Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-274

424 27í. országos ülés 1908 február %0-án, csütörtökön. nem a dolog érdeméhez is, mielőtt a t. ház az elnök ur javaslata felett határozatát meghozná. Itt először is az vonatott kétségbe, hogy a házszabályok reviziója oly sürgős természetű ügy volna, mely indokolttá teszi többi ügyeinknek félretételét és elsősorban a házszabályok revíziójának tárgyalását. Utalás történt arra is, hogy egy esztendő előtt más volt a mi véleményünk a házszabályok reviziója tekintetében. Hát én mindenkinek emlékébe hivom fel azokat a szomorú eseményeket, a melyek itt a képviselőházban lejátszódtak. Kisebbítésünkkel jártak ezek nemcsak itt, hanem parlamentarizmusunk kisebbítésével az egész világon. Ezen események megtörténte után igenis a házszabályok revízióját elsőrendű szükségletnek kell nyilvánítanunk, ha csak a tehetetlenség fertőjében elsülyedni nem akarunk. (Élénk helyeslés.) Bozóky Arpád : Azért ne szenvedjenek a házszabályok ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Árra most nem fogok hivatkozni, hogy az indemnity első vagy későbbi hónapjaiban tárgyaljuk-e a házszabályt, a mint azt Farkasházy Zsigmond t. képviselő ur felvetette ; arra sem, hogy itt egy képviselő ur azt panaszolta, hogy a nemzetiségi képviselő urak a tegnapi napon tartott értekezletre meghiva nem voltak, és hogy a szólásszabadságot akarjuk-e korlátozni. Mert hiszen, a ki nem hamis szemüvegen át nézi azon indítványt, a mely a házszabály reviziója iránt beadatott, annak el kell ismernie, hogy az nem a szólásszabadság korlátozásán alapul, (Élénk helyeslések) sőt azt a legkiterjedtebb mérvben biztositani kivánja. Csalds azt a módot keresi, hogy ez a szólásszabadság a tanácskozás megakasztása nélkül hosszabb időn át ne lehessen gyakorolható. (Igaz! Ugy van!) A t. képviselő urnak tehát ez a szemrehányása jogosultsággal nem bir, mert a korábbi értekezleteken, a melyekre meghivattak, határozottan kijelentették, hogy a házszabály minden irányú módositása ellen foglalnak állást. Nagyon természetes tehát, hogy ha minden irányú módosítás ellen állást foglalnak, egy olyan értekezletre, a hol arról van szó, hogy módosítsuk a házszabályokat, őket meghívni legalább is felesleges dolog lenne. (Élénk helyeslés.) Két kifogás tétetett a házszabályok revíziójának napirendre tűzése ellen. Az első, hogy Bozóky Árpád t. képviselő ur, a midőn visszavontuk a kormány előterjesztéseit, felállott és a házszabályok 217. §-a alapján azokat magáévá tette. Én igen örülök, hogy a t. képviselő ur olyan meleg pártolóink közé tartozik, hogy valamennyi indítványunkat egyszerre a magáévá teszi (Derültség jobbfelöl.) és számitok is arra . . . Bozóky Árpád: Egy magam vagyok az egész házban ! Wekerle Sándor miniszterelnök: .... hogy ha tárgyaljuk ezeket, ugyanezen álláspontra fog helyezkedni. (Derültség.) De a t. képviselő ur egy kis tévedésben méltóztatik lenni. A házszabályok 217. §-a a tanácskozások menetéről szóló passzusban van benn, a hol a tanácskozás rendje van megállapítva és arra vonatkozik, hogy ha akkor valaki tesz egy indítványt magáévá, a felett a tanácskozás akkor tovább folyhat. (Igaz ! ügy van !) De nem vonatkozik arra, ha egész önálló törvényjavaslatokat külön vonunk vissza, hogy azokat valaki abban a formában magáévá tehesse. (Igaz ! Ugy van!) Mert hiszen a képviselő urakat megillető kezdeményezési jognál fogva más formában ezeket a javaslatokat minden képviselő magáévá teheti, és a t. képviselő ur abbeli hajlamának, hogy ezeket magáévá tegye, más formában szabadon engedhet is, de ebben a formában nem, (Igaz ! Ugy van !) mert az a házszabályba ütközik. A második kifogás az volt, hogy a törvényjavaslat befejezése előtt azért nem lett kitűzve a házszabályok reviziója, mert nemcsak a kormány által előterjesztett törvényjavaslatok vannak, hanem egyéb törvényjavaslatok is. Egy hang a baloldalon : Ez a hiba! Wekerle Sándor miniszterelnök: Én azt hiszem, t. képviselőház, igen téves lenne a házszabályoknak azt az értelmezést adni, hogy a házszabályok reviziója csak akkor foglalhat helyet, ha minden függő ügy le van tárgyalva. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Törvényjavaslat!) A házszabályoknak ez az értelme nem lehet. Nekünk igen sok ügyünk marad, a melyet nem tárgyalhatunk le egész legaliter. A kérdés nem is a körül forog, hogy ezáltal a t. képviselő urak kezdeményezési joga alterálva van. Hiszen t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter ur épen most fejtette ki, hogy ez legkevésbbé semalterálja a t. képviselő urak kezdeményezési jogát, a miből azután Lengyel Zoltán t. képviselő ur az eddigi szerepeket megforditani kívánná : (Derültség.) t. i. valaha ő tartozott a kereskedelemügyi miniszter ur követői közé, s most ki szeretné magyarázni, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur tartozik az ő követői közé. (Elénk derültség.) Hát engedelmet kérek, az ő felszólalásának nem lehet azt az interpretácziót adni, hogy ő most a t. képviselő ur álláspontjára helyezkedik ; sőt ellenkezőleg, ő azt kívánta itt illusztrálni, a mihez én is csatlakozom, hogy a képviselőknek kezdeményezési joga e tekintetben a legkevésbbé sem alteráltatik, (Igaz ! Ugy van !) mert igenis, a képviselő urak által beadott indítványok felett akkor is, ha törvényjavaslat alakjába foglaltattak, a háznak határoznia kell. Csak az a kérdés : most kell-e a háznak határozni, vagy ráér-e akkor, ha majd egy jövő ülésszakban a házszabályok reviziója már érvényesülni fog. (Zaj és éílenmondások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) E felett olyan könnyedén napirendre nem térhetünk. De, ismétlem, nem hiába emiitettem, hogy igy nem lehet interpretálni a dolgot, hogy minden függőben levő ügyet el kell intézni. Az 1848 : IV. t.-cz. 15. §-a és a házszabályok ennek megfelelő rendelkezései egészen világosan mond-