Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. \n tétében lényeges változások fognak beállani, azonban nem állt be semmiféle változás, még azok a változások sem, a melyek pedig a paktumra, azt hiszem, semmiképen sem tartoznak, igy nevezetesen csekélyebb dolgokat, mint a minők p. o. a kires Gotterhalte, sem tudjuk még kiküszöbölni. A zászló tekintetében (Halljuk ! Halljuk!) a legcsekélyebb módosítást sem tudjuk kieszközölni, sőt előre veti árnyékát annak lehetősége, hogy inkább eltüntetik a zászlót, csak hogy ne kelljen nekünk nemzeti szinü zászlót adniok. Hát ezek azok a dolgok, a melyek némaságra kárhoztatják a nagy 48-as pártat, a melynek tagjai, a hazafiak legjobbjai, idekerülvén a házba, jóhiszeműen támogatják a kormányt ? Egy ilyen többséggel nemcsak a kvótaemelést lehet keresztülvinni ; az ilyen többséggel mindent meg lehet csinálni az ország üdvére, csak azok, a kik a kormány élén állanak, ne arra használják fel ezt a többséget, hogy a bécsi akaratot hajtsák végre, hanem használják fel arra, a mire ők magukat fel is akarják használtatni. (Helyeslés balfelöl.) Mert mi a különbség a mostani kormány és a régi kormány közt 1 Az, hogy Tiszának parancsoltak Bécsből, a mostani kormánynak pedig kihasználják a jóhiszeműségét s azok nagy részének, a kik még a gyakorlati kormányzásban részt nem vettek és a bécsi udvari mosolyokat nem ismerik, jóhiszeműségüket felhasználva, elszédítik és az ő becsületes, igaz, hazafiúi lelkeikkel, ime, azt a helyzetet állítják elénk, a melyben most vagyunk. Nagyon kérem a mostani többséget, (Halljuk !) hogy gondoljon vissza arra, hogy nemcsak azt a szót kell ám megtartani, a melyet a császárnak adtunk, hanem azt a szót is, a melyet a népnek adtunk. A császár önöket egyenkint nem is ismeri, azt sem tudja, hogy kicsodák önök és igy szinte önkéntelenül taszítják önöket arra a lejtőre, mig a néppel, a melynek mindent megfogadtak az ő legjobbhiszemüségében, ha jót cselekszenek, az meg fogja teremni gyümölcseit. íme, itt van, hol tartanak ma ? A házszabályreviziónál. Tehát annál a házszabályreviziónál, a melyet emlegettünk akkor, midőn figjrelmeztettük a kormányt, hogy ne emelje fel a kvótát, mert ez egy lejtő a nemzet jogainak feladása felé. íme, itt az a lejtő; nem meredek ez, t. képviselőház, hanem lejtő, a melyen megállás nincs, mert a bécsi kéz, ha látja, hogy nincs ellenállás, annál jobban nyomja a magyar parlamentet és annál jobban fogja nyomni a magyar nemzetet. Ha önök most ismét talpra nem állanak, t. ház és teljes erejükből vissza nem lökik azt a házszabályreviziót, ugy legyenek nyugodtan, jönni fog annak befejezése, a mely még, magam sem tudom, hogy mennyire, de olyan messzire fog vezetni, a mit, meg vagyok róla győződve, önök maguk sem akarnak. (Halljuk I Halljuk !) Azt kérdezem én, hogy ha önök azt a házszabályreviziót megcsinálják . . . (Halljuk! Mozgás balfelől. Egy hang balfelől: Meg! Meg!) Nagy György; Elég szomorú dolog lesz az! Simkó József: Nem lesz szomorú ! A mi üdvös dolog, azt csináljuk ! (Mozgás és derültség a báloldalon.) Farkasházy Zsigmond : Simkó a többség esze ! Molnár Jenő". Azt a házszabályreviziót, t. ház, önök jóhiszemüleg megcsinálják és a választási törvényt nem fogják tudni megcsinálni ; a házszabályrevizió után nem mindjárt jön ám a választási törvény ; ne gondolják, hogy majd ilyen törvényjavaslatok jönnek; még azt sem tudom, hogy nem jön-e létszámemelés. (Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter tagadólag int.) Nagy György: Mi bizunk a honvédelmi miniszter ur jóindulatában, de mégis megcsinálják Bécsből! Molnár Jenő: Ezelőtt nyolez hónappal ez ellen is tiltakoztak ; a miniszter ur csak az ellen tiltakozhatnék ma, hogy vagy két hónap múlva még nincsen napirenden, de hogy nyolez hónap múlva nem fogja-e a t. miniszter ur napirendre hozni, azt nem tudhatja. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Igen, arra is vállalom a személyes felelősséget, hogy nyolez hónap múlva sem jön! Molnár Jenő: Tehát én ismételten figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy az alatt az örv alatt, hogy önök biztosítani akarják az általános szavazati jogot, a házszabályreviziót elfogadni nem lehet, mert ha a házszabályreviziót elfogadjuk, akkor ennek a képviselőháznak egész többségét félre lehet tenni, mert hiszen a kormány a mit akar vagy változatlanul elfogadtatja azzal a többséggel, vagy, a mint nem fogadja el azt a többség, akkor már miniszterválság van, veszélyben van a haza, ugy hogy egy erkölcsi kényszer mindig rajta van a többségen, hogy változatlanul el kell mindent fogadnia. Parlamenti diszkussziónak helye nem lesz és a kormány azon javaslatokon, a melyeket beterjeszt, a legcsekélyebb változtatást sem tűri el. Már ma is ilyen állaj)otok vannak ; hát még milyenek lesznek az állapotok, ha nem ez a kormány fog ülni a kormányon, a mely az önök bizalmát birja, hanem egy oly kormánj^, a mely majd a mindenkori bécsi akarat végrehajtó eszköze lesz. Minden egyes alkalommal, a mikor csak módomban állt, felemeltem tiltakozó szavamat az ellen, a mit az országra üdvösnek és jónak nem tartottam. Tavaly még kötött bennünket a paktum, de miután most a paktumot, a mint látjuk, Bécsben megszegik, minket semmi néven nevezendő kötelezettség nem köt, mi elmondhatjuk a magunk véleményét és mindent el fogunk követni, hogy a mely javaslatokat mi a függetlenségi és 48-as párt érdekében állónak nem tartunk, sem az országra jónak nem tartunk, minden erőnkkel meg fogjuk akadályozni annak létrehozatalát. Hiába fogiák mondani, hogy elenyésző kisebbség vagyunk, hiszen be van már bizonyítva, hogy nem a többség képviseü mindig a nemzet igaz akaratát.Harminczöt éven keresztül egyebet sem prédikáltunk, mint hogy hiába van a szabadelvű többség, nem minik'*