Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-274

274. országos ülés 1908 február 20-án, csütörtökön. 423 BozÓky Árpád: Helyes, akkor rendben vagyunk ! Elnök: De azért még nem vagyunk rendben egymással, (Derültség.) mert a képviselő ur azt is mondta, hogy abszolutisztikus felfogás az, Hogy más mértékkel akarom mérni a képviselők által benyújtott indítványokat és törvényjavaslatokat és más mértékkel a kormány által benyújtottakat. BozÓky Árpád : Nem az elnök úrra értettem ! Elnök : Akárkire értette, felvilágositás czéljából kénytelen vagyok a házszabályok megfelelő szakaszait felolvasni, mert a házszabály teszi meg a különbséget a képviselő és a miniszter által benyújtott törvényjavaslat között. Lengyel Zoltán: Azok egyforma törvényjavaslatok ! Elnök: Csendet kérek! Lengyel képviselő úrtól megkövetelem, hogy akkor, a mikor én beszélek, hallgasson és folytonos közbeszólásaival ne igyekezzen zavarni, (Helyeslés.) én sohasem zavarom a képviselő urat. ugyanezt követelem a képviselő úrtól is. (Helyeslés.) A 129. §. azt mondja : A minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól az osztályülési, illetőleg bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet. A 201. §. pedig azt mondja, hogy az egyesek által benyújtott törvényjavaslat a tagok közt kinyomva szétosztandó és ha a ház tárgyalni kivánja, osztályülési vagy bizottsági tárgyalásra utasitandó. Tehát a háznak joga van a felett határozni, hogy az egyes képviselő által benyújtott törvényjavaslatot kivánja-e tárgyalni vagy nem ? Ez semmiféle abszolút felfogásra nem vall, hanem a házszabályban gyökerezik, hogy igen nagy különbség van a kormány, a minisztérium és az egyes képviselők által benyújtott törvényjavaslatok között. (Elénk helyeslés.) BozÓky Árpád : Szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Elismerem, hogy a most elnöklő elnök ur nem mondott semmi olyat, a mi abszolutisztikus felfogásra vall. Elismerem azt, hogy különbség van a miniszter által benyújtott törvényjavaslatok és az általunk benyújtott törvényjavaslatok között, azonban ez a különbség nincs meg a 319. §-ban. Már pedig Rakovszky képviselőtársam azt mondotta, hogy a 319. §-t csak azokra a törvényjavaslatokra kell alkalmazni, melyeket a kormány nyújtott be. Ezt mondtam én abszolutisztikus felfogásnak és annak vallom most is azt, ha a 319. §. alapján egy, a házszabályokban egyáltalában nem gyökerező különbség tétetik, hogy a 319. §. csak akkor alkalmazandó, hogyha miniszter által benyújtott törvényjavaslatról van szó, akkor pedig, mikor az egyes képviselő nyújtott be törvényjavaslatot, akkor ez nem alkalmazandó. A ki ezt állitja, a ki különbséget tesz, a házszabályok 319. §-ának alkalmazása tekintetében a miniszter és a képviselő között, az megsérti alkotmányunkat és megsérti a házszabályok 319. §-át. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur jelentkezett szólásra. Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Lengyel Zoltán : A házszabályokhoz ! T. képviselőház ! összesen három kérdés körül forog itt a vita. Először, hogy van-e törvényjavaslat benyújtva és hogy a képviselő által benyújtott törvényjavaslat tÖTvényjavaslat-e, másodszor, hogy ez hogyan és mikép tárgyalandó, és harmadszor, hogy mennyiben akadálya ez a házszabálymódositás tervének. A mi az első kérdést iUeti, daczára a többség soraiban felmerült ezen nagy véleménykülönbségnek és elágazásnak, én a t. kereskedelemügyi miniszter ur szavaival a vitát lezártnak tekintem, (Ugy van !) mert ő megállapította, hogy ez a törvényjavaslat törvényjavaslat és hogy ez tárgyalandó is. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : Tehát kormánynyilatkozattal meg van állapítva az, hogy a képviselő által benyújtott törvényjavaslat törvényjavaslat, megvan állapítva az is, hogy az tárgyalandó, de azt mondja a kereskedelemügyi miniszter ur : az nincs megmondva, hogy mikor. Ha lenyomatjuk, a mit az igen t. miniszter ur mondott, akkor azt mindenki aláírja, mert az valósággal klasszikusan meg van mondva, és a házszabály-magyarázatnak ebben a részében a miniszter urnak abszolút igaza van. De bocsánatot kérek, hiszen nem erről folyt a vita, hanem ezzel csak indokoltuk azt, a miről szó van ; t. i. szó van arról, hogy mivel törvényjavaslatok vannak benyújtva, mivel házszabály szerint azokat tárgyalni kell és mivel addig, míg azok le nem tárgyaltattak, nem szabad házszabály-módosítást csinálni, annálfogva ennek napirendre kitűzése a házszabályokba ütközik. De hát el méltóztatott felejteni egy kérdést, azt t. L, hogy a vita nem a körül forog, vájjon ez törvényj avaslat-e vagy nem, hogy ez mikor tárgyaltassék és mikor nem, hanem a körül, hogy az a törvényjavaslat akadálya-e a házszabályrevizió kitűzésének, igen-e vagy nem. Erre pedig a házszabályok 319. §-a felel. Igenis van különbség a törvényjavaslatok között, a miket a képviselő és a kormány benyújtanak, a kezelésre nézve, de nincs különbség a törvényjavaslat minőségére és fajtájára nézve. Az egyiket bizottsághoz kell utasítani, a másiktól meg lehet azt tagadni, de mind a kettőt tárgyalni kell. A mi ki volt nyomatva, szét volt osztva, a felett a háznak határoznia kell, és míg nem határozott, addig házszabályrevizióról nem is lehet tanácskozni. Arra kérem a t. képviselőházat és a t. minisztériumot, most már fűzze hozzá a miniszterelnök ur a kereskedelmi miniszter urnak házszabályszakvéleményéhez azt a többi szakvéleményt, fűzze hozzá egyszerűen és szó szerint a 319. §-t, és intézzük el ezt a kérdést, mert különben az egész házszabályrevizió születési hibában fog szenvedni. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Nemcsak a házszabályokhoz kivánok szólni, ha-