Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

100 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. széről, micsoda figyelem nélkül, félvállról, milyen minősíthetetlen módon készülnek az ország alkotmányába és az alkotmány biztosítékaiba vágó ilyen óriási fontosságú dolgok. Hát itt van egy indítvány, czime nincsen, dátuma nincsen, azt mondja: beadja Nagy Emil. Ki ez a Nagy Emil? Irodafőnök, irnok vagy gyorsíró vagy képviselő? Kincs rá irva. (Nagy derültség.) Ennek az volna a módja, hogy ha itt valaki mégis csak a külső tekintélyre, a formákra is ad valamit, aláírná: beadja Nagy Emil, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Szolnok városi kerületének képviselője. (Derültség.) Günther Antal igazsägügyminiszíer: Ezt ugy is tudják! Eötvös Károly: Azt mondja az igazságügyminiszter, hogy ezt ugy is tudják. Hát figyelmeztetem az igazságügyminiszter urat, hogy 15 év múlva alig tudják kiásni az aktákból, hogy ki volt most az igazságügyminiszter. (Nagy derültség.) Hát ha már most akad egy olyan szerencsétlen ember, a ki a magyar alkotmány elpusztításának a történetét akarja kibuvárolni s elkezd búvárkodni és nagy akadémiai szemüvegekkel ráakad erre az okiratra, honnan tudja, hogy ezt ki adta be? (Derültség.) Keleté sincsen, czime sincsen, aláírása sincsen és azt sem tudja, hogy ezt képviselő adta be vagy mi jogon és miképen. Ez külső dolog, de nem tartom kicsi dolognak. Külső dolog az is például, hogy itt egy tökéletes negyedik-ötödik iskolásbeli diák penzumának a tudományával van az megcsinálva, olyan magyar nyelven, a melytől régen elszoktunk Budapesten, olyan magyar nyelven, a melyet a magyar irodalom szépprózája már nem ismer, olyan mondatfüzéssel, olyan lehetetlen szerkezettel, (Helyeslés a baloldalon.) a melynél a Dániel Gábor-féle javaslat is külömb volt. Pedig én azt gondoltam, hogy az már az ultimó, a mi magyar agyból és tollból kijöhet. És idelökik ezt ki közibünk. (Derültség.) Megpróbáltam hatszor elolvasni, nem értettem sem hatszor, sem egyszer. (Derültség.) Tegnap azután szerencsém volt a t. belügyminiszter úrral itt a folyosón érintkezni, akkor rávetettem a fejemet, hogy nem lehetne-e ezt megérteni valahogy. A következőt értettem meg egyelőre belőle. (Derültség.) Ez a dátum és aláirás nélküli valami, a mit mi — egy egész nagy ország törvényhozása — most itt tárgyalunk, a ház elnökének akkora jogokat ad, a mekkora^ Tibettől idáig a Dalai lámának sincsen. (Élénk derültség.) Azt mondja egyik pontja például, hogy sürgősségi kérelmet 150 képviselő, csak akkor nyújthat be, ha ahhoz az elnök is hozzájárul. Mit jelent ez, hogy 150 képviselő is csak akkor kérhessen valamit, ha az elnök hozzájárul? Hátha 150 jó magyar hazafi találkoznék még valaha valamikor ebben a házban és a nemzet érdekében akarna valamit kívánni, az elnök erre azt mondhatja, hogy nem járulok hozzá ? (Mlenmondások.) Méltóztassék csak az első sort megnézni. (Derültség.) Azt mondja: a ház a sürgős tárgyalást és a tanácskozási idő meghosszabbítását csak az elnök indítványára rendelheti el. Tehát az a 150 képviselő hiába kéri; még akkor sem rendeli el, ha az egész ház akarja; csak akkor, ha az elnök is indítványozza. Ha az elnök megköti magát, hogy nem indítványozza, hiába lenne akármilyen rettentő szüksége ennek a nemzetnek arra, hogy a sürgősség rögtön keresztülmenjen: az el nem rendelhető, ha az elnök nem járul hozzá. Pedig volt ám ilyen szükség. Emlékeztetem a t. belügyminiszter urat 1848 nyarára, a mikor oláhok, szerbek ölték, pusztították a magyart; Horvátországban készítették Magyarország ellen a császári és királyi orvtámadást, mikor minden nap, a mely elmúlt volna, ezer meg ezer magyar életét vette volna el: a sürgősséget akkor meg kellett adni. Most azonban hiába kéri 150 képviselő is, ha az elnök nem járul hozzá, nincs! (Ugy van! a szélsobaloldalon. Felkiáltások balfelöl : Ebből az következnék, hogy szigorítani kell a házszabályokat! Zaj.) Köszönöm ezt a logikát. Tehát 150 képviselőnek, sem az egész országgyűlésnek nincs joga, ha az elnök hozzá nem járul! Tessék csak elolvasni. Különben az a szerencséje annak a javaslatnak, hogy nem olvassa el senki, (Derültség.) mert ha önök, a többség tagjai elolvasták volna, mint a hogy én megkisérlettem, (Derültség.) nem pártolnák azt sem most, sem később. (Zaj.) Ez egy olyan kesze-kuszaság, olyan lehetetlenség, minden alkotmánynak, jognak, politikai tisztességnek olyan összegázolása, a milyenről Dániel Gábor indítványából sem lehet fogalmunk. (Derültség. Zaj.) Ugyanezeket a jogokat biztosítja az elnök részére a tanácskozási időnek 16 órára való kiterjesztése dolgában. Az is csak akkor rendelhető el, ha az elnök hozzájárul. Ebben, azt mondhatnám, van még egy kis szerencse. De várjuk meg a végét. Azt mondja: csujrán az elnök engedheti meg a napirend előtti felszólalást és a sürgős interpellácziót, de ugyanő meg is tagadhatja; a ház e kérdésben ezen javaslat szerint csak a napirend leőrletése után dönthet. T. i. a napirend előtti felszólalás dolgában csak a napirend kimerítése után dönthet. (Derültség.) Nagy György : Gyönyörű észszerüség! {Zaj.) Eötvös Károly: Hát ez a javaslat akkor üt patkót a lóra, a mikor már megdöglött. (Zajos derültség.) És a sürgős interpellácziót is csak a napirend befejezte és a napirend feletti tanácskozásra szánt idő bevégzése után lehet megtenni. (Zaj.) Nagyon kíváncsi lettem volna, ha a t. belügyminiszter ur ennek az időnek a sta-