Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

90 2/39. országos ülés 1908 január 18-án, szombaíon. nekünk egy esetleges nemzetiségi obstrukczióval szemben biztosítani kell magunkat, hogy körül kell bástyázni az alkotmányt. Mit akar Magyarország körülbástyázni ? A nyomorúságot akarja körülbástyázni ? Ezt az állapotot akarja évtizedeken keresztül tovább íentartani ? Mert t. uraim, ezt az állapotot nem lehet tovább íentartani. (Helyeslés a nemzetiségek padjain.) Farkasházy Zsigmond: Le vannak kenyerezve ! Majd beszélünk a fegyvertársaságról! (Zaj.) Molnár Jenő : Engedelmet kérek, azt mondja a többség és a kormány, a mely az obstrakcziónak köszöni lételét, hogy az obstrakcziónak annak idején erkölcsi háttere volt, a nemzet a háta mögött volt, és hogy nem lehet olyan obstrukczió Magyarországon, a melynek a háta mögött nincs a nemzet. Hát miért félnek egy esetleges obstrukcziótól, a mely a választási törvény ellen szól ? Hiszen lehetetlen egy olyan obstrakcziónak itten a házban dúlnia, a melynek háta mögött nem áll a nemzet; ha pedig háta mögött áll a nemzet, akkor történjék mit a nemzet akar. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) A horvátok obstrukcziója. azt mondják, a legközelebbi példa ; ime, a horvátok megakadályozhatták azt, hogy a közgazdasági javaslatok kellő időben törvényerőre emeltessenek és kénytelen volt a kormány azokat egyszakaszos törvénybe foglalni akarata ellenére; a salus reipublicaet, az államnak legfőbb szükségét tartva szem előtt, kénytelen volt — nem szivesen tette — ezen, a saját maga szerint is nem teljesen alkotmányos eszközhöz folyamodni, a horvátok obstrukcziója miatt. Hát képzelhetik-e önök azt, hogy ha nem kvótaemelésről lett volna szó, nem erről a rossz kiegyezésről, hogy akkor dúlhatott volna itt a horvát obstrukczió ? Talán csak nem képzelik önök, hogy én és mások, vagy bárki is közülünk, és önök közül a vérét ontaná a kvóta emelésért ? Ugy-e nem, t. képviselőház ? (Derültség.) Igen, ha egy a nemzet érdekében való törvényt, hoztak volna ide, — a minőket az előbb volt szerencsém emlitcni — mondjuk, a létminimum vagy egy helyes adóreform kérdésében, akkor megméltóztattak volna győződni arról, hogy azt a javaslatot nem obstruáltuk volna. Emődy József: A létminimumról szóló törvényjavaslat is be van nyújtva ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: T. képviselőház! Apponyi Albert t. miniszter ur a múltkor azzal indokolta a »lejtő« szót, hogy nem igaz, a mit a kormány ellenesei mondanak, hogy a lejtőn lefelé haladnak, mert hiszen épen ellenkezőleg, felfelé haladnak a lejtőn. (Zaj.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, a lejtőn felfelé haladni nem lehet. A lejtő csak egy irányt mutat, azt az irányt, a melyik a völgy felé vezet ; azt az irányt azonban, a mely a csúcsra visz: meredeknek hívják. (Derültség.) Tessék a többségnek arra a meredekre lépni, a melynek végpontjában az ország önállósága és függetlensége áll, ezt a meredeket tessék megmászni és ne lefelé törni, a völgybe, a hol ma is vagyunk. Szokoly Tamás : Titeket akarunk kiemelni! Molnár Jenő: Minket ? Hát, t. képviselő ur, méltóztassék elhinni, hogy sokkal kényelmesebb a többséget támogatni, mint itt a képviselőházban üres padok előtt beszélni. (Zaj.) Baloghy Ernő': Ez nem igaz ! Nehezebb, sokkal nehezebb ! (Zaj.) Sem nem előnyösebb, sem nem könnyebb! Molnár Jenő: Hát, t. képviselőház... Nagy György : Épen azért meg kell becsülni! (Zaj.) Elnök (csenget) : Nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy legalább saját elvtársukat ne zavarják. (Elénk derültség.) Molnár Jenő: T. képviselőház! Visszatérek az ujonozjavaslatokhoz. (Halljuk .'Halljuk !) Annak idején a függetlenségi párt összes szónokai azt mondták — és ezt erősen hangoztatták — hogy ezeknek az állapotoknak egyszer már végét kell vetni. A magyar hadseregbe, a mennyire csak lehet, be kell vinni azt a szellemet, a mely szükséges ahhoz, hogy egy hadsereg kritikus időkben a helyét megállja. Szorították a kormányokat a katonai intézmények felállítására, szorították arra, hogy a hadtesteket lehetőleg ugy oszszák fel, hogy ne legyen kénytelen a Magyarországon sorozott legénység nagy része külföldön, az ország határain kivül szolgálni, és kérték, hogy a magyar hadsereg önállósága némi részben kidomborittassék. Feladatává tették a hadi kormányzatnak, hogy a territoriális beosztás legalább azt tüntesse ki és mutassa meg, hogy Magyarország mint önálló, külön ország számíttatik a hadsereg tekintetében is. Hiába volt minden sürgetés. Én annak idején megmutattam, hogy az osztrák czentralizáczió, a mely mindenüvé kitárja karmait, nagyon természetesen nem enged a hadsereg tekintetében sem. Felosztja Ausztria-Magyarországot hadtestekre s ezzel a beosztással összezavarja a területeket. Nevezetesen nem sorolja fel külön-külön az Ausztriában és Magyarországon lévő hadtesteket, hanem azt mondja, hogy a 2. hadtest Brünnben és Wienben van, a harmadik hadtest Karinthiában, a 4. Budapesten, a 7. Temesváron, a 12. pedig Erdélyben. (Mozgás.) Vájjon nem volna-e jó és nem volna-e czélszerü, ha Magyarország állami önállóságának kidomboritása érdekében az Ausztriában, Dalmácziában és Boszniában lévő hadtestek egymásután következő számokat kapnának, mondjuk 1—7-ig, a Magyarországon lévő hadtestek pedig az azon túl 12-ig terjedő számokat. Ebben csak semmi sincs, t. ház és ezt a csekélységet sem tudtuk éveken keresztül kivinni. Ez a tendenezia, a mely a legcsekélyebb kérdésben mutatkozik, vezeti 40 esztendő óta ezt a közös kormányt. Mi azt hittük, hogy, midőn a nemzeti kormány fog majd kormányra kerülni, legalább ilyen külsőségek tekin-