Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

110 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. Lajos. (Ugy van! a baloldalon.) Kossuth Lajost, közbevetően mondva, azért tartom Bismarcknál nagyobb férfiúnak, mert mig Bismarckot a kitűnően szervezett rengeteg német hadsereg és Moltke nagy talentuma segítette, (Ugy van I balfel-öl.) de a kit utóvégre mégis a németek akkor még ifjú császára mint egy bábot összetört; addig Kossuth Lajos minden támogatástól megfosztva, lángeszével és vasakaratával meghódította Angliát, Amerikát, Itáliát, az egész művelt világot, életének vége pedig Bismarckéval homlokegyenest ellenkező volt, az egész világtörténelemben páratlan. Minél inkább nyomta a hontalanság és aggság súlya, bámulatos szelleme annál inkább emelkedett, sub pondere ereseit pálma, mint a pálma a súly alatt nő. Mig végre mint egy mindvégig emelkedő fényes meteor tűnt el. A múlt század ezen másik nagy államférfla pedig azt mondotta, hogy a politika az exigencziák tudománya, vagyis a politikában azt kell tenni, a mit a körülmények követelnek. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől : Kossuth Lajost meg lehet hallgatni !) Nagy György: Itt csak angol példát szabad felhozni ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Babocsay Sándor: Ez a kijelentés állásfoglalásnak látszik a szigorú következetességgel szemben. Pedig nem ugy van. Mind Bismarcknak az ökör konzekvensségéről szóló nyers mondása, ugy Kossuth Lajos emiitett bölcs kijelentése csak a falnak nekimenő makacssággal szemben állásfoglalás. Minden szép és jó tulajdon túlhajtva az erény karikatúrájává lesz. Omne nimium est vitium. Minden túlzás bűn. Bismarck és Kossuth csak a politikailag gyerekes makacsság és konoksággal szemben foglaltak állást, de ők, a mennyire nagy emberek voltak, ép annyira következetesek. Inkonzekvencziába sohasem estek. (Igaz I Ugy van! balfelől.) Életczéljukat mindig a legnagyobb következetességgel törekedtek megvalósítani. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Kossuth Lajosnak még halálakor friss Írásként megtalált, tehát a kilenczvenkét éves korában írott sorai igy szóltak (olvassa) : »Az óramutató nem szabályozza az időt, hanem csak jelzi. Az én nevem óramutató, jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell és a melynek neve Magyarország állami függetlensége. (Taps balfelől.) A ma már szokássá váló politikai szó : megnemtartás, elvfeladás, a Kossuth Lajos politikájában hajthatatlan ellenségre talál. En ennek a politikának vagyok a hive. (Éljenzés és taps.) Épen azért nem tudom helyeselni azt az eljárást, hogy nagyfontosságú politikai kérdésekben, csak pár hó múlva, teljesen ugyanazonos körülmények között, ellenkező álláspontra helyezkedjék akár egyes ember, akár egyes képviselő, főleg pedig egy egész párt. (Helyeslés balfelől.) Mióta a világ fennáll, az emberek sorsukat, jövőjüket mindig a vezető férfiak következetességére alapították, (Zaj.) nem pedig ingó-bingó nádszálakra. (Ugy van! balfelől.) Én egyáltalában semmi okot sem találtam arra, hogy még mint a pártkör tagja képviselőtársaimmal együtt elfoglalt erős álláspontomat elhagyjam, nem is hagyom azt el, épen azért a házszabályreviziót ellenzem. (Helyeslés.) De a következetesség szempontjától el is tekintve, épen a legcsekélyebb ok sincs arra, hogy most a házszabályokat módosítsuk, a kisebbség ellen szigorítsuk, sőt nyomós, — mondhatnám — megdönthetetlen érvek szólnak a mellett, hogy a mostani liberális házszabályoknak békét hagyjunk. (Halljuk! balfelől.) Ne hozza fel nekem senki érvül azt, hogy — ugy mondjam — a legparlamentárisabb államban, Angliában mily szigorúak a házszabályok. Igaz, hogy a mi alkotmányunk sokban hasonlít az angol alkotmányhoz, de állami helyzetünk homlokegyenest ellenkező. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Mezőfi Vilmos: Mi vazallusok vagyunk, az pedig szabad állam. Molnár Jenő: És az emberek gerincze ott nincsen kocsonyából. Babocsay Sándor: Közbevetően megjegyzem, hogy egy angol szálló ige Disraeli nyomán igy szól: Anglia nem szereti a koalicziókat. (Igaz I a baloldalon.) Anglia senkitől sem függ. Tőle azonban mind az öt földrész egyes tartományai függnek. A mint Wester mondja : Anglia övet készített a föld körül, a melyen az angol hatalom reggeli dobpergése egymást váltja fel a nap minden 24 órájában. Tőlünk azonban senkisem függ, sőt mi függünk közel négyszáz esztendeje egy állandóan ellenséges indulatú szomszédtól. (Ugy van! balfelől.) Ezen homlokegyenest ellenkező politikai helyzet tehát épen azt parancsolja, hogy ha Angliában szigorúak a házszabályok a kisebbséggel szemben, nálunk enyhéknek, a legenyhébbeknek kell lenniök. Bámulatos a mi nemzetünk históriája, mondhatom a paradaxonok, a látszólagos ellenmondások története. Nincs Európában állam, a mely oly idős alakulás lenne, mint a miénk : a több mint ezeréves Pannoniában ; holott épen ennek a földterületnek volt az államalakulás tekintetében az~a jellege, hogy egységes népfajokat huzamos ideig nem tűrt meg a hátán. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Csend legyen !) Muzsa Gyula: Ott az elnök. Ne tessék ordítani. Senki sem vágja ezt zsebre ! Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : A ki diskurálni akar, menjen ki. Muzsa Gyula: Akárhányszor hallottuk magától is a zajongást. Lengyel Zoltán: Nem vagyunk patikában. (Derültség.) Muzsa Gyula: Kár! Babocsay Sándor: Míg végre Árpád volt az a Nagy Sándor, a ki ezt a Bucefalust ugy meg-