Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-273

410 273. országos ülés 1908 február 19-én, szerdán. Mezöfi Vilmos: Nekem nincsen arra pénzem, hát miből építsek? Azért akarom a kormányt felszólítani, hogy ő mozdítsa elő az építkezést. (Felkiáltások balfelöl: Ne tessék sztrájkolni a munkásoknak !) De lássuk kissé ezeket a kiváltságos lényeket, a budapesti háziurakat! Lássuk, kik tartják kezükben Budapest népét! Szolgálatot tett nekem e részben egy újságírónak, Pásztor Mihálynak a könyve, a melyben a következő érdekes adatokat olvastam: "(Halljuk!) 1906-ban volt Budapesten 16.000 lakóház, 11.445 háztulajdonos birtokában. Ezek közül 1722 olyan szerencsés, hogy 4637 házat mondhat a magáénak; sőt van olyan boldog háztulajdonos is, a kinek egymagának ötven háza van Budapesten. Ezek közt foglalkozás szerint huszszázalék az építőmester és vállalkozó. Ezek tartják kezükben Budapest építkezésének ügyét. Ha ezek akarják, fog épülni ház, ha nem akarják, nem fog épülni. De most lássuk, hogy e 11.000 háziúr mennyi házbért szedett be. 1900-ban Budapesten az összes házbérbevétel 104 millió korona, volt. 1907-ben már 112 millió korona és ebben az évben legalább 120 millió korona lesz. Malmost az előző kimutatásokból kitűnik, hogy 1900-tól 1904-ig alig épült fel Budapesten ház, de a házbérjövedelem húsz millió koronával emelkedett. Ez kétségtelenné teszi, hogy a háziurak aránytalanul, lelketlenül emelték a házbérjövedelmet. De még egy igen érdekes adathoz jutottam. Budapest házaiba összesen beépitettek 1140 millió koronát; ellenben harmincz év alatt ebből a 16.000 lakóházból házbérjövedelem czimén megadóztattak 2049 millió koronát. Kitűnik tehát, hogy Budapest háziurai, a beépített pénzértéken felül, harmincz év alatt körülbelül 900 millió korona házbérjövedelmet vágtak zsebre. Ez nem 8, hanem 25 — 50—80 százalék jövedelmet jelent. Azt hiszem tehát, t. képviselőház, hogy sikerült a háznak nem háziúr tagjait meggyőznöm, hogy ezek a viszonyok valósággal tarthatatlanok. Budapest 812.000 lakosa pedig bizonyára megérdemli a törvényhozás gondoskodását; mert hiszen itt lakik Magyarország népességének tizennyolczad-, tizenkilenczedrésze és e lakosság 85'1 százaléka magyar. Ha más nem, ez a magyar nép, ez a magyar lakosság megérdemli a törvényhozástól, hogy ne engedje lassan elpusztulni, ne dobja oda az időelőtti halálnak, a ragályos betegségeknek s az erkölcsi züllésnek. 8 ebből a 812.000 főnyi lakosságból 475.000 a római katholikus vallású. (Mozgás.) Ezt azért mondom, hogy a t. néppárt, a t. katholikus papok is lássák be, hogy ennek a Budapestnek túlnyomóan római katholikus vallásuakból álló lakossága megérdemli azt, hogy ők is cselekedjenek érte, megérdemli, hogy sikra szálljon azért, hogy ezek a gyalázatos viszonyok eltűnjenek a föld színéről. (Zaj. Közbeszólások a középen.) T. képviselőház! Más szempontból is elérkezett már az ideje, a tizenkettedik órája annak, hogy ezt a kérdést a képviselőház ne engedje a napirendről levétetni, hanem hogy ezeket a bajokat mindenképen orvosolni törekedjék. Mert a ki a nép közt jár, a ki nemcsak a munkásnépnek, de a polgárságnak hangulatát is tanulmányozza Budapesten, az tapasztalja, hogy valósággal forradalmi láng ég a lelkekben a házbéruzsorások ellen. Az tapasztalhatja, láthatja és olvashatja, hogy napról-napra megújulnak a tüntetések a házbéruzsorások ellen és tudomást szerezhet róla a lapokból, — de hallhatja magának a népnek szájából is, — hogy május 1-én ezren és ezren arra készülnek, hogy megtagadják itt Budapesten a házbér fizetését, s kiteszik magukat annak, hogy karhatalommal dobják ki őket — családostól, mindenestől — az utczára, szégyenére és gyalázatára a czivilizácziónak, szégyenére és gyalázatára a külföld előtt Budapestnek, Magyarország fővárosának. (Mozgás. Közbeszólások. Egy hang: Ne gyalázza Budapestet!) Bocsánatot kérek, félreértett t. képviselő ur. En nem gyalázom Budapestet, csak azt mondom, hogy gyalázatára lesz az országnak és ennek a fővárosnak, ha tényleg megtörténik az, hogy május 1-én ezren és ezren kidobatják magukat lakásaikból. (Zaj.) Én épen ezt a szégyent ós ezt a gyalázatot akarom megakadályozni. (Felkiáltások : Csak bujtogasson!) Én nem bujtogatom ezeket a szegény, elkeseredett polgárokat, mert bujtogatja őket elkeseredés, az a szomorú valóság, hogy keresetük felét kénytelenek odaadni a házbéruzsorásoknak, mert ha ezt nem teszik, megfagynak az utcza hidegében. Ez a szomorú valóság a legnagyobb bujtogató, t. képviselőház, s maga ez az egész nagy kérdés olyan fontos és olyan sürgős, hogy helyes lenne, ha a képviselőház és a t. képviselő urak komolyabban vennék! Komolyabban kellene hogy megfontolják az eshetőségeket. (Zaj.) Utóvégre is 800.000 ember érdekéről van szó, ezek között 400.000 szegény, elnyomott páriának az érdekéről, Ezért intézem a pénzügyi, a belügyi és az igazságügyi miniszter urakhoz következő interpellácziómat (olvassa): Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy Budapest főés székvárosában a lakásviszonyok immár tűrhetetlenek, elannyira, hogy Budapest 800.000 főnyi lakosát valósággal kiuzsorázza a háztulajdonosok többsége, mert arra kényszeríti a lakásbérlőket, hogy egészségtelen, piszkos odúkért keresetüknek egyharmadát, gyakran felét, odaáldozzák, a mi eredményezi, hogy más szükségleti tárgyakban, első sorban élelemben és ruházatban, nélkülözni kénytelenek;