Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

124 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. tott házszabályok uralma alól ki akarja venni. Tehát ugyebár, ezen kardinális kérdésnél meg lehet állapítani azt, hogy a jelenlegi javaslat összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint a Tiszaés a Dániel féle javaslat volt és mégis micsoda jeleneteket láttunk a lex Tisza és lex Dániel tárgyalásánál. Érdekes ezt is a függetlenségi párt emlékezetébe visszaidézni, hadd lássák azt a rengeteg utat, a melyet 1904 óta nemcsak az elvek, hanem az érzések és hangulatok tekintetében is megtettek. A lex Tisza és lex Dániel tárgyalása alkalmával többi közt Ugron Gábor képviselő ur, a ki ma is igen erősen tiltakozott az ellen, hogy valaki merje feltételezni, hogy a függetlenségi párt bármily irányban megváltozott volna, az ónodi országgyűlést parodizálta. Ónodon ugyanis 1707 juniusban I. Józsefet detronizálták, s akkor mondta gróf Bercsényi azt a hires mondását: eb ura fakó! Ez annyit jelent, hogy most már nem ura a magyarnak a Habsburg-ház. Ugron Gábor is oly tüzes ellensége volt a házszabályrevíziónak, hogy november 18-án gróf Bercsényit parodizálva ugyanezt kiáltotta itt a házban: eb ura fakó! Azzal fenyegetőztek akkor a t. függetlenségipárti képviselők az 1904. évi házszabályrevizió tárgyalásánál, hogy valamennyien republikánusok lesznek. Vlád Aurél: Most meg aulikusok! (Zaj-) Pető Sándor: Tiszára azt mondták, hogy az elnökből káplárt akar csinálni és a mikor a képviselőház akkori alelnöke a t. függetlenségi képviselőket rendre merészelte utasítani, csendet kért, hogy a miniszterelnök beszélhessen, s e czélból csengetett, ilyen illedelmes módon aposztrofálták: csak csengessen, hatezer forintért még többet is csengethet. (Zaj. Felkiáltások: Mást is mondtak!) Majd a királyi esküt reklamálták — mindezt a mostani házszabályreviziónál sokkal enyhébb javaslat tárgyalásánál — és akkor történt meg az is, hogy egy függetlenségi képviselő, költő guny-verset irt még Thaly Kálmánról is, a miért a békét 1904 márczmsban Tisza Istvánnal létrehozni merte. Egész komolyan vitatták akkor ebben a házban a pragmatika szankcziót és nekünk naiv választópolgároknak azt hirdették, hogy a pragmatika szankczió kétoldali szerződés, a melyet ha nem tartanak meg Bécsben, meggondolandó, hogy mi érvényesnek tartsuk-e. Nagy György: Helyes! Akkor viselkedett gyönyörűen a függetlenségi párt. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem Nagy György képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Nagy György: Helyeslem a függetlenségi párt akkori magatartását! Elnök : Ilyen hangosan nem szabad helyeselni ! Csendet kérek! Pető Sándor: Akkor a függetlenségi párt padjairól azt kiabálták, Tisza István beszédének egy passzusára hivatkozva, hogy most már jöhet a golyó és akasztófa, ott leszünk, vagyis kijelentették, hogy ők inkább meghalnak, de még sem engedik meg, hogy a házszabályok szentségén valamiféle változtatás történjék. És akkor a függetlenségi pártban Kossuth kijelentette, hogy a párthűség védelme alá helyezi az ellenállás kötelességét. Ez történt, t ház, 1904. évi novemberben egy sokkal . enyhébb inditványnyal szemben, olyan időkben, a mikor az obstrukezió lázától ennek a parlamentnek teste tényleg beteg volt, a mikor az obstrukezió hátrányaitól tényleg szabadulni kellett. Es most, mikor a csendet, a rendet, a nyugalmat, a békés kormányzást senki sem zavarja, most jönnek elő ilyen házszabályrevizióval, és a függetlenségi párt melylyel ezt elfogadtatni akarják, és a függetlenségi párt szónokai itt és künn az országban, a függetlenségi párt újságírói, tollvivői hirdetik, hogy csak a hazaárulók, csak a nemzet ellenségei azok, a kik a szigorított házszabályokat elfogadni nem akarják. Nagy György: Ugy van! Most a kuruezokat nevezik darabontoknak. Hogy ír a »Magyarország« a függetlenségiekről! Vályogvető czigányokról nem szabad ugy írni! Pető Sándor: T. ház ! Az 1904. évi novemberi zavarok után megalakult vezérlő-bizottságnak 1904. évi november hó 19-én kelt első manifesztumában foglalt egy nyilatkozatot kívánok felolvasni, s ajánlom a t. képviselőháznak, mielőtt ebben a kérdésben határoz, ezen vezérlő-bizottsági nyilatkozat megszivlelését is. A mikor az ismert módon és körülmények között a parlamentet szétkergették és megalakult a nép, a parlament közvélemény bizalmából az a vezérlő-bizottság, a mely pótolta a minisztériumot, ez a vezérlőbizottság egy vádirattal ment az ország elé (Folytonos zaj. Elnök csenget.) és értékelte azt a javaslatot, a melyet Tisza elfogadtatni akart. A vezérlőbizottságnak 1904. évi november hó 19-én kiadott manifesztumának erre vonatkozó része. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a mikor ismerteti és értékek, méltatja a Tisza-féle javaslatot, a következőket mondja (olvassa): »Hazánkban az utolsó falu tanácskozó-testületének több joga és szabadsága van, mint lenne a törvényhozó képviselőháznak^. Mezőfi Vilmos: Most ugyanazt akarják. Pető Sándor: Tehát komoly férfiak gyülekezete, a kik közül a legkisebb is főispán lett, a kikből összes minisztereink és a képviselőház összes vezetői kikerültek, komoly férfiak, a kik közt helyet foglalt a jelenlegi belügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter, a vallásügyi miniszter, a volt igazságügyminiszter, á Mk közt helyet foglaltak a képviselőház mostani elnöke, alelnökei — és ez a vezérlő-bizottság. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pető Sándor : . . . bizonyára nem volt felületes, bizonyára nem volt könnyelmű és bizonyára nem volt szószátyárkodó sem ezen manifesztuma-