Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

§8 2o9. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. nyújtott törvényjavaslat (írom. 688, 709) tárgya­lásának folytatása. Ki következik ? Csizmazia Endre Jegyző: Molnár Jenő? Molnár Jenő: T. ház ! Az 1903. évi véderő­vita alkalmával az akkori vezérszónok a jobb­oldalra mutatva, igy kezdte beszédét: XIV. Lajos Vendome herczeggel elment parkjába, mely park­ban azelőtt egy szélmalom állott és akkor gyö­nyörű palota épült. Azt mondta a herczegnek : Nézd herczeg, itt ezelőtt egy malom állott s ime most milyen szép csendesség uralkodik. A szónok ezt akkor arra applikálta, hogy a jobboldal, mely az akkori obstrukczióban részt nem vett, azt hitte, hogy csendesség van, minden elaludt és a kormány tehet, a mit akar. Ezt applikálom én is arra a körülményre, hogy én kénytelen vagyok feláll ani az ujonczj avaslatok ellen, daczára annak, hogy magam is részt vettem a koaliczióban és magam is meg választattam azzal, hogy a koaliczió­ban részt fogok venni és a kormányt támogatni fogom. (Igaz 1 Ugy van I balfelől.) Indokolnom kell tehát, mi az oka annak, hogy én ennek daczára kénytelen vagyok most a szőnyegen lévő törvény­javaslat ellen beszélni.. (Halljuk I Halljuk! bal­felől.) Még azok sem fogadhatják el ezt a törvény­javaslatot, kik a 67-es alapon állanak, (Igaz! ügy van ! balfelől.) mert még ma is ex-lex uralkodik a katonai törvény terén. Nagy György: Siralmas ex-lex. Molnár Jenő : Az 1889 : VI. t.-cz. azt mondja, hogy 10 évről 10 évre kell megállapítani az ujoncz­jutalékot. Az azelőtti években a kormányok min­dig azt a kifogást hozták fel, hogy azért nem tud­ják beterjeszteni a szerves véderőtörvényt, mert ennek nagy akadálya van abban, hogy Ausztriá­val a közgazdasági viszonyok nincsenek szabá­lyozva. Ma ezt a kifogást nem hozhatja elő a kor­mány, hogy t. i. közgazdasági viszonyaink nincse­nek szabályozva, mert csak az imént fogadtuk el azokat a törvényeket, melyek az Ausztriával fenn­álló viszonyokat szabályozzák, tehát ebből az in­dokból sem lehetne elfogadni az ujonczjutalékról szóló törvényt, hanem utasitani kellene a kormányt, gondoskodjék arról, hogy ezen szerves törvény minél előbb a ház előtt legyen. De én más indokból sem fogadom el az ujoncz­megállapitásról szóló törvényjavaslatot, és ez az, hogy mi, a 48-as párton lévő képviselők, az ön­álló hadsereg mellett bontottuk ki a zászlót (ügy van ! halfelöl.) és nem szabad nyugodnunk addig, mig Magyarország önállósága a hadsereg terén ki­domborítva nem lesz. (Helyeslés balfelől.) Azt mondják, hogy a paktum alapján az összes katonai kérdésele kivétettek. Igenis kivétettek a katonai kérdések abban a tekintetben, hogy nem kérhet a kormány több ujonezot ós mi csak akkor adunk több ujonezot, ha ezzel szemben nemzeti enged­mények vannak. D? ; az sehol sincs, hogy a már meglévő törvé­nyek alapján ne kérhessük pl., hogy igazságosab­ban szabassék ki az ujonczjutalék, mint eddig. Jelenleg a népszámlálás alapján állapitják meg Magyarországra nézve az ujonczjutalékot 42, Ausztriára nézve 58% • ban. Már most mi azt mond­juk : nem az általános népszámlálás alapján, ha­nem az ország védképessége arányában vagyunk kötelesek ujonezokat megajánlani, (ügy van! balfelöl.) Mutassák ki azok a statisztikai adatok, nem azt, hány vénasszony van Magyarországon, hanem hogy hány 20—24 éves férfiú van, a ki katonaképes." Az az arány, a mely szerint most van megállapítva az ujonczjutalék, ez az arány, miként azt a függetlenségi párt részéről az összes szónokok folyton hangoztatták, igazságtalan, en­nek az állapotnak véget kell vetni, és gondoskodnia kell a kormánynak egy olyan statisztika össze­állításáról, a mely azt mutatja, hogy Magyarorszá­gon hány 20—24 éves férfiú van, mert ezek a ka­tonaképesek, és ez fogja azután mutatni, hogy az ország mennyivel járulhat hozzá a közös hadsereg fentartásához. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Tegnap a honvédelmi minisz­ter ur Lengyel Zoltánnak arra a megjegyzésére, hogy azok az intézmények, a melyek a hadsereg felszerelésére, védképességére vonatkoznak, nin­csenek egyenlően elosztva Magyarország és Ausz­tria között, nevezetesen, hogy Ausztriában ezek­ből sokkal több van, sőt vannak olyan intézmé­nyek, a melyek ínég Magyarországon egyáltalában nincsenek, azt felelte, hogy mondjon adatokat. Hát én megmondom a t. honvédelmi miniszter urnak, hogy miféle olyan intézmények vannak Ausztriában, a melyek Magyarországon általában nincsenek. Méltóztassék meghallgatni. Itt van a Militär-Intendanz-Kurs Wien, Militärverwalter­Kurs Wien, Kommission zur Beurtheilung der Stabsoffiziersaspiranten Wien, Proviantoffizierskurs Wien, Armeeschiess-Schule Wien, Artillerieschiess­Schule Wien, Militär-Reit- und Fahrlehrermstitut in Schlosshof bei Marehegg, és a legfontosabb, a mi ott van : a Kriegsschule Wien, Technische Militär-Fachkurse Wien, az Arsenal Wien. Ezekből az intézményekből Magyarországon semmi sincs. Mi következik ebből ? Az, hogy Ma­gyarország a hadserege felett, a melyhez annyi áldozattal járult, sem békében, sem háború eseté­ben nem rendelkezhet, eltekintve attól, hogy Ma­gyarországon a király felségjogához tartozik a hadsereg feletti rendelkezés. Ezen valami úton­módon mégis változtatniok kell a modern parla­menteknek is, még pedig ugy, a mint az Angliában már ezelőtt száz esztendővel megtörtént, neve­zetesen, hogy a hadsereg tekintetében a király és a parlament együtt határoz. Elvégre ha modern államot akarunk fentartani és haladni akarunk a korral, nekünk is gondoskodnunk kell arról, hogy a hadsereg tekintetében legalább is a felségjog ugy legyen megosztva, hogy bizonyos tekintet­ben illesse a jog a királyt: a diszlokáczió tekinte­tében, de legalább ott, a hol az ország véderejé­ről van szó, annak a népnek, a mely hozzájárult a hadsereg fentartásához, legyen hozzászólási joga a tekintetben is, hogy mire fordítják azt a had­sereget. (Helyeslés balfelöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents