Mezőfi Vilmos igen t. barátom múltkori interpellácziója alkalmával itt már érintett és a mely kérdés már igazán budapesti, specziális, helyi kérdés, de a városok kérdése is. Ez t. i. a lakásdrágaságnak és a lakáshiánynak kérdése, a melynek meggátlása szempontjából a kormánynak, a törvényhozásnak és a végrehajtó hatalomnak is van módja olyan eszközöket életbeléptéim, a melyek alkalmasak egyrészt a lakáshiány megszüntetésére, másrészt a lakásdrágaság bajának enyhítésére. Ebből a szempontból csak azt legyen szabad felemlítenem, hogy a kormány a maga részéről és a maga szempontjából Budapest érdekében igen üdvösen cselekednék azzal is, ha azokat az állami hivatali helyiségeket, irodákat, a melyek ma a főváros magánházaiban vannak elhelyezve, kitelepítené. Ez által egy csomó lakás felszabadulna. (Ugy van !) Es itt különösen felemlítem, — talán nem elfogultság ez részemről, daczára annak, hogy ügyvéd vagyok — hogy a ki ismeri pl. a budapesti járásbirósági viszonyokat; a ki ismeri a pestvidéki törvényszék helyiségeit (Felkiáltások : Gyalázat !), a melyek egy vidéki kupaktanács helyiségénél is csúnyábbak és régibbek, az joggal kívánhatja, hogy modern épületeket adjanak az igazságszolgáltatásnak akkor, midőn a vidéken is egymásután emelik az igazságügyi épületeket. Ezek voltak röviden azon irányeszmék, a melyeket ezen kérdés felszínre vetése és tárgyalása alkalmával felhozni szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Meg kell még emlitenem 'azt, hogy a t. miniszterelnök ur ebben az kérdésben egy leiratot intézett a törvényhatóságokhoz, a mely leiratban azt mondja, hogy (olvassa) : »Miután ugy a kormány saját hatáskörébe vágó adminisztratív intézkedé-