Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

22'8. országos-ülés 1908 február 25-én, kedden. 99 ily rettenetes mértékben való növelésével szemben •a nemzet erejét és jogait is növeljük. E mellett vagyok én ma is, e mellett leszek ezentúl is. • Igaz, fájdalmasan konstatálom, hogy az akkori függetlenségi párt vezetői, nem az egész párt, hanem a vezetői, minden negyedévben egyszer paktáltak a kormánynyal. (Derültség.) Nem tegy. kormánynyaí, hanem ahány kormány; csak volt. Olyan kormány nem jöhetett a világra, hogy azok vele ne paktáltak volna. (Derültség.) Széll Kálmánnal, Héderváryval, újra Héderváryval, újra Tisza Istvánnal, azután — ki is jött Tisza István után? (Zajos derültség. FelkiáliásoJc: Fejérváry!) A Fejérváry-kormánynyal már nem maga a függetlenségi párt paktált, hanem az összes nemzeti elemek paktáltak és átvették Krístóffy programmját. Ezzel is jöjjünk már tisztába. Mert, t. belügyminiszter ur, ismét szíves figyelmébe, ajánlom, mikor az obstrukczióról van szó, tessék meggondolni, micsoda nemzetelleni merényletek kényszeritik arra a jó, az igazi hazafiakat, hogy egy.kicsit nagyobb tűzzel, egy kicsit nagyobb haraggal — hogy ugy mondjam — álljanak a nemzeti jogok védelmére. A t. belügyminiszter ur, — csak most mellékesen jut eszembe, hiszen roppant gazdag volt a beszéde, nagyon sok tárgyat ölelt fel, nagyon sok érdekes, habár nem teljes argumentumot hozott fel az állításai mellett, — de egyik szavában azt mondta, hogy nemzeti reformok nélkül, tegyük azt fel. higyjük azt el józan észszel, ez a kormány létszámemelést nem fog javasolni. Hát, t. belügyminiszter ur. azt mondom én, a mit a Széli-kabinetnek mondtam 1903. tavaszán, hogy akármit igér a honvédelmi minisztere vagy a miniszterelnöke annak a kabinetnek, de .a mi a nemzet javára látszik lenni vívmányként, nem lesz abból semmi, az a kabinet régen meghal, régen eltemetjük, régen fel is támad, (Derültség.) de a mi nemzet javára szóló igéretét illeti, abból nem lesz semmi. Ezt mondom a t. belügyminiszter urnak is most, hogy az is elcséjjelt igazság ám, hogy mikor valami kegyetlen, istentelen javaslatot keresztül akarnak itt a házban kergetni, akkor mindig előallanak és józan eszünkre appellálnak, hogy higyjük azt, hogy nemzeti reformok nélkül' nem fognak előjönni Ilyen létszámemeléssel. Elő fognak jönni, ha a.t. belügyminiszter ur nem, a másik t. belügyminiszter ur, de elő fognak jönni. (Ugy van! Úgy van! bal felől) Nagy György: Azért kell a revizió! ." Eötvös Károly: De addig, mig önök ülnek azon a helyen és addig, mig Bécs vagy az udvar, vagy a Habsburgok napról-napra nyugodt lelkiismerettel győződnek meg arról, hogy önök részéről pedig a magyar nemzet igaz jogainak és igaz törekvéseinek komoly képviseletét nem- várhatják, (Zaj és mozgás.) addig -semmiféle nemzeti engedményről itt- szó' .sem •lehet. --.— - .-:,-.;.-. ..:'.- :..-.....'.'.-. ' .' .Hogy milyenek lehetnek azok a nemzeti engedmények, azon nem töröm a fejemet, tudom, hogy semilyenek sem lesznek. (Derültség.) De a t. kabinetnek már módjában lett volna, sőt feladata lett volna a Bécsben a Eeichsrathban meg az osztrák delegáczióban elhangzott igen komoly és illetékes nyilatkozatok után némileg tájékoztatni bennünket, hogy miféle reformokról meg nemzeti vívmányokról lehet itt szó. De a kabinet nem tartja ezt szükségesnek. A t. belügyminiszter ur nem tartja szükségesnek a választási törvény dolgairól tájékoztatni bennünket. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Majd fogom. Eötvös Károly : Hát ha ugy szereti az angol példát, tud-e az angol parlament ifjabb időbeni történetéből valamit, hogy olyan nagy kérdésben, a milyen nálunk a választói jog ilyen reformjának kérdése, a kormánynak titkolódzása, a belügyminiszter ur suttogása mellett (ügy van! Ugy van! balfelöl.) . : . Nagy György: Titokban csinálni ilyen reformot járja? Eötvös Károly : . . . hogy a miniszterek elbújtak volna holmi sötét zugolyokba és egyszerre csak meglepetéssel álltak volna a parlament elé és azt mondták volna: vagy térdetfejet hajtotok gazemberek, vagy én elmegyek, a helyemről? Tud-e erre példát? Kern az az angol gyakorlat, hogy mikor nagy reformról van szó, nem is akkoráról, mint ez, sokkal kisebbről, akkor jó eleve száz és száz .beszéddel az illetékes miniszter tájékoztatja róla a közönséget és a sajtóban is tárgyalják a kérdést. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mikor készen van! Kovács Ernő: De ott megvan a megfelelő házszabály! Eötvös Károly: Hát t. képviselőtársam azt hiszi, hogy ez megfelelő házszabály? (Derültség.) Legyen kegyes megengedni a t. képviselőház, hogy egy kicsit részletezzem, hogy mi ez a házszabály. (Halljuk! Sálijuk!) Csak egy kicsit, mert nincs idő! (Derültség.) A t. belügyminiszter ur beszédjére még rátérek. Csak, minthogy ezt a nem tudom mit, nem indokolta senki, még a belügyminiszter ur sem ma, Nagy Emil se, nem is tudom hogy ki ez a Nagy Emil . . . (Nagy derültség. Felkiáltások a baloldalon : Ott ül!) Hát nem üres elmésség akar- ez lenni. t. ház, hogy nem tudom, ki ez a Nagy Emil, mert ez az irás sem tudja., a belügyminiszter ur sem tudja, senki sem tudja. (Derültség.) Csak fel akarom hozni annak a példájára, hogy milyen léha módon készül, itt minden, nemcsak | äi miniszterek részéről, hanem a. képviselők ré13*