Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

375. országos ülés 1908 volt obstrukczió, mindössze kettő és pedig az egyik 1872 februárjában folyt, a másik folyt 1898 késő ősze vagy tél eleje óta 1899 január, februárban. Az első tárgytalan, nem is volt jelentékeny dolog. Az egykori balközép kezdte és sikerült sziréni bangókon az akkori szélsőbaloldalt is az obstrukczióba belevonni. Folytak itt a bázban, nem ebben, hanem a másikban, a nappali és éjjeli tanácskozások, megvolt már akkor is a 16 órás ülés. Egy hang (balfelől): Na lám ! (Derültség.) Eötvös Károly : Megvoltak ám akkor a 16 órás ülések, úgy folytatták a tágyalásokat az országgyűlésen 16 óra alatt, hogy pl. az egykori követtársunk Dőry János egy szerb dalt, Polit Mihály képviselőtársamnak valami rokondalát, a mely a magyarság elleni gunydal volt a szerb atyafiaknál, el kezdte énekelni. Az elnök nem fogta olyan szigorúan fel a dolgot, mint most, de annyit mégis megtett Somsich Pál, hogy rácsengetett Dőry János képviselőtársunkra és azt mondotta, hogy ő abban a véleményben van, hogy a magyar országgyűlés mégsem arra való, hogy szerb népdalokat adjanak benne elő. Szigorúbb rendszabályokat nem alkalmazott, de ez is elégséges volt. Sok humor volt abban az obstrukczióban, de haszna semmi sem lett, mert a mi ellen az akkori balközép azt kezdeményezte, abba a következő országgyűlésen a balközép egész seregével belement. Hanem volt egy technikai obstrukczió 1898. óv végén és 1899 elején a Bánffy-kabinet ellen. (Halljuk! Halljuk!) Azt az obstrukcziót a boldogult nemzeti párt szőtte, fonta, kezdeményezte, (Halljuk! Halljuk!) és sikerült abba az obstrukczióba még az akkori szélsőbal vezetőit is belevinni és a párt nagy részét ugy, hogy a legvadabb kálvinista tagjai is összecsókolóztak abban az obstrukczióban Molnár János apát úrral. (Zajos derültség. Halljuk!) Akkor láttam életemben az első technikai obstrukcziót. Őszintén mondom, megundorodtam tőle. (Derültség.) A hogy az ment hétről-hétre, naprólnapra, hónapról-hónapra, a milyen munka az volt, a régi vármegyék az olyan munkát még a vályogvető^ czigányokra sem bizták volna. (Derültség.) És pedig az u. n. nemzeti párt, a néppárt (Halljuk!) és a függetlenségi párt nagy része vitte azt a munkát. Mi lett a haszna? Semmi. Az eredménye? Szomorú. Ma is nyögünk alatta. A t. belügyminiszter ur belügyminisztersége is csak ugy volt lehető, hogy az akkori nagy tévedést a parlament elkövette. Nekem szomorú tapasztalásom van ebben. De én több obstrukcziót, a mely megérdemli ezt a nevet, nem láttam. Ott volt a véderő-vita. Miért? Mert az akkori Tisza Kálmán kormány javaslatának KÉPVH, NAPLÓ. 1906—1911. XVI. KÖTET, február 25-en, kedden. 07 14. §-ában — és ennek félretételében nagy érdeme volt épen a t. belügyminiszter édesapjának — az ujonczmegajánlási jogot akarta megcsorbitani, meggyöngíteni és elhalaványitani. (Igás!) A javaslat 25. §-ában pedig a hosszabb szolgálati idő kényszere alatt magyar művelt ifjakat akart germanizálni és a német nyelvet kényszerrel akarta rájuk erőltetni. De nem volt obstrukczió, t. miniszter ur. Az sem volt obstrukczió. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is volt. Eötvös Károly: De komoly, kegyetlen vita volt, a mely tartott egy évig, mindaddig, a mig erős elszántsággal és összebeszéléssel, mi, mint az ellenzék férfiai, ugy a 48-as és függetlenségi párt, mint a nemzeti párt részéről mindaddig, a mig Tisza István kormányát nem tudtuk megbuktatni, soha egy napig nem engedtük szünetelni a vitát. De nem volt technikai obstrukczió, és nem volt obstrukeziós szándék. A nemzet ellen súlyos sértést, Magyarország alkotmánya ellen nagy merényletet követtek el, ezzel szemben küzdöttünk. Mi más kötelességünk lett volna, mi más jog, mi más orvosszer lett volna a fenyegető veszedelem elhárítására, mint azt a kormányt elsöpörni a helyéről? De nemcsak a mi kötelességünk volt ám, nemcsak az ellenzéké elsősorban, hanem elsősorban a többségnek kötelessége volt. Bs ezt a szót, ezt az intő kérést akarom intézni önökhöz, ámbár azt sem tudom, hogy a többség hol van. Még nem vagyok tájékozódva ebben a parlamentben. (Derültség. Felkiáltások: Bitkán jár közénk! Jöjjön gyakrabban!) Epén arra akarom figyelmeztetni a t. többséget és kérni, hogy ennek az országnak alkotmánya és alkotmányának biztosítékai nemcsak a mieink, árva 15 — 20 ellenzéki férfiúé, hanem az alkotmány és annak minden biztositéka az önök javára és az ország javára sokkal jobban van, mint a mi javunkra. Mert önök nemcsak a munkát, a melyet az az önök vállára rak ugy, mint a mi vállainkra, nemcsak azt a munkát viselik, de a munka édes dijaként hatalmat is gyakorolhatnak és élvezhetnek, a mit mi nem tehetünk és nem is akarunk tenni. (Igaz! a baloldalon.) Hozzáteszem, hogy megoltalmazni az alkotmány biztosítékait önöknek legalább is akkora joguk és kötelességük, mint nekünk és bizony az akkori többségnek is kötelessége lett volna. Nem tette. De tette az akkori ellenzék és kisebbség. Attól a rendszertől, Istennek legyen hála, megszabadultunk. Azt hittük, hogy végkép. Dehogy végkép. Utána jött egy pár kormány, amelyekkel szemben az ellenzék is enyhébben viselkedett, de már a következő kormány be akarta hozni az államosítást. Tartottunk egy 13