Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

96 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. Erre azután gróf Ráday Gedeon az országgyűlésen csakugyan nem foglalt helyet, de követtársa jelentette a dolgot az országgyűlésnek és erre nem Lengyel Zoltán t. barátom, hanem Deák Ferencz mondta azt, hogy ha az országgyűlés azt eltűri (Halljuk I), hogy a király nevében a kanczellár vagy akár maga a király azt mondhassa: én ezt elfogadom követnek, amazt meg nem, akkor inkább tépjük össze a mandátumunkat és menjünk haza . szégyennel, gyalázattal, de a nemzet becsületét ilyen alkotmányra, ilyen országgyűlésre ne bizzuk. De ez a beszéd nem sokat ért volna, ez nem is lett volna magában véve obstrukczió, hanem, a király akkor is katonát, nagy ujoncz-kontingencziát követelt; a királyi propoziczióban az volt a fődolog, — akkor a kormányelőterjesztések, a mint a t. belügyminiszter ur igen jól tudja, királyi projtozicziók néven szerepeltek — és Deák Ferencz azt mondta: Nem adunk egy katonát se, ... . Nagy György: Helyes! Eötvös Károly: . . . mig a nemzet ellen elkövetett súlyos sértés nem orvosoltatik. így kezdte Deák Ferencz az obstrukcziót és higyje el a t. belügyminiszter ur, hogy a midőn mi valamikor elhatározzuk magunkat az obstrukczióra — a mire én különösen sohasem határoztam el magam, és határozottan ellenzem és utálom az obstrukcziónak u. n. technikai nemét, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) de ha az ón barátaim csinálják, nem kárhoztatom, (Derültség.) — midőn ez a nemzet valamikor obstrukczióra határozta el magát, vagy midőn a parlamentnek azon oldala vagy pártja, a melyhez én is tartozom, erre szánta rá magát, mindig hasonló, a nemzet ellen elkövetett durva és istentelen sértés alkalmával határozta erre rá magát. (Ugy van! a baloldalon.) Ámde, a mikor önök az obstrukczióról beszélnek, miért hallgatnak örökké azokról az okokról, a melyek azt szinte előidézik (Ugy van! a baloldalon.) és a melyek, ha fenn nem forognának, obstrukczióra e házban sohase gondolt volna senki? (Ugy van! a baloldalon! FóíkiáltásoJc Chlopi! Soha!) »A szólásszabadság kérdésében« ez volt annak az obstrukcziónak neve, a melyet Deák Ferencz akkor kezdeményezett, a szólásszabadságnak irtózatos megsértése forgott akkor szőnyegen. Ezért volt "Wesselényi Miklós br. börtönben, s hasonló természetű ok miatt volt börtönben Kossuth Lajos is. Hol van a kereskedelemügyi miniszter ur? Szeretném egy kissé emlékezetébe hozni ezen dolgokat. (Mozgás és derültség.) Az u. n. országgyűlési ifjak hasonló természetű okok miatt voltak börtönben, a kik közül az óriási reményekkel körülövezett, szép tehetségű ifjú Lovassy meg is őrült a börtönében. Azt mondta Deák Ferencz, hogy ha a nemzet ellen ilyen durva és veszedelmes sértéseket követett el a kormány; ha a kormány még azt is czenzurával határozza meg, hogy ki lehessen képviselő és a vármegyének megválasztott képviselőit kizárhatja az országgyűlésből, akkor Deák Ferencz nem ad katonát soha egyet sem! Ez volt az ok és az volt a czél, hogy barátja, br. Wesselényi Miklós és a többi elitéltek, a kik a szólásszabadság megsértésével rokon módon a börtönben ültek, kiszabadittassanak; mig azok szabadságukat visszanyerik, addig ő katonát nem ad. Ez volt az első obstrukczió az én tudomásom szerint a magyar országgyűléseken. Deák Ferencz elérte czélját. Április közepére br. Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos, valamint az országgyűlési ifjak szabadon bocsáttattak. Ráday Gedeon paktumot csinált az akkori koaliczióval, (Derültség Miféléi.) hogy a koalicziónak valami szivességet tegyen és az összeütközésnek személyére vonatkozó okát megszüntesse, lemondott követi mandátumáról. Eleget kárhoztatták érte, és méltán és alaposan. (Ugy van! balfelöl.) Azonban Deák Ferencz terve sikerült és a mikor ez sikerült, akkor a nemzet szokott lojalitásával megadta a szükséges ujonczlétszámot. Szász József: Széll Kálmán is megadja! (Mozgás jobbfelöl.) Eötvös Károly: T. belügyminiszter ur, még egy obstrukczióról tudok, de az furcsa. Azt se az angol, se a franczia, se az olasz, se a többi parlament sohasem követte. Midőn a legelső közösügyeket, »mixta negotia« czim alatt az 1580 iki országgyűlésen bemutatták, az ország rendéi azt mondták, hogy ők semmiféle közösügyeket, habár mixta negotiának vannak is nevezve, nem fogadnak el. Azonban a királynak valami atyafia, a ki királyi biztos volt az országgyűlés vezetésénél, (Derültség.) azt követelte az országgyűléstől, hogy azokat a közös ügyeket el kell fogadni. Osztrák közösügyek, habsburgi közösügyek, — el lehet képzelni, ha most olyanok, amilyenek, milyenek voltak ezelőtt 300 esztendővel? Este az ország rendéi, a vármegyék, városok választott követei stb,, szóval az országgyűlés tagjai összebeszéltek, ha olyan nagyon követelik Bécsből azokat a közösügyeket, — Fraknói országgyűlési gyűjteményében le van irva az egész — akkor beszéljen 0 felségének az atyafia, a kivel akar, ők pedig hajnalban szépen lóra ültek és hazamentek mind ós másnap egy követet sem találtak ott, nem volt országgyűlés. Ezt az obstrukcziót én a legjobbnak tartanám ma is (Derültség.) oly javaslatokkal, oly delegácziókkal, oly politikával szemben, a melyet önök űznek másfél év óta ebben az országban, a nagy nemzeti vagy nem tudom miféle / névvel illetett rendszer és a kormány alatt. Én azt szeretném, ha képviselőtársaim reggelre felkerekednének és itt hagynák önöket ezeken a padokon. Azután 1839-től kezdve tudtommal nem