Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-270

270. országos ülés 1908 február i-én, kedden. 387 Ezét után, t. képviselőház, a nélkül, hogy a külügyminiszter urnak inkriminált beszédét egész terjedelmében vagy csak azon pontjaiban is részletesebben ismertetném, a melyekről szó van . . . Egy hang (balfelöl) : Hiszen úgyis ismerjük ! Barta Ödön : ... épen azért, mert ismeri a t. ház minden tagja — csak arra mutatok rá, a mi a legmarkánsabb sérelmet képezi. A t. külügyminiszter ur azt találja, hogy abban az uj kiegyezésben, a melyben a közös vámterület helyébe egységes vámhatár lépett, és egy kifejezés a szerződéses formával kapcsolatban megváltoztattatott; ő ebben valami olyat lát, a miből valaki azt értelmezhetné, — a mint ő mondja, azt magyazázhatná M — mintha itt egy tágitása történt volna annak, a mit ők tágitani nem engednek, t. i. a »Eeichseinheit« fogalmának és ő ellenkezőleg azt mondja, azt látja belőle, hogy itt egy »Verdichtung« (Vgy van ! a baoldalon.) egy megsürüsitése, megtömöritése a régi fogalomnak jutott érvényre, midőn a közösség helyébe az egység lépett. Ez annyira magán hordja világos jellegét egy bizonyos törekvésnek, a külügyminiszter ur munkaprogrammjának olyan markáns kifejezése ez, (Vgy van ! a baloldalon.) hogy ezt Magyarország kormányának, a melynek ő exponense, a melynek hozzájárulásával kell neki Magyarországot a külügyekben képviselnie, tiltakozás nélkül hagyma nem szabad. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kiüügyminiszter ur azután tovább megy s ezt az »Einheit«-ot az 1867-iki törvényekre alapitja, tehát meghamisitja az 1867-iki törvények szellemét, (ügy van! a baloldalon.) rendelkezéseit, intenczióit és mindazt, a mi az 1867-iki törvényekben mint garanoziális jog van lefektetve a magyar állami önállóság elismerése tekintetében. Ha a külügyminiszter az 1867-ik évi törvényekből az Einheitot magyarázza ki, akkor meghamisitja a dualizmusról fennálló összes fogalmakat, mert a mi tudomásunk, a törvény rendelkezése, sőt a király felfogása szerint is itt nem egy egységes birodalom alkottatott az 1867. évi törvény alapján, hanem egy dualisztikus szervezet, a melyben két önálló állami egyéniség, állami önállóságának és függetlenségének teljes megtartásával szervezkedett bizonyos dolgokra nézve, melyeknek két csoportját ismerjük : az úgynevezett közös ügyeket, melyek a pragmatica sanctióból folynak és az úgynevezett közösen érdeklő ügyeket, a melyek czélszerüségi szempontból közös alakarattal együttesen, megállapodásszerüleg intézendők ha lehet, és szerződésszerüleg biztositandók, ha megegyezés létrejön. A külügyminiszter úrról nem merem feltételezni, hogy ő ezt nem tudja, de ha azt látom, hogy akár azért mert nem tudja, akár azért mert jobb tudomása ellenére igyekszik cselekedni, á maga hatáskörét egy jobb tudomása ellenére felállított ilyen tétel érvényesítésére igyekszik felhasználni, ebben lehetetlen egy nagy veszedelmet nem látni, mert ebben a magyar állam összes törekvései meghiúsítására irányuló szándék minden jelensége, felismerhető. (Igaz! ügy van!) Beszédének idevonatkozó részei szószerint igy hangzanak (olvassa) : »So bedeutet sie doch nach meiner Ansicht nicht die Verleugnung der in der 67-er Gesetzgebung festgelegten Einheit der internationalen Rechtspersönlichkeit der Monarchie«. Ház ez nem igaz ! Negáczióját tartalmazza minden szerződésünk, minden intézkedésünknek az úgynevezett Einheitnak, a mely Einheit ebben az országban soha el nem ismertetett, és a melyet ezen ország felé hiába igyekeztek onnét lehelni és sugallni, mert azt ebben az országban soha semmiféle kormányzat és párt be nem vette. Hogy ő hogyan interpretálja a maga jogkörének adott erejét czéljainak elérhetése szempontjából, ez se egészen közönyös, Azt mondja (olvassa) : »So halt doch nach wie vor der gemeinsame Minister des Ausseren zur Wahrung der Gemeinsamkeit den Verkehr nach aussen in veiner Hand«. Tehát a közösség fentartása és megvédése czéljából szerinte a külügyminiszter tartja a kifelé való forgalmat a kezében. Azt hiszem, hogy erre a kézre rá kell ütni, (Elénk helyeslés és tetszés.) mert ez a kéz olyanhoz nyúlt, a mi nem az övé. (ügy van ! Vgy van !) Senki sem bizta a külügyminiszterre, hogy den Verkehr nach aussen ő tartsa a kezében, mert azt mi tartjuk a kezünkben mi csak annyit tartozunk elismerni, akczeptálni és konczedálni a 67. évi törvény és kiegyezés értelmében is, hogy kifelé külügyekben a képviselet egy megbízott által történik. A kereskedelmi vonatkozású dolgaink szálait mi magunk tartjuk a kezeinkben, azok felett senki nem disponálhat. A ki tehát kezébe akarja ezen szálakat venni, az idegen jogterületre nyúl, az belenyúl a magyar állam és magyar kormány jogterületére és arra a kézre rá kell a magyar kormánynak ütni. Eltéved a t. külügyminiszter ur a közjog területén még egy veszedelmesebb ponton is, t i. ő azt tartja, hogy a külállamokkal kötött szerződések — és itt gazdasági szerződésekről van szó az ő beszédje vonatkozásában is — ratifikácziója a felség joga marad. Ez is közjogi eltévelyedés és nagyon hasonlít ahhoz a Körber-féle aberráczióhoz, a mely a felségjogok terén általa elkövettetett. A ratifikácziója a szerződésnek Magyarországra vonatkozólag a magyar állam törvényhozását illeti és ha meg is történt a múltban, hogy a császár és király angazsiroztatott bizonyos szerződések mellett és ezen angazsmán következményeképen, egy kényszerhelyzet teremtetett arra nézve, hogy a magyar állam azokat utólag ratifikálja, nehogy komplikácziók áüjanak elő : ez nem jogforrás, (Igaz ! Vgy van !) mert per abusum jogok sohasem keletkezhetnek. (Igaz! ügy van!) És ha ez akkor megtörtént egy törvénytelenül intézkedő kormány közrehatásával, nem lehet eltűrni ma, hogy a külügyminiszter a ratifikácziók ily módon való érvé49*