Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-273

273. országos ülés 1908 február 19-én, szerdán. 409 ről az ágyrajárókról: kiadott egy szabályrendeletet, a melyben szigorúan megállapítja, hogy micsoda ágyakat szabad bérbeadni, milyen nagyságú szobákba szabad ágyrajárókat befogadni. Csalódik a főváros, ha azt hiszi, hogy ezzel a túlzsúfoltságnak elejét veszi, mert ha nincs elegendő olcsó üres lakás, akkor hiába ad ki szabályrendeletet a főváros, az a szegény ember csak odamegy éjjelre, a hol a hideg ellen megvédheti magát, és az a nyomorult bérlő, a ki keresetének legnagyobb részét a házbéruzsorásnak adja, akár engedi meg a fővárosi tanács, akár nem, akármilyen egészségtelen helyen lakik is, kénytelen lesz bórbeadni szobájának egy sarkát vagy egy ágyát. Azt az ellenvetést hallottam, hogy nem kell azokat a szegény budapesti háztulajdonosokat bántani, — tisztelet azoknak a kivételeknek, a kik nem stájgerolnak, nem emelik a házbért — mondom azt az ellenvetést hallottam, hogy szegény háziurak kénytelenek emelni a házbért, mert emelkedett az épitkezés költsége is. Nézzünk szembe ezzel a szemrehányással. Budapest székesfőváros statisztikai hivatala konstatálja a következőket: 1903-ban volta kőműves pallér átlagos napi keresete 10 K, kőművesmunkásé 4.50 K, vakolatkészitőó 2.40 K, napszámosé 2.50 K., asztalosé 2.80 K, ácsmunkásé 6 K. 1905-ben ez a kereset változott ekként: kőművespallér 12 K, kőművesmunkás 4.40 K, vakolatkészitő 2.30 K. napszámos 2.30 K, asszony keresete 1.50 K, épitó'asztalos 5 K, ácsmunkás 6 K, vagyis kitűnik, hogy az éjútőmunkások bére alig emelkedett. Igenis emelkedett az építésre szükséges anyag ára, de az sem oly mértékben, a mely indokolttá tette volna., hogy a budapesti háztulajdonosok ilyen rémületes módon emeljék a házbért. Ez vonatkozik a múltra; a múltra lehet mondani, hogy némileg emelkedett az épitkezés ára, többet követeltek a kőművesek, asztalosok, ácsok. (Zaj.) De konstatálni kívánom, hogy a múlt évben Budapesten egy-két részleges sztrájktól eltekintve, épitőmunkás-sztrájk nem volt, nem is lesz egyelőre, mert a belügyminiszter ur jóvoltából annyira meggyengültek az építőmunkások szakegyletük feloszlatása következtében, és annyira megerősödött az építőmesterek úgynevezett munkaadó-szövetsége, hogy tökéletesen ki van zárva 1908-ban és 1909-ben épitőmunkássztrájk. Annyira ki van zárva, hogy a munkaadók kezükben tartják a munkásközvetitést, a munkaadók annyira rendelkeznek a munkás ereje felett: ugy hogy a munkás Budapesten és általában Magyarországon építkezésnél munkát csak ugy kap, ha magát a munkaadónak kényrekedvre kiszolgáltatja. (Zaj a baloldalon.) A mi szinte uzsora a munkaerővel! Gr. Batthyány Tivadar: A szocziálistaterrorral szemben védekezni kell! (Zaj a baloldalon.) EÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XV. KÖTET. Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Kénytelen lennék különben név szerint megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Mezőfi Vilmos: Kérem, t. képviselőház, és Batthyány Tivadar t. képviselő ur, én erre, a kérdésre nem akarok most kiterjeszkedni. Én ezt az adatot csak annak bizonyítására hoztam fel, hogy a háziurak valótlant állítanak, az igazsággal homlokegyenest ellenkezőt mondanak, ha azt merik állítani, hogy február 1-én azért kellett felemelni a házbéreket 25—50 százalékkal, mert az épitkezés megdrágult. Sőt egyszerűen nevetséges dolog, tisztán nevetség, hogy ezt a jámbor budapesti közvéleményt az orránál fogva lehet vezetni és beadni neki azt a buta ürügyet, hogy azért kell felemelni a házbért, mert drága az épitkezés. Hiszen t. ház, e budapesti háziurak többségének a házát már harmincz évvel ezelőtt felépítették, már 1876ban és 1886-ban, a mikor megindult Budapesten a nagyarányú épitkezés! Ha sztrájkoltak volna is az építőmunkások és e miatt emelkedtek volna a munkabérek, miáltal az építető drágábban adta ki a lakást, ez sem szolgáltathatott volna indokot a többi háziuraknak arra, hogy ilyen ürügygyei Budapest szerencsétlen lakosságát megsarczolják. (Zaj a baloldalon.) Merem állítani, hogy egy titokzatos kartell szövi a hálóját Budapest lakóinak a feje fölött. Ez a titokzatos kartell a háztulajdonos és első sorban a házépitőmesterek és vállalkozók kartellje, akik nem azért nem építenek, mert drága a munkabér, nem azért nem építenek, mert drága az építési anyag, — hiszen rámutattam, hogy az építőmunkások sztrájkja ma lehetetlen, mert a munkaadók kezébe vannak kiszolgáltatva kényrekedvre a munkások •— hanem egyszerűen azért nem építenek, mert azt mondják: minek építsünk uj házakat, a mikor a meglevő házakban is a lakbért annyira fel tudjuk srófolni, hogy az nekünk több kamatot hajt, több hasznot hoz, mintha uj házakat építenénk. (Zaj a baloldalon.) Ezt bizonyítja, t. képviselőház, a következő kimutatás: 1895-ben épült Budapesten összesen 444 ház, 1897-ben épült 652 ház, 1900-ban 277 ház — akkor még nem volt épitőmunkásválság és mégis már csak 277 ház épült — s 1904-ben már csak 187 ház épült, holott a lakásszükséglet évről-évre nő, mert csak hét év alatt a lakosság száma Budapesten 100.000 fővel szaporodott. Ez tehát egy tervszerű dolog, egy titokzatos kartellje a háziuraknak, az építési vállalkozóknak. Tervszerűen nem akarnak építkezni azért, hogy a meglevő lakások árát felemelve, több haszonhoz jussanak. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Tessék éjnteni!) Elnök: Csendet kéreki 52