Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

27.9. országos ülés 1908 nyergelte, hogy nemzetét, Árpád nemzetét. mai napig sem rázta le magáról és, remélem, szívesen eltűr bennünket egész az idők végtelenségéig. Másrészt megint ez a hatalmas és erős nemzet közel 400 esztendő alatt sem tudta leszórni nyakáról a csak apró fejedelemségekből összetákolt, önmagával is mindig czivakodó Ausztriát, (Igaz! Ugy van! balfelól.) a mely birodalmat Bismarck, tehát a hármasszövetségnek egyik megteremtője, igen karakterisztikusan igy jellemez : »Ausztria különös keveréke az ellenséges indulatú nemzetiségeknek, a melyeket csak a bukások, szenvedések és megaláztatások hosszú lánczolata tart jólrosszul össze.« (Igaz ! Ugy van ! Taps balfelól.) Hozzátehetem pedig ehhez még azt is, hogy Ausztria politikája még önmagával szemben is hibás, (ügy van ! balfelól.) Teljes negáeziója, megtagadása a világos fejű Bismarck eszméjének, a ki Ausztria politikáját, még pedig Königgraetz előtt öt esztendővel, 1861-ben, a kis alkotmány korában, a magyar ruha, a magyar viselet időszakában igy jelöli meg: »Ha én Ausztria uralkodója volnék, Budára mennék lakni, megtanulnék magyarul, magyar ruhát öltenek és annyi nemzeti intézménynyel raknám tele Magyarországot, a mennyi csak belefér*. Gondolom, nincsen magyar ember, vagy legalább még most nincsen magyar ember, a ki ezt a Bismarck-féle politikát nem helyeselné. Ausztria azonban diarnetraliter ellenkező politikát folytat. Hogyan van tehát mégis az, hogy ezen nyilvánvalóan helytelen politika nálunk mégis érvényesülhet, érvényesül is, sőt virágzik ? Ez ismét egy paradoxon-történet. A világtörténelem szintén nem mutat fel egy bokorban annyi monumentális nagy jellemet, másrészről annyi kicsinyhitű kétségbeesőt, mint a mi országunk. (Igaz! Ugy van! balfelól.) Endrey Gyula: Annyi szájas embert! (Derültség.) Babocsay Sándor: De mert a kislelkű desperadók mindig nagyobb számban voltak, mint az elszánt erős jellemek, épen ezért nem tudunk a csak tákolmányból álló Ausztria nyomása alól felszabadulni. Az utóbbi két-három év felbuzdulását fejtegetésem sorából kikapcsolom, mert ez a felbuzdulás még nem forrott ki. Egyébként megállapíthatónak tartom, hogy mig a leginkább földmiveléssel foglalkozó népréteg elég nyugodt, másrészről a vezető férfiak között mindig csak a kisebb szám volt az, a mely védte a magyar alkotmányt és a függetlenséget az önkasznukat vagy legalább is kényelmüket tekintő nagy többséggel szemben. (Igaz ! Ugy van l balfelól.) Ha tehát valahol, nálunk van helye annak, hogy a kisebbség törekvéseit minél szélesebb alapon, minél nyomatékosabban, és pedig az egész vonalon, tehát a házszabályok keretében is megvédelmezzük. Közel 400 esztendős történelmi igazság az — és ezt az igazságot Aerenthal és Schönaich közös február 26-án, szerdán. 111 minisztereink csak néhány nappal ezelőtt is megerősítették — hogy Ausztria nemzetelnyomó törekvésétől és ezen törekvéseknek keresztülvitelére, fájdalom, mindig találkozó korcsmagyarok hazafiatlanságától és alkotmánytiprásától mindig jobban kell tartanunk, mint a belső viszályoktól, a nemzetiségiek, vagy mondjuk az idegen ajkúak sokszor hibás és jogosulatlan törekvéseitől. (Igaz ! ügy van ! balfelól.) Ennek a tételnek természetes konzekvencziája tehát az, hogy az egyedül minmagunktól függő Ausztriával szemben egyetlen alkotmánybiztositékunkat, a házszabályt érinteni ne engedjük. De ha elvi ok nem gátolná is a házszabályrevíziót, az uj választói törvény életbeléptetése előtt, vagy épen mielőtt annak tartalmáról csak derengő sejtelmünk is volna, (Igaz! Ugy van! balfelól.) a házszabályok revíziója gyakorlati szempontból sem engedhető meg, főleg mikor ezen revízió voltaképen való okául épen az uj választói törvényt hozzák föl. (Igaz! Ugy van! balfelól.) A szállongó hírekből megállapíthatónak látszik az is, hogy az uj választói törvény alapján bekövetkezhető parlamentáris rend még a mostaninál is hibásabb lesz. Megtörténhetik, nem mondom, hogy meg fog történni — sőt ha megtörténnék is, azt sem a belügyminiszter ur jóhiszeműségének, hanem felfogásának rovására imám — hogy az uj választói törvény alapján megejtendő választás még a multakénál is nagyobb embervásár, a presszió korbácsával összevert sokadalom és a korrupczió valóságos gyűjtőmedenczéjévé lenne, (ügy van! balfelól.) Ilyféle választói törvény megalkothatása czéljából csakugyan nem volna indokolt a házszabályok szigorítása. A még nem is sejtett ilyféle választói törvény kedvéért — az angol parlament jelmondatát használva — a sötétbe nem ugorhatunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) Ezt tőlünk joggal senki sem kívánhatja. Nagy György : Még az udvari tanácsosok sem. Babocsay Sándor: De ha valamely országgyűlés nem hivatott, ugy a mostani országgyűlés nem kompetens a házszabály revíziójára. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ennek a mostani, csak átmeneti országgyűlésnek meg volt és meg is van a maga pontosan meghatározott programmja. (Ugy van! balfelól.) Ebben a programmban pedig házszabályrevízió nincs, sőt ez a képviselőház nyilván revizióellenes jegyben született, (ügy van! ügy van! balfelól.) Ez a revizióellenes áramlat sodorta el gr. Tisza Istvánt és az ő kormányát. Gr. Tisza Istvánnak is a házszabályrevizió volt állandóan az ő vesszőparipája, pedig már az atyja megjósolta, hogy ez lesz az a paripa, mely őt le fogja dobni. Épen ebből a revizióellenes áramlatból emelkedett ki az a képviselőház, a melynek épen az volt az első teendője, hogy a Tisza-féle házszabályrevíziót összetörte, érvényen kivül helyezze, (ügy van! balfelöl.) Ez az átmeneti képviselőház tehát nemcsak hogy nem hivatott a revízió keresztülvitelére, de ennek a képviselőháznak az eredete, hogy ugy