Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

128 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. seit, valamint a törvényhozásnak teendő előterjesztéseit még a téli ülésszak folyamán óhajtanám megtenni, javaslatainak előterjesztését november hó végéig elvárom.« Tehát felhivta a törvényhatóságokat, egyenesen azzal az indokolással, hogy még a télen szeretné és óhajtaná a maga reformterveit megvalósítani. Én interpellácziómban arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ezen kiadott rendeletéhez maradjon hű és adminisztratív hatáskörében tényleg tegyen meg, mindent ezen kérdés gyökeres megoldására. En ugy tudom, hogy ezen kérdésben a miniszterelnök ur márczius 3-ára ankétet hivott egybe. Nagyon kérem, hogy az az ankét ne részesüljön az ankétek ismeretes sorsában, hogy t. i. megtartják őket és nyomban megfeledkeznek róluk. Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy az ankéten felhangzott gyakorlati panaszokat és azok orvoslási módjait megfigyelni méltóztassék és minél előbb hozza a képviselőházat abba a helyzetbe, hogy a nagy nép, az igazi többség érdekében mi is tehessünk valamit. Ezek után előterjesztem a következő interpellácziómat (olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Tekintettel arra, hogy az életszükségletek kielégítésére szolgáló czikkek árának az utóbbi évek során folyton növekedő emelkedése, egyes ipari czikkeknek, különösen az élelmi czikkeknek rohamos drágulása a megélhetési viszonyokat annyira súlyosbította, hogy a csak keresetéből élő, vagyontalan polgári és munkáselem már-már elsőrendű szükségleteit is alig képes beszerezni; »tekintettel továbbá arra, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök ur a megélhetési viszonyok könnyítése érdekében teendő intézkedések tárgyában leiratot küldött a törvényhatóságokhoz, melyben felhivja azokat, hogy javaslataikat még ez évi november hó végéig adják elő, »miután — igy szól a leirat ezen része — a kormány ugy saját hatáskörébe vágó adminisztratív intézkedéseit, valamint a törvényhozásnak teendő előterjesztéseit még a téli ülésszak folyamán óhajtaná megtenni« — »kérdem a miniszterelnök urat: hajlandó-e gyorsan és erélyesen intézkedni a megélhetési viszonyok olcsóbbá tétele érdekében, mely kérdés megoldása nem tűr halogatást ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik 1 Raisz Aladár jegyző : Laehne Hugó ! Laehne Hugó: T. képviselőház! Ismeretesek az osztrák-német pártoknak törekvései, a melyek nemzetiségeink felhasználásával Magyarországot meg akarj ák osztani és azután továbbra is uralmuk alatt akarják tartam, és ugy mint eddig, közgazdaságilag kizsákmányolni és kizsarolni. Ebből a tendencziából kifolyólag az év elején megjelent egy röpirat, a mely gyáván lett terjesztve az országban álnév alatt és pedig egy gépgyár árjegyzékének czimlapja alatt, hogy igy a posta és a hatóságoknak a figyelmét elkerülje. Ezen dicső röpiratnak a ezime : »Deutsch-TJngarischer Katechismus«. Ez a röpirat annak idején Délmagyarországon lett terjesztve, a bánáti svábok között, de hatóságainknak ébersége folytán ezen mozgalomnak nagyobb eredménye hála Istennek nem lett. Most azonban az alldeutsch osztrák pártnak egy ujabb ilyen kisérletével állunk szemben, de itt nemcsak egy röpirat kibocsátásáról van szó, hanem egy egész akczió szervezéséről. Nevezetesen az Alldeutsches Tagblatt bécsi újság kiadásában megjelent egy röpirat: West-TJngarn zu Deutschösterreich ! Czélja, hogy felizgassa Magyarország nyugodt svábjait, németjeit és ezen hazafias polgárokat arra ösztökélje, hogy maguk követeljék Alsó-Ausztriához való csatoltatásukat. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen törekvésük nem fog sikerülni, mert azon a vidéken lakom és ismerem — a mint a röpirat is irja — a jó német hienczeket, e becsületes, szegény, de szorgalmas, törekvő és főként hazafias népet, a mely a konkolyhintéseknek van kitéve. De mindenesetre fontosnak tartom, hogy e röpiratot itt a képviselőház előtt ismertessem, hogy e röpirat tendencziája az országban ismeretes legyen, és erre kivált a t. miniszterelnök ur és az ő utján az összkormány figyelmét felhivjam. A röpiratból a következőket vagyok bátor idézni: »Követeljük Német-Ausztriához való csatolását annak a nagyrészt németlakta területnek, a melyik a Duna és a Rába között fekszik, tehát Mosón, Sopron, Győr, Vas és Komárom, valamint Pozsony vármegyéket részben, illetve egészen. Továbbá Pozsony, Győr és Komárom városokat, a két Csallóközt és azt a néhány német falut a Rábától délre a stájer határon, főhelyükkel, Szentgotthárddal együtt. Nekünk kutya-kötelességünk Magyarországon legalább azokat a nemzettársakat megoltalmazni a művelődésileg alantabb álló magyarságba való beolvadástól, a kiknek földjét gazdaságilag és katonailag is uralhatjuk, értvén azokat a határvidékeket, a melyek a középeurópai zárt német nyelv területéhez tartozván, könnyen az osztrák-német hatalmi körbe vonhatók.* Elmondja a röpirat is, hogy e törekvést hogyan akarják megvalósitani. Nevezetesen az akczió élére az osztrák képviselőház német képviselőtagjait akarják állitani, és felhivások utján és röpiratok utján fel akarják lázitani egyrészt a mi nyugatmagyarországi németségünket, másrészt pedig kivánják, hogy azok, a kik Ausztriából kirándulnak, e kirándulásokat főként Magyarország felé irányitsák és e kirándulásokat is arra használ ják fel, hogy a magyar állam területének épsége ellen izgassanak. Ezeket a röpirat a következő szavakkal fejezi ki: »Elvárjuk továbbá közreműködését azoknak a tornászoknak, kerékpárosoknak és turistáknak, a kik a magyar határhoz közel fekvő helységekben : Hainburg, Lajtabruck, Bécsújhely, Kirchschlag, Friedberg, Grácz, Feldbachon laknak, hogy igye-