Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-270

388 270. országos ülés 1908 február k-én, kedden. nyesülését és jogát átjátszani igyekezzék oly helyre, a mely erre nem illetékes. (Igaz ! Ugy van !) A t. külügyminiszter ur megenged magának m

óg egy csúnya tréfát is. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy az állami önállóság kidomb oritásának egyik jelensége vagy mondjuk : vívmánya a kiegyezésben az, hogy a szerződések a magyar állam részéről külön Írandók alá. Most méltóztassék figyelemben részesíteni a külügyminiszter ur idevonatkozó igazán kicsinyes és magas állásához nem, a magyar államhoz való viszonyához pedig épenséggel nem illő lekicsinylését az aláírásnak a magyar állam képviselete részéről. ö ugy tünteti fel a dolgot, hogy abban tulajdonképen semmi nincs, hogy asszisztál valaki, a ki magát a magyar állam képviselőjeként gerálja és hogy ezt példával illusztrálja, azt mondja, hogy pl. az olasz szerződés megkötése alkalmával, hol csak a mi nagykövetünk járt el, mondja, ott aláírták a többi funkczionáriusok, referensek stb., a kik valamely kérdésben érdekelteknek látszottak. Hát ő, a külügyminiszter, a ki Magyarországnak is külügyminisztere, akképen tünteti fel a magyar állam képviseletében megjelenő és a magyar állam szuverenitását képviselő kiküldöttek ottani fungálását ily szerződés aláírásánál, mint egyszerű referensek jelenlétét, a kik jelenlétük hitelességének kedvéért nevüket aláírják. Ez lekicsinylése a magyar állam szuverenitása megjelenésének. Ezt mindenki teheti, ha kivül áll a magyar országgyűlés megtorlása körén, de nem teheti a Magyarország pénztárából is fizetést élvező külügyminiszter. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelól: Gyalázat!) Azt mondja még a külügyminiszter ur és ezt sem tartom veszélyesség szempontja tekintetében kisebbnek, mint az előzőket, hogy »ohne ein geeintes Wirtschaftsgebiet kann ich mir eine auswärtige Politik nicht vorstellen«. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a külügyminiszter ur abban a meggyőződésben van, hogy ha Magyarországnak gazdasági önállóságát megvalósítania sikerül ez óriási külügyi bonyodalmakat vonna maga után. Ság Manó : Nem ért hozzá ! Barta Ödön : Ez fenyegetés egyrészről befelé, fenyegetés a trón felé, de fenyegetés a külföld felé is, hog}' minden tőlük telhető eszközökkel akadályozzák meg Magyarország gazdasági különválásának megvalósulását, mert az leírhatatlan külüg}d bonyodalmaknak válnék szülőanyjává, mert ha ő, a külügyminiszter nem tudja elképzelni a külügyi politikát az egységes vámterület nélkül, az annyit jelent, hogy ez egy olyan agyrém . . . Ugron Gábor: Szamár! Barta Ödön : Azt is jelenthetné . . . Somogyi Aladár : Elsősorban azt! Barta Ödön : . . . de sajnos, nem azt jelenti, hanem azt, hogy a külügyminiszter teljes erejével és hatalmának egész súlyával mozgósít már most azon törekvéseknek ellenében, a melyeknek végén Magyarország gazdasági önállóságának megvalósítása áll. Kmety Károly: Teljesen ellentétbe helyezkedik velünk ! Barta Ödön : Ezek voltak főbb vonásaiban azok, a melyekre vonatkozólag óhajtásom lett volna, hogy legilletékesebb helyről, a magyar kormány elnöki székéből kapja meg az iUető a kitanitást és ha ez ma nem is történhetik meg, hiszem, hogy képviselői állásomból kifolyó kötelességet teljesítettem és a közvélemény hangján szóltam, (Elénk helyeslés balfelól.) a midőn a magam részéről a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a magyar kormányzatnak funkczionáriusaként szereplő egyén magas állását és magas állásával járó befolyását és tekintélyét a magyar közjog meghamisítására és a magyar állam önállóságának elhomályositására felhasználja és ezt akármelyik testületben proklamálván, a külföldnek tudomására juttathassa. (Ugy van! ügy van ! balfelól.) Interpelláczióm, a melyet ennek kapcsán előtérj eszteni szerencsém van, a következő (olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Magyarország közvéleménye és országgyűlésének többsége az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezést azon tudatban fogadta el, hogy ezzel az 1917-ben megvalósítandó gazdasági különválást alapozta meg. A közös külügyminiszternek állásából folyó kötelessége, hogy — mint a magyar állam kormányzatának ez idő szerinti egyik szerve — Magyarországnak ezen törvényen és törvényszerű szerződésben elismert jogán alapuló törekvését respektálja, sőt hivatali működése körében érvényre juttatni is igyekezzék. Úgyde báró Aerenthal külügyminiszter urnak az osztrák delegáczió külügyi albizottságában folyó évi január hó 31-ik napján tett nyilatkozatai nyilvánvalóvá teszik, hogy ő felfogásában, vágyaiban és törekvéseiben a magyar kormányéval homlokegyenest ellenkező irányt követve a közösségnek állandósítására, sőt a szerinte fennálló birodalmi egységnek biztosítására és megszilárdítására törekszik. Minthogy a közös külügyminiszternek ily irányú törekvései, állásfoglalása és nyilatkozatai egyrészről a magyar kormány nyilatkozatait megengedhetlen módon és terjedelemben czáfolják; másrészről pedig alkalmasak arra, hogy Magyarország állami önállóságát és az önállóságra vonatkozó jogát a külföld előtt elhomályosítsák ; végre pedig, minthogy a külügyminiszter ur ilyen irányú törekvéseinek megfelelő esetleges tevékenységével Magyarország gazdasági érdekeinek érvényesülését nagy mértékben veszélyeztetheti: Kérdem a t. miniszterelnök úrtól: mily módon szándékozik meggátolni a magyar kormány azt, hogy Aehrenthal báró ur a maga felfogását, vágyait és törekvéseit a magyar nemzet és kormány kifejezett felfogásával és törekvéseivel szembe helyezhesse és a magyar nemzet többsége óhajtásának a gazdasági önáüóság előkészítése terén leendő megvalósítását a maga hivatali műkő-