Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-273
273. országos ülés 1908 február 19-én, szerdán. 411 továbbá, tudják-e a miniszter urak azt, hogy ez a lelketlen lakásuzsora nemcsak anyagi romlásba kergeti Budapest népét, de martalékául dob oda százezreket a, túlzsúfolt lakások előidézte ragályos betegségeknek, az időelőtti halálnak, a lelki romlásnak, az erkölcstelenségnek és a bűnözésre való hajlandóságnak; s végül, van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy ezek a vérlázító lakásviszonyok Budapest polgárainak nagyrészét annyira elkeserítették, hogy a legközelebbi májusi házbérnegyedkor ezren és ezren készülnek megtagadni az uzsoralakbérek fizetését, készek arra, hogy karhatalommal dobassanak ki az utczára, a mi ha megtörténik, Budapestnek, a magyar államnak, a magyar nemzetnek örök szégyenére lesz a művelt külföld előtt? Ha a miniszter uraknak minderről van tudomásuk, kérdem: 1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur sürgősen oly értelmű törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni, a melyben felhatalmazást kér arra, hogy államköltségen Budapest kényelmesen hozzáférhető külterületein egyelőre legalább oly ezer lakóházat építtethessen, melyben 10.000 egy- ós kétszobás lakás normális árak mellett Budapest polgárai részéről kibérelhető legyen? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter ur törvényekben biztosított jogával élve, felhívni és odautasitani Budapest fő- és székváros törvényhatóságát, hogy sürgősen terjeszszen fel hozzá javaslatokat, a melyek részint a be nem épített fővárosi telkek nagyobbmérvű megadóztatása, részint a lakóház építtetőknek nyújtott kedvezmények, részint a bérlakások maximális bérleti árának meghatározása, vagy egyéb sikeresnek ígérkező rendszabályok foganatosításával előmozdítsák a czélt, hogy a budapesti lakásínség véget érjen és a főváros lakossága felszabaduljon a házbéruzsorások rémes kizsákmányolása alól ? 3. Végül, hajlandó-e az igazságügyminiszter ur az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk 10. §-a értelmében hivatalból elrendelni az eljárást mindama háztulajdonosok ellen, a kik Budapest lakosságának általános elszegényedését okozták az által, hogy a valósággal adott lakásérték után 8%-nál magasabb házbérjövedelmet, illetve kamatot szednek, vagyis uzsoráskodnak ? Ha pedig az igazságügyminiszter ur abban a nézetben lenne, hogy az 1883. évi XXV. t.-czikk a megtorló eljárás megindításához neki módot nem nyújt: hajlandó-e a képviselőháznak már benyújtott, »az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről« szóló törvényjavaslatot olykép kiegészíteni, hogy abban a házbéruzsora is üldözve, büntetve és lehetetlenné téve legyen ? (Ménk helyeslés a középen.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a pénzügy-, belügy- és igazságügyminiszter uraknak. Veress József képviselő ur fogja előterjeszteni interpelláczióját. Veress József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1888 : XXXVI. t.-cz. az italmérési jövedék-kártalanitásról szól és annak 26. §-a igy intézkedik (olvassa): »Utasittatik a pénzügyi és a belügyminiszter, hogy a mennyiben ezt az erre vonatkozó összes viszonyok tanulniáiryozása után lehetségesnek találják, egy óv leforgása alatt a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslattal állapítsák meg a módozatokat, melyek mellett a községek a kártalanítási összegek erejéig . , . (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Veress József (olvassa): ». . . nekik jutó kötvényeket olyan hitelszövetkezetek alaptőkéjére fordíthatják,« . . . stb. »Ha a községekre jutó kártalanítási összegeknek ily czélra leendő fordítása lehetségesnek nem mutatkoznék, erről ugyancsak egy év leforgása alatt a törvényhozásnak jelentés teendő.« TJgy tudom, hogy egyik utasításnak sem tett eleget eddig egyik kormány sem. Ez a szakasz húsz esztendő alatt végrehaj tatlan maradt, pedig a szándék nagyon egészséges és üdvös, sőt az ujabb fejlemények következtében annak végrehajtása nagyon szükséges is. Ebből az utasításból azt látjuk, hogy a kártalanítás alkalmával a kormánynak az volt a czélja, hogy az italmérési jövedékért nyert kártalanítás öszszege ne folyjon el rendes kiadásokra, hanem maradjon meg a községeknél tőke gyanánt, a mely nekik jövedelmezzen és pedig ha csak lehetséges többet,mint a regálé-kötvények kamatja, 4 és fél százalékot. Miután sem a javaslatot nem adták be, sem jelentés nem történt, erre nézve vagyok bátor a t. miniszter urakat interpellálni. (Halljuk! Halljuk!) Azt is nagyon helyes intézkedésnek tartom, hogy a törvényjavaslat készítését a kormánytól kérték, mert ezen kötvényeknek felhasználása az egyes községeknél nagyon kényes dolog. Azt el kell ismernünk, hogy községi takarékpénztárak vagy hitelszövetkezetek alakítása sok tekintetben a községeknek nagyon javára szolgál. A külföldön, pl. Ausztriában, a községi takarékpénztárak igen szépen virágoznak, az egyes községeknek nagy jövedelmeket hoznak és ezáltal közvetve csökkentik a községi adót. A valóságban nagyon sokszor előfordul az eset, hogy a község a regale-kötvényekért 4^2 %-ot kap, holott ugyanazon községben a takarékpénztárak 8%-ra helyezik el a pénzeket; ha tehát a községek a maguk kötvényeinek értékével rendelkezhetnének, 4 1 / 2 °/ 0nál minden esetre több jövedelmük volna. Hogyha községi takarékpénztárak alakulnának, ezzel vele járna, hogy a betett összegek nagyobb mértékben volnának biztosítva, mint az 52*
