Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

112 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. mondjam születési bizonyítványa egyenesen megtiltja a házszabályreviziót. (Igaz! ügy van! balfelöl.) De valóban czéltalan és felesleges dolog is lenne egy egészen más alapon összeülő képviselőház részére uj házszabályt alkotni, (ügy van! balfelöl.) Ha az uj parlamentnek ereje van, szétszaggatja majd azokat, a mint ez a képviselőház is széttépte a Tisza-íéle revíziót, (ügy van ! balfelöl.) Hugó Viktor mondja : ha szemmel lehetne látni a lelket, azt tapasztalnék, hogy minden állat benn van az emberben. Ez a filozóf mondás bennem azt az óhajtást ébreszti, hogy az emberi lélek minél átlátszóbb legyen. A léleknek ez az átlátszósága egyrészről kevesbítené az állati tulajdonokat, másrészről fejlesztené a nemes vonásokat az emberi lélekben. Az emberi léleknek ezt a tiszta átlátszóságát különösen megkívánom én az ország ügyeinek intézésére hivatott képviselőknél. (Igaz! Helyeslések a baloldalon.) Az emberi léleknek ez a kívánatos átlátszósága, a köteles őszinteség engem is annak a nyilvános beismerésére késztet, hogy habár egész életemben — az utóbbi, mintegy másfél esztendőt kivéve — mindig ellenzéki állásponton voltam, (Helyeslések a baloldalon. Nagy György tapsol.) az ellenzékieskedést nemcsak hogy soha czéhiak nem tekintettem, de lelkem mélyébe bepillantva, abban igazi, vérbeli ellenzéki szellemet nem is vagyok képes felfedezni. Mindig igaznak tartottam Széll Kálmán igen t. társamnak még miniszterelnök korában hangoztatott azt az axioma-szerű politikai kijelentését, hogy a korrekt oppoziezió nem opponál akkor, ha a kormány jót akar. Nekem sohasem abban telt a kedvem, hogy opponálhassak, én mindig csak a politikai igazságokat kerestem. (Helyeslések a baloldalon. Taps. Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Már lelkesedni sem szabad ? Hát mit szabad e házban ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Ha a t. képviselő urak csendben volnának, akkor nem volna itt zaj. A képviselő urak csinálják a legnagyobb zajt épen akkor, a mikor elvtársaik beszélnek. (Igaz! ügy van! Halljuk ! Halljuk!) Babocsay Sándor : Épen azért voltam ellenzéki, mert a múlt kormányok nem a népet igazán szerető, demokratikus, krisztusi és nem a hazát, egyedül a hazát mindenek fölé helyező függetlenségi politikát kultiváltak. (Helyeslés.) Én ezt az indítványt sem az oppoziezió szempontjából ellenzem, hanem azért ellenzem, mert ebben az indítványban, különösen pedig annak most, még pedig olyan sebbel-lobbal, lázas sietségseggel történt előterjesztésében egy szemernyi politikai igazság sincsen. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Sőt az tiszta, szinpolitikai igazságtalanság és épen azért ezt az indítványt nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyminiszter ur tegnapi nagyszabású beszédében fejtegette, hogy a revízióra morális és materiális szükség van és azt a tételt állította fel, hogy a jelenlegi koalicziónak nemcsak joga, hanem kötelessége is a házszabályreviziót keresztülvinni. B tételének indokolására többek közt a következőket mondotta (olvassa) : »A házszabályok revíziója szükséges lévén, hogyha a többség erkölcsileg képtelen arra, hogy a nemzet ezen érdekét megvédje, akkor ez a többség lehetetlenné tevén önmagát, kénytelen volna átadni a hatalmát másoknak. De azt sem teheti egy többség, mert nem tőle függ, hogy vájjon ő többség-e vagy nem. Mert hiába mondja, hogy az én elveimmel ellenkezik egy kérdésnek a megoldása, és én nem vagyok hivatott erre, csinálja meg más, mert az a más többség nincsen meg, azt nem tudja a jelenlegi többség megteremteni.« Az igen t. belügyminiszter ur, a kinek minden tehetsége előtt meghajlok, s a kinek tegnapi beszédéből igen sok tételt magamévá teszek, evvel egy kissé talán többet mondott, mint a mennyit akart. Ezen érvelése szerint tehát a többségnek akkor is kötelesége a házszabályreviziót vagy akármiféle más javaslatot megcsinálni, ha az elveivel, meggyőződésével ellenkezik. Én eddig ugy tudtam, hogy minden párt, minden többség, legyen az koaliczió vagy egységes párt, csakis olyan intézmények megalkotására van jogosítva és kötelezve, a melyek az ő elveivel, meggyőződésével megegyeznek ; ha nem egyeznek meg, akkor nem mondhatja azt, hogy ennek daczára mégis megcsinálja azt. Ha egy többség elé valaki olyan feladatot állit, a melynek megoldására az a többség múltjánál fogva nem vállalkozhatik, sokkal egyszerűbb a megoldás : egyszerűen elutasítja magától a vállalkozást. Ha azonban a belügyminiszter ur ilyen axiómát állit fel, hogy egy többség köteles bizonyos szükségesnek mutatkozó intézményt akkor is keresztülvinni, ha az elveivel ellenkezik, akkor tápot ad annak a lépten-nyomon mutatkozó gyanúnak, hogy ez a koaliczió nemcsak azt viszi keresztül, a mit az ő elvei kivannak, hanem azt is, a mit máshonnan diktálnak neki. Egy másik szintén merész tételt is állitott fel a belügyminiszter ur, mikor azt mondta (olvassa) : »A politikában egyáltalában a következetesség, ámbár vissza fogok arra térni, hogy ezen esetben következetlenség nincs, egyáltalában nem a legfontosabb követelmény. Egy többségnek elsősorban kötelessége : helyt állani a nemzet érdekében ! Ha még ellentétbe jön is egyes mondásaival, múltjának bizonyos fázisaival, a mig a kormányon van, első, legszigorúbb kötelessége mindent megtenni, a mit az ország érdeke tőle követel.« Én nagyon tisztelem a belügyminiszter urat és jól tudom, hogy ő az elvek és meggyőződések embere, de ilyen tételt mégsem szabad hirdetnie, mert ha nem ismernők a belügyminiszter urnak